adozona.hu
BH 2002.2.72
BH 2002.2.72
A vitás, peresített követelésre vonatkozó engedményezés érvényes. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság köteles a be nem hajtott követeléseket a hitelezők között felosztani [Ptk. 331. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 57. § (1)-(2) bek., 63/A. § (1) és (2) bek., 1994. évi LXVI. tv. 1. § (1) bek., 2. § (1) bek., Pp. 164. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. január 29-én kezdeményezett és a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) szabályai szerint folyó felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, és megkereste a cégbíróságot az adós gazdálkodó szervezet cégjegyzékből történő törlése iránt.
A felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot elfogadva határozott a ...
BH 2002.2.72 A vitás, peresített követelésre vonatkozó engedményezés érvényes. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság köteles a be nem hajtott követeléseket a hitelezők között felosztani [Ptk. 331. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 57. § (1)-(2) bek., 63/A. § (1) és (2) bek., 1994. évi LXVI. tv. 1. § (1) bek., 2. § (1) bek., Pp. 164. §].
Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. január 29-én kezdeményezett és a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) szabályai szerint folyó felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, és megkereste a cégbíróságot az adós gazdálkodó szervezet cégjegyzékből történő törlése iránt.A felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot elfogadva határozott a zárómérleg 5. számú mellékletében megjelölt 1 708 924 Ft összegű, be nem hajtott követelések hitelezők részére történő engedményezéséről, valamint a K.-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített 6 775 890 Ft összegű követelés hitelezők részére történő átadásáról. Eszerint - egyéb hitelezők mellett - D. E. hitelező részére került engedményezésre 195 772 Ft összegű, be nem hajtott követelés az a) kategóriás hitelezői igénye kielégítéseként. Az Egészségbiztosítási Pénztár 134 446 Ft összegű a) és 2 833 159 Ft összegű e) kategóriás hitelezői igénye is ily módon nyert kielégítést.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek vagyona nincs, ezért a hitelezők további követeléseinek kielégítésére a vonatkozó rendelkezést mellőzte. Rendelkezett továbbá a törvényben az adós megszüntetése esetére előírt feladatokról.
A végzés indokolásában kifejtette: a felszámoló megállapítása szerint az adós gazdálkodó szervezet vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem volt elegendő, és az iratok hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan volt. Utalt arra: a felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján az egyszerűsített felszámolást írásban előkészítette, a hitelezői igényeket nyilvántartásba vette, a hitelezőket az egyszerűsített felszámolás kezdeményezéséről tájékoztatta. Megállapította, hogy a hitelezők közül ketten (S.-né N. I. és D. E.) tettek észrevételt, attól tették függővé a "hozzájárulásukat", hogy a követelésüket megkapják-e. Megállapította azt is, hogy a bejelentett hitelezői követelések összege 37 478 022 Ft, az adósnak azonban nincs olyan aktív vagyona, ami a hitelezői követelések bármiféle kielégítésére szolgálhatna. Az engedményezésről szóló rendelkezésekkel összefüggően felhívta a módosított 1991. évi IL. törvény 52. §-a (5) bekezdését. Kifejtette, hogy az adós a felszámoló útján 4 500 000 Ft tőke és 2 275 890 Ft kamat, összesen 6 775 890 Ft megfizetése iránt pert indított a K.-i Városi Bíróság előtt, a per folyamatban van. E követeléseket az a) kategóriába tartozó hitelezőkre 3 609 936 Ft összegben engedményezte, a fennmaradó 3 165 954 Ft összegből az Egészségbiztosítási Pénztár hitelezőre 2 833 159 Ft-ot, míg a követeléseik arányában 47 157 Ft-ot az Illetékhivatal hitelezőre és 285 638 Ft összeget pedig az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelezőre engedményezett.
E végzés ellen D. E. hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés "hatályon kívül helyezését" kérte. A jogorvoslati kérelmében sérelmezte: az engedményezés jogalapját megteremtő követelés érvényesítése tárgyában folyamatban lévő per végkimenetele jelenleg sem ismert. Álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyv 331. §-a lehetővé teszi az engedményezést, a hivatkozott rendelkezéshez fűzött kommentárból megállapíthatóan azonban ennek alkalmazására csak jogerősen megállapított követelés esetében van lehetőség. Az eljárás e szakaszában nem lehet még tudni, hogy a követelés valóban engedményezhető-e, ezért úgy vélte: az elsőfokú bíróságnak mindenképpen meg kellett volna várnia a hivatkozott perben hozott érdemi döntést, és ennek befejezéséig fel kellett volna függesztenie az eljárását. Előadta: a jelen kérdés kimerítő vizsgálata azért is rendkívüli jelentőségű, mert amennyiben az adós korlátolt felelősségű társaság elveszíti a pert, akkor a Bérgarancia Alap igénybevételére is sor kerülhet. Utalt arra is: V. I., az adós korlátolt felelősségű társaság volt ügyvezetője és az adós gazdálkodó szervezet között perújítási eljárás is folyamatban van, melynek kimenetele - álláspontja szerint - jelentősen befolyásolja a felszámolás eredményét.
Megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróság végzését a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelezővel szemben fennálló tartozás összegének megállapítása vonatkozásában is. Véleménye szerint a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és az adós gazdálkodó szervezet által 1995. december 18-án készített jegyzőkönyvből megállapíthatóan a fennálló tartozás összege 557 989 Ft. A hátralékot a jegyzőkönyvben foglaltak szerint fizette ki a korlátolt felelősségű társaság annak ellenére is, hogy a megállapodást nem írta alá, mert az abban rögzített összeget túlzottnak találta. Hivatkozott arra, hogy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező képviselője (B. I.) 1996. február 1-jén az előző év december 12-én lefoglalt 1 000 000 Ft értékű berendezést és 1 000 000 Ft értékű árukészletet árverés nélkül értékesítette 300 000 Ft-ért, majd az adós korlátolt felelősségű társaság még fennálló tartozását 300 000 Ft összegben jelölte meg.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú végzés helybehagyását kérte. Hangsúlyozta: a felszámoló írásbeli előkészítést követően kérte az elsőfokú bíróságtól az egyszerűsített felszámolás lefolytatását, mivel arra a megállapításra jutott, hogy a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő. Az elsőfokú bíróság a kérelmét alaposnak találta, és ennek megfelelően határozott az adós cég megszüntetéséről, a be nem hajtott, illetve folyamatban lévő perben érvényesített követeléseknek a hitelezőkre történő engedményezéséről. Álláspontja szerint a felszámolási eljárásnak a megtámadott végzéssel történő lezárása nem okoz érdeksérelmet az adós gazdálkodó szervezet dolgozóinak, mert a zárómérlegben szereplő követelés behajtása érdekében végrehajtás van folyamatban, ennek eredményessége esetén pedig a végzésben meghatározott mértékben juthatnak hozzá követelésükhöz a hitelezők. Készpénzzel, vagyontárgyakkal az adós korlátolt felelősségű társaság nem rendelkezett, így a hitelezői igények további kielégítésére csak akkor van mód, ha a folyamatban lévő polgári perben az adós pernyertes lesz, s adott esetben a végrehajtás szintén eredményre vezet. Utalt arra: az elsőfokú bíróság minden adatot, tényt figyelembe vett a határozatának meghozatalakor, így nem maradt figyelmen kívül az a tény sem, hogy a mérlegben szereplő engedményezett követelés olyan jogerős határozaton alapul, amelyet perújítással megtámadtak, a perújítás kérdésében azonban érdemi döntés még nem született. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező által bejelentett és a felszámoló által elfogadott hitelezői igény összegére vonatkozó fellebbezési érveléssel kapcsolatban megjegyezte: a hitelező a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelezői igényének összegéről már a közbenső mérleg előterjesztésekor tudomást szerzett, így a záró végzésben foglaltakat már jogszerűen nem kifogásolhatja. Megjegyezte: az egyszerűsített felszámolás szabályozása szerint a bíróságnak a kérelem beérkezését követő 15 napon belül döntenie kell az egyszerűsített felszámolás elrendeléséről, a vagyon felosztásáról, így nincs mód a hitelező által a fellebbezésében jelzett eljárás felfüggesztésre sem.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytálló jogi következtetésre jutott. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne a megalapozott elsőfokú végzés megváltoztatására.
A jelen felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: mód. Cstv.) 63/A. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. §-ának (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
Az adott ügyben a felszámoló - az elsőfokú bíróság 1999. január 18-i, 57. sorszámú végzésében foglalt felhívást teljesítve - a felszámolási eljárás befejezése iránti kérelmet terjesztett elő a mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével. Az elsőfokú bíróság a felhívott jogszabályi rendelkezések alapján, a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslatban foglaltak szerint határozott a be nem hajtott követelések engedményezéséről és a hitelezők közötti felosztásáról.
Tévesen érvelt a hitelező a fellebbezésében azzal, hogy engedményezésnek csak a jogerősen megállapított követelés esetében van helye. Az engedményezéssel a jogosult a követelését másra ruházza át. Érvényes engedményezéssel alanycsere következik be a jogosult személyében, ennélfogva az engedményes mint új jogosult megszerzi a követeléssel kapcsolatos mindazokat a jogokat, amelyek az engedményezőt megillették. Nincs olyan jogszabályi előírás, amely az engedményezés mint jogintézmény alkalmazhatóságát csak a jogerősen megállapított követelések esetében tenné lehetővé. A mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése pedig kifejezetten a bíróság feladatává teszi a be nem hajtott követelések hitelezők közötti felosztását.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező arra is a fellebbezésében, hogy az adós gazdálkodó szervezet a hitelezők részére engedményezett követelése tárgyában folyó per elvesztése esetén a Bérgarancia Alap igénybevételére sor kerülhetne. A Bérgarancia Alapból igényelhető támogatás feltételeit a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény határozza meg. A törvény 1. §-ának (1) bekezdése szerint a Bérgarancia Alap olyan elkülönített állami pénzalap, amelynek rendeltetése az, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek számára - az e törvényben meghatározott mértékig - megelőlegezze a munkavállalókkal szemben fennálló, készpénz hiányában kiegyenlíthetetlen bértartozást. A törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott munkavállalók bérét és végkielégítését a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek - átmeneti - hiánya miatt a bérfizetési napot követő 8 napon belül nem tudja kielégíteni, visszatérítendő pénzügyi támogatás iránti kérelemmel fordulhat az Alaphoz. A felhívott jogszabályi rendelkezések értelmében tehát a hitelező által hivatkozott pervesztesség nem tekinthető olyan, a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek átmeneti hiányának, amely a Bérgarancia Alap igénybevételét indokolttá tehetné.
Nem alapos a hitelezőnek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező által bejelentett és a felszámoló részéről elfogadott igény összegére vonatkozó fellebbezési hivatkozása sem a következők miatt. A hitelező csupán állította, de a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére sem bizonyította azt a fellebbezési előadását, hogy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező igénye a zárójelentés 2. számú mellékletében foglalt 198 094 Ft a) és 2 833 159 Ft összegű e) kategóriás hitelezői igénytől eltérően, csupán 300 000 Ft lenne. Ezzel szemben a felszámoló részéről benyújtott záróiratok szöveges jelentése már utal az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelezőknek az adóst érintő eszközfoglalására és értékesítésére. Ez azt támasztja alá, hogy a hitelezői igények összegének meghatározásakor a befolyt összegek figyelembevételre kerültek.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.570/1999. sz.)