adozona.hu
BH 2002.1.25
BH 2002.1.25
A felszámolási eljárásnak az adós fizetésképtelenségének hiányában történő megszüntetése érdemi döntés, amelynek következménye, hogy a költségek és illeték megfizetésére az alaptalan eljárást indító hitelezőt kell kötelezni [Pp. 78. § (1) bek., 80-83. §, 157. § e) és f) pont, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (4) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 6. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1999. június 8-án indult felszámolási eljárást a 10. sorszámú végzésével megszüntette, s kötelezte a hitelezőt 40 000 Ft eljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére.
A végzés indokolása szerint az adós nem fizetésképtelen, ezért az elsőfokú bíróság az eljárást az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette. Megállapította, hogy az adós a tőketartozását kifizette, a kamat- és árfolyam-különbözet címén követelt összeget viszont az 19...
BH 2002.1.25 A felszámolási eljárásnak az adós fizetésképtelenségének hiányában történő megszüntetése érdemi döntés, amelynek következménye, hogy a költségek és illeték megfizetésére az alaptalan eljárást indító hitelezőt kell kötelezni [Pp. 78. § (1) bek., 80-83. §, 157. § e) és f) pont, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (4) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 6. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1999. június 8-án indult felszámolási eljárást a 10. sorszámú végzésével megszüntette, s kötelezte a hitelezőt 40 000 Ft eljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére.A végzés indokolása szerint az adós nem fizetésképtelen, ezért az elsőfokú bíróság az eljárást az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette. Megállapította, hogy az adós a tőketartozását kifizette, a kamat- és árfolyam-különbözet címén követelt összeget viszont az 1999. március 26-án kelt levelében vitatta. A fizetésképtelenségnek az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt feltételei ezért nem állnak fenn.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az eljárásban a feleket a módosított 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg, a feljegyzett illeték 40 000 Ft. A többször módosított 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a (4) bekezdése alapján a bíróság a hitelezőt kötelezte az illetéknek az állam javára való megfizetésére.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melyben az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés megváltoztatását kérte. Fellebbezése indokolásául arra hivatkozott, hogy az adós az általa soha nem vitatott tőkeösszeget is csak a felszámolási eljárás megindítását követően fizette ki, így az eljárás megindítására okot adott. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a (4) bekezdése alapján az állam által előlegezett költség viselésére ezért az adóst kell kötelezni.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az adós a felszámolási eljárás megindítását - 1999. június 8. - megelőzően, 1999. május 21-én átutalta az általa sem vitatott 1 373 544 Ft tőke összegét. Az átutalás tényét az elsőfokú eljárás során bizonylattal igazolta. Igazolta továbbá azt is, hogy a hitelező késedelmi kamat- és árfolyamkülönbözet-elszámolását az 1999. március 26-án kelt levelében vitatta. Nem helytálló tehát a hitelezőnek az az állítása, mely szerint a tőke összegét csak a felszámolási eljárás megindítását követően fizette ki.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az eljárás iratai alapján kiegészíti az alábbiakkal.
Az adós az elsőfokú eljárás során az 5. sorszám alatt csatolt számlakivonattal igazolta, hogy 1999. május 21-én 1 373 544 Ft-ot a hitelező részére átutalt, mely azonos a hitelező által követelt tőkeösszeggel. Ugyanekkor csatolta az 1999. március 26-án kelt és a tértivevény szerint a hitelező által március 29-én átvett levelét, melyben a kamat és árfolyam-különbözet jogcímén követelt összeget vitatta.
A hitelező a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a bíróságra 1999. június 8-án nyújtotta be.
A fellebbezés - figyelemmel a tényállás-kiegészítésben írtakra - nem alapos.
Az első fokon eljárt bíróság az eljárási illeték viselése tárgyában érdemben helytálló határozatot hozott.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-a (3) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között az elsőfokú bíróság határozatát csak a feljegyzett eljárási illeték viselése tárgyában bírálta felül.
E körben a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80. §-83. §-ok eltérően rendelkeznek. A 80. § (1) bekezdése szerint, ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni. A költségmentességnek a bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint költségmentesség hiányában a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére a feleket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének.
Az adott ügyben a bíróság az eljárást a többször mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján érdemben szüntette meg fizetésképtelenség hiányában, nem pedig a Pp. 157. §-a pontja alapján. Az érdemi döntés következménye, hogy az idézett miniszteri rendelet 13. §-a (4) bekezdésének az alkalmazására nincs mód, a feljegyzett eljárási illeték viseléséről a Pp. idézett szabályai alapján kell a bíróságnak rendelkeznie. A jelen esetben az elsőfokú eljárás során 5. sorszám alatt csatolt banki terhelési értesítő szerint az adós bankszámlájának a hitelező tőkekövetelésével való megterhelése 1999. május 21-én történt. Az akkor hatályos, a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a felek másként nem állapodnak meg, a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli. Az adós tehát a felszámolási eljárás megindítására nem adott okot, mert a tőkekövetelést az eljárás 1999. június 8-i megindítását megelőzően kiegyenlítette, az egyéb hitelezői követelést pedig vitatta. Az eljárási illeték viselésére ezért a hitelező köteles.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett, az elsőfokú eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-a (2) bekezdése alapján - az indokolás fentiek szerinti módosításával - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.32.757/1999. sz.)