adozona.hu
BH 2002.1.23
BH 2002.1.23
I. A szövetkezet éves kiosztható, adózott eredményéről évenként kell rendelkezni az adott év eredményének, nyereségének vagy veszteségének ismeretében abban az esetben is, ha valamilyen ok miatt a közgyűlésnek több év adózott eredménye felhasználásáról vagy vesztesége fedezetének forrásáról kell egyidőben döntenie [1992. évi I. tv (Szvt.) 20. § (1) bek. f) pont, 61. § (2) bek.]. II. Az a törvényi rendelkezés, hogy az éves kiosztható eredményből nagyobb részt a személyes közreműködés arányában kell a tagokna
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes közgyűlésének 1999. május 25-én hozott 2/1999., 3/1999., 4/1999., 5/1999. és 6/1999. számú határozatai hatályon kívül helyezését kérte. A jelen perhez egyesített perben előterjesztett keresetében pedig a közgyűlés 1999. június 14-én hozott 7/1999. számú határozatát kérte hatályon kívül helyezni. A felperes a közgyűlési határozatokat azért kérte hatályon kívül helyezni, mert álláspontja szerint a szövetkezeti eredmény felosztásáról évenként kellett volna határ...
BH 2002.1.23 I. A szövetkezet éves kiosztható, adózott eredményéről évenként kell rendelkezni az adott év eredményének, nyereségének vagy veszteségének ismeretében abban az esetben is, ha valamilyen ok miatt a közgyűlésnek több év adózott eredménye felhasználásáról vagy vesztesége fedezetének forrásáról kell egyidőben döntenie [1992. évi I. tv. (Szvt.) 20. § (1) bek. f) pont, 61. § (2) bek.].
II. Az a törvényi rendelkezés, hogy az éves kiosztható eredményből nagyobb részt a személyes közreműködés arányában kell a tagoknak visszatéríteni, értelemszerűen csak akkor alkalmazható, ha az adott évben a tagok személyes közreműködésére sor került. Az adott év kiosztható eredményét nem lehet más évben (más években) végzett személyes közreműködés alapján visszatéríteni [1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. § (1) bek., 61. § (2) bek.].
A felperes keresetében az alperes közgyűlésének 1999. május 25-én hozott 2/1999., 3/1999., 4/1999., 5/1999. és 6/1999. számú határozatai hatályon kívül helyezését kérte. A jelen perhez egyesített perben előterjesztett keresetében pedig a közgyűlés 1999. június 14-én hozott 7/1999. számú határozatát kérte hatályon kívül helyezni. A felperes a közgyűlési határozatokat azért kérte hatályon kívül helyezni, mert álláspontja szerint a szövetkezeti eredmény felosztásáról évenként kellett volna határozni. A személyes közreműködés arányát csak olyan években lehetett volna figyelembe venni, amikor valóban volt személyes közreműködés, és semmiképpen sem lehetett kiindulni az 1992. évi adatok alapján képzett vetítési alapból.A felperes álláspontja szerint miután az 1996. évtől az alperesnél személyes közreműködés a tagok részéről nem volt, ezért az eredményt évenként csak az üzletrészek alapján, azok arányában kellett volna felosztani olyan módon, hogy a személyesen megszerzett, illetőleg másoktól vásárolt üzletrészek között ne kerüljön sor megkülönböztetésre. Kérte továbbá a felperes, hogy a bíróság ítéletében határozza meg az új közgyűlési határozatok meghozatalakor figyelembe veendő szempontokat abból kiindulva, hogy a korábban meghozott jogerős ítéletekkel hatályon kívül helyezett 2/1997. és 2/1998. számú határozatokra vonatkozóan a bíróság csak az üzletrészek közötti hátrányos megkülönböztetést találta jogszabálysértőnek, ezért az 1996. és 1997. évekre vonatkozóan az eredmény felosztását illetően már nem lehetett volna új határozatot hozni.
A felperes másodlagos kérelmében az alperest az 1996. évre vonatkozóan bruttó 227 485 Ft és ennek kamatai, az 1997. évre vonatkozóan pedig bruttó 799 612 Ft és ennek kamatai megfizetésére, valamint perköltsége megfizetésére is kérte kötelezni.
Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy miután a bíróság az 1996. és 1997. évekre vonatkozó eredmény felosztásáról rendelkező közgyűlési határozatait hatályon kívül helyezte, az alperes közgyűlése új határozatok meghozatalára kényszerült a jogerős bírósági ítéletekben meghatározott szempontok szerint. Az új közgyűlési határozatokban az alperes adózott eredményének felosztásakor az eredményt három részre kellett osztani, meghatározva a személyes közreműködésre, a részjegyre és a tagok és nem tagok üzletrészére jutó hányadokat. A közgyűlés a bíróság által megadott iránymutatás szerint hozta meg határozatait, a személyes közreműködés arányának megállapításakor pedig azért kényszerült az 1992. év alapján képzett vetítési alap meghatározására, mert 1996. évtől az alperes szövetkezetben személyes közreműködés lényegében nem volt. A szövetkezet eredményét csak a részjegyek és az üzletrészek alapján nem lehetett felosztani, ezért az alperes állította, hogy a közgyűlési határozatokat a jogszabályoknak és a bírósági ítéletekben foglaltaknak megfelelően hozták meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest az alperes javára 5000 Ft perköltség fizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság minden tekintetben elfogadta az alperes álláspontját, amikor megállapította, hogy a per tárgyát adó közgyűlési határozatok meghozatalakor nem történt jogsértés. A közgyűlés az adózott eredményről jogszerűen az 1992. évi I. törvény (Szvt.) 61. §-ában foglaltak szerint rendelkezett. A korábbi ítéletekben a terhére megállapított, az üzletrészek közötti hátrányos megkülönböztetést kiküszöbölte. A személyes közreműködés mértékét pedig - tényleges személyes közreműködés hiányában - a lehetséges legreálisabb - a szövetkezeti vagyongyarapodáshoz való személyes közreműködés arányát tükröző - módon határozta meg, amikor a gyakorlatilag az 1992. évig keletkezett vagyon létrehozatalában való személyes közreműködés alapján képzett vetítési alapból indult ki.
Az elsőfokú bíróság nem találta jogsértőnek a közgyűlés 2/1999. számú határozatát sem, amelyben az 1996., 1997. és 1998. évek eredményeinek összevontan történő elszámolását határozta el. Megállapítása szerint a közgyűlésnek - a korábbi években az eredmény felosztására vonatkozóan hozott határozatai hatályon kívül helyezése folytán - nem volt más lehetősége. Az újként meghozott határozatait a bíróság ítéleteiben megfogalmazott iránymutatásoknak és az Szvt. 61. §-ának betartásával hozta meg. Figyelembe vette az alperes szövetkezet speciális gazdálkodását is, amely abban nyilvánult meg, hogy - a felek egyező nyilatkozata szerint - 1996. évtől az alperesnél gyakorlatilag megszűnt a tagok személyes közreműködése, és a szövetkezet eredménye a szövetkezeti vagyon bérbeadásából keletkezett. A közgyűlés 3/1999. számú határozatára vonatkozóan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a határozat az Szvt. 61. §-a (1) bekezdésének megfelelően rendelkezett az eredmény felosztásának módjáról és arányáról. A 3/1999. számú határozatból következett a 4/1999. számú közgyűlési határozat, amelyben a személyes közreműködés jogcímén járó eredmény visszatérítésének rendjét határozták meg az elsőfokú bíróság megállapítása szerint ugyancsak jogszerűen.
Az 5/1999. számú közgyűlési határozat döntött a személyes közreműködés mértékének meghatározásáról, amelyet az elsőfokú bíróság azért talált jogszerűnek, mert az 1996., 1997. és 1998. években valós személyes közreműködés nem volt, ezért egyéb, reálisabb módon a személyes közreműködés arányát - álláspontja szerint - nem lehetett volna meghatározni.
A 6/1999. számú, a különbözetek rendezésére vonatkozó közgyűlési határozat a megelőzően hozott határozatokból következett. Meghozatalára azért volt szükség, mert az 1996. és 1997. évekre vonatkozóan más elvek szerint - csak az üzletrészarányok alapján és az üzletrészek közötti különbségtétel mellett - az eredmény felosztása már megtörtént, ezért a különbözetek rendezésének elveit meg kellett határozni, összhangban az eredmények felosztására vonatkozó, újként meghozott közgyűlési határozatokkal. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint e határozat sem volt ellentétes jogszabállyal, alapszabállyal vagy egyéb önkormányzati szabályzattal.
Az 1999. június 14-én tartott közgyűlésen hozott 7/1999. számú határozattal a közgyűlés új alapszabályt fogadott el, amelynek 16. pontja tartalmazta az adózott eredmény felosztásának szabályait. A 16.2. és a 16.4. pontok az alapszabályban és - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - az Szvt. 61. §-ában foglaltak szerint, az 1996., 1997. és 1998. évi eredmény felosztására vonatkozóan meghozott közgyűlési határozatokkal összhangban kerültek megállapításra. A 16. pont további alpontjai sem voltak jogszabálysértőek, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a 7/1999. számú közgyűlési határozat vonatkozásában is alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a megyei bíróság mint másodfokú bíróság helybenhagyta, és a felperest az alperes javára 3000 Ft másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában csupán a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére, az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokaira utalt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az első- és másodfokú bíróság ítéleteinek megváltoztatását kérte a kereseti kérelme szerint a megjelölt közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezésével. Az alperest az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége megfizetésére is kérte kötelezni.
Felülvizsgálati kérelmében állította, hogy az eljárt bíróságok ítéletei jogszabálysértők. A megállapított tényállás iratellenes, az abból levont jogi következtetés pedig megalapozatlan. Álláspontja szerint mindkét fokú bíróság megsértette az Szvt. 15. §-ában, 19. §-ában, 45. §-ában foglalt rendelkezéseket, valamint az alperessel egyetértve tévesen értelmezte az Szvt. 61. §-ának rendelkezéseit. Továbbra is állította a felperes, hogy nem vonható össze három év nyereségelszámolása. Nem alkalmazható az 1992. évi II. törvény (Ámt.) szerint a vagyonnevesítéshez kidolgozott felosztási elv a személyes közreműködés mértékének meghatározására, mert az adott év eredményfelosztásánál csak az adott évben kifejtett személyes közreműködés vehető figyelembe. Ebből következően a 2/1999. a 3., 4., 5., 6/1999. számú közgyűlési határozatok jogszabálysértők, mert egyrészt nem az adott évben végzett személyes közreműködést vették alapul, hanem utólag kitalált, a valósággal semmilyen összefüggést nem mutató számítási módot, másrészt a döntés következtében ismét hátrányos megkülönböztetést tettek a jogosultak között, mert azokat a tagokat is kizárták a részesedésből a személyes közreműködés alapján, akiknek nincs, illetve nem volt üzletrésze. Megítélése szerint a jogosultak közötti hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a visszafizetésre vonatkozó közgyűlési határozat is. A felperes az eljárt bíróságok ítéleteit azért is jogszabálysértőnek tartotta, mert nem állapították meg a közgyűlési határozatok törvénysértő voltát amiatt, hogy új számítási módot alkalmaztak az 1996. és 1997. évi eredmények felosztását illetően arra hivatkozással, hogy a bíróság a korábbi közgyűlési határozatokat teljes egészében hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor állítása szerint az új közgyűlési határozatokkal a határozatok tartalmát és következményeit illetően - a korábban alkalmazott hátrányos megkülönböztetés teljes kiküszöbölése helyett - új, sokkal bonyolultabb és kevésbé tettenérhető hátrányos megkülönböztetést hajtottak végre. Hivatkozott továbbá a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a közgyűlés 7/1999. számú határozatával elfogadott új szövetkezeti alapszabály 16. pontja és az ahhoz készült 2-es függelék sérti a szövetkezeti törvény rendelkezéseit, mert a függelékben hátrányos megkülönböztetés történt a jogosultak között aszerint, hogy rendelkeztek-e üzletrésszel vagy sem. Ezzel a közgyűlés megsértette az Szvt. 45. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
A személyes közreműködés számítási módjának, elveinek meghatározása - álláspontja szerint - a valós helyzet helyett a vagyonnevesítési szabályzatban kidolgozott elvek alapján elfogadhatatlan és jogalap nélküli. A 7/1999. számú közgyűlési határozattal elfogadott alapszabály 16. pontjának rendelkezései nem felelnek meg az Szvt. 15. §-ában és 19. §-ában foglalt rendelkezéseknek, mert olyan szabályokat tettek az alapszabály részévé, amelyekre a törvény nem ad felhatalmazást, ezáltal a közgyűlés túlterjeszkedett a hatáskörén. Véleménye szerint az alapszabály az adózott eredmény felosztásának szabályozása körében nem határozhat meg olyan általános megosztási elveket, amelyekről az Szvt. 61. §-ában foglaltak szerint a közgyűlésnek mindenkor az adott évben kell rendelkeznie. A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra is, hogy a közgyűlés támadott határozataiban a személyes közreműködés fogalma helyett tulajdonképpen egy "viszonyszámot alkalmaztak", amely nem tényleges munkavégzésen alapult, és ezért álláspontja szerint e határozat jogszabályba ütköző.
Mindezekre figyelemmel a felperes elsődlegesen mindkét fokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az általa támadott közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Másodlagos kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányult, annak elrendelése mellett, hogy a másodfokú bíróság folytasson le szakértői bizonyítást, és annak figyelembevételével állapítsa meg az eredmény számításának helyes módját, az annak alapján a felperes és a többi jogosult részére az eredményből fizetendő összegeket, valamint a visszafizetési kötelezettségeket. Kérte továbbá a felperes, hogy a felülvizsgálati eljárásban történő határozathozatalkor a Legfelsőbb Bíróság legyen figyelemmel a felek között korábban folyamatban volt perben a Legfelsőbb Bíróság által meghozott ítéletben foglaltakra is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem új adatokat, állításokat, jogszabályi hivatkozásokat nem tartalmaz. A korábbiakra vonatkozóan pedig az alperes az első- és másodfokú eljárás során észrevételeit megtette, melyeket ellenkérelmében is fenntartott. Utalt arra, hogy a közgyűlési határozatokat kizárólag a felperes támadta meg, aki beadványaiban, köztük a felülvizsgálati kérelmében is "mások" érdeksérelmére is hivatkozott, holott csak az ő anyagi érdekét sértették a meghozott közgyűlési határozatok.
Az alperes elismerte, hogy a szövetkezetnél nincs a korábbiakhoz hasonló vállalkozási tevékenység, csupán a vagyon, az ingatlanok bérbeadása történik, az eredmény abból származik. Ezért nincs vállalkozási jellegű személyes közreműködés sem. Hivatkozott azonban arra, hogy a szövetkezeti törvény a személyes közreműködést nem definiálja, ugyanakkor kötelezően írja elő, hogy az éves kiosztható eredménynek a nagyobb részét a személyes közreműködés arányában kell a tagoknak visszatéríteni. Utalt arra, hogy mivel a törvény kifejezetten nem teszi lehetővé a személyes közreműködés aránya szerinti eredménynek a másik két jogcímen való szétosztását, ezért döntött a közgyűlésen a tagság - a felperest kivéve - a személyes közreműködés megállapított arányának megfelelő eredmény szétosztására egy olyan norma alapján, mint amilyen az 1992. évi volt, amelyet a közgyűlés korábban már megszavazott. Erre tekintettel kerülhetett a személyes közreműködés meghatározásának módja az alapszabályba is, amelyet a cégbíróság nem kifogásolt.
Állította az alperes, hogy a közgyűlési határozatok nem sértik a szövetkezeti törvényt. Éppen ellenkezőleg: a közgyűlés a vonatkozó jogszabályoknak és a jogerős bírósági ítéleteknek kívánt megfelelni határozatai meghozatalakor, és mivel a szövetkezetben 1996. óta személyes közreműködés gyakorlatilag nem volt, kénytelen volt a személyes közreműködés normáját úgy megállapítani, hogy az ne sértsen jogszabályt, és megfeleljen a szövetkezeti tagok érdekeinek is.
A felek a felülvizsgálati eljárás során tárgyalás tartását nem kérték, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem túlnyomórészt alapos.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából az eldöntendő kérdés az Szvt. 61. §-ának értelmezése volt. Az Szvt. 61. §-ának (1) bekezdése szerint a szövetkezet a tulajdonában álló és a tagok vagy mások által használatába adott vagyoni eszközökkel önállóan gazdálkodik, adózott eredményével e törvény keretei között szabadon rendelkezik. A 61. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a szövetkezet éves kiosztható eredményének a nagyobb részét a személyes közreműködés arányában a tagoknak kell visszatéríteni. Az Szvt. a szövetkezet adózott eredményének felosztására vonatkozóan további, részletesebb rendelkezést nem tartalmaz, és nem fűz magyarázatot a 61. §-hoz a törvény indokolása sem. Az Szvt. 61. §-ának (2) bekezdését nyelvtanilag elemezve mindenekelőtt az a következtetés vonható le, hogy az éves kiosztható, adózott eredményről évenként kell rendelkezni. Az adózott eredmény felosztásáról való döntés az Szvt. 20. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozik, hasonlóan az éves beszámoló elfogadásához vagy a veszteség fedezésének forrásáról való döntéshez. Mind az éves beszámoló elfogadása, mind a veszteség fedezésének forrásáról való rendelkezés - hasonlóan az adózott eredmény felosztásáról való döntéshez - csak évenként, az adott év eredményének, nyereségének vagy veszteségének ismeretében történhet meg abban az esetben is, ha valamilyen ok miatt a közgyűlésnek több év adózott eredménye felhasználásáról vagy vesztesége fedezésének forrásáról kell egyidőben rendelkeznie, pl. az adózott eredmény felosztására vonatkozó korábbi közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezése miatt. Ebből következik az a megállapítás, hogy több év eredményfelosztását nem lehetett volna együtt kezelni, amint azt az alperes közgyűlése a 2/1999. számú határozatában elrendelte.
Kétségtelen, hogy az Szvt. 61. §-ának (2) bekezdése szerint az éves kiosztható eredményből - az előbbiek szerint évenként külön-külön és nem összevontan - a nagyobb részt a személyes közreműködés arányában kell a tagoknak visszatéríteni. E rendelkezés azonban értelemszerűen csak akkor alkalmazandó és alkalmazható, ha az adott évben a tagok részéről személyes közreműködésre sor került. E rendelkezést tehát úgy kell értelmezni, hogy az adott évben kiosztható eredményből a nagyobb részt a tagok által az adott évben végzett személyes közreműködés arányában kell visszatéríteni. E követelménynek nyilvánvalóan nem felelhetett meg az, ha az adott év kiosztható eredményét nem az adott évi, hanem más évben (illetőleg más években) végzett személyes közreműködés alapján rendelték el visszatéríteni.
Az Szvt. 61. §-ának (2) bekezdése téves értelmezéséből eredő további jogszabálysértést jelentett az, hogy az adott évi személyes közreműködés hiányában a személyes közreműködés számítására a közgyűlés olyan normatívát alkalmazott, és fogadott el a 7/1999. számú közgyűlési határozatával a további években is alkalmazandó szabályként az alapszabály 16.2. pontjában és az ahhoz készült függelékben, valamint a 16.4. pontjában, amelyeket az 1992. évben a vagyonnevesítési szabályzathoz dolgoztak ki.
Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a közgyűlésnek a 2/1999. számú határozatán túl a 3/1999. számú határozata is jogszabálysértő, valamint az e határozatokhoz szorosan kapcsolódó 4., 5., 6/1999. számú, a 2. és 3/1999. számú határozatokban megállapított új elvek szerinti eredményfelosztás utáni elszámolásra vonatkozó határozatok is.
A 7/1999. számú közgyűlési határozattal az alperes új alapszabályát fogadták el, kiegészítve a szövetkezeti törvény 14. §-ával. Az alperes 1999. június 14-ét megelőzően több alkalommal módosított alapszabálya ez alkalommal a 16. pontjában változott a felperes keresetében sérelmezett módon, amennyiben a 16.2. pontjában a személyes közreműködés számításának általános elveként határozta meg az 1992. évben a vagyonnevesítéshez megállapított adatok szerinti, a 2. számú függelékben névre szólóan megállapított normákat. Az alapszabály 16.4. pontjában a közgyűlés az adózott eredmény felosztásának sorrendjét és módját határozta meg a 2. számú függelékre utalva olyan módon, hogy első helyen az adózott eredmény 51%-át a személyes közreműködés norma szerinti mértékének megfelelően kell kiosztani, a további 49%-ot pedig a közgyűlés által meghatározott arányban a részjegyek után, illetőleg az üzletrészek után kell visszatéríteni. Az alperes közgyűlésének az alapszabályt módosító rendelkezései között a 16.2. pontban írtak, valamint az ahhoz készült 2. számú függelék, továbbá a 16.4. pontban foglaltak ugyanazon okból jogszabálysértőek, mint a közgyűlés 2/1999. számú és 3/1999. számú határozatai.
A felperes keresetében és felülvizsgálati kérelmében - beadványai tartalma szerint - az alperes közgyűlésének csak az alapszabály eredményfelosztásra vonatkozó, a fentiekben megjelölt rendelkezéseit sérelmezte, a 7/1999. számú határozattal elfogadott teljes alapszabályt nem támadta. Ezért a közgyűlés 7/1999. számú határozatát csak a felülvizsgálni kért részében kellett elbírálni.
Az Szvt. 13. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a szövetkezet tagja sérelmet szenvedett - ide nem értve a munkaviszony jellegű jogviszony keretében történő munkavégzéssel kapcsolatos sérelmet - a szövetkezet vagy szervei által hozott olyan határozat folytán, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, az alapszabályba vagy más önkormányzati szabályzatba ütközik, a tag kérheti a bíróságtól a jogsértő határozat felülvizsgálatát.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes az alperes közgyűlési határozatainak jogsértő voltát alappal állította, és a jogsértés kiküszöbölését jogszerűen kérhette. A bíróság azonban a közgyűlési határozatok jogsértő voltának megállapítása esetén csak a jogsértő határozatok hatályon kívül helyezéséről határozhatott, minthogy a határozatok megváltoztatása - amint azt a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelmében kérte - a közgyűlés kizárólagos hatáskörének elvonását jelentette volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét túlnyomó részében megváltoztatta, és az alperes közgyűlésének 2., 3., 4., 5., 6/1999. számú határozatait teljes egészében, a 7/1999. számú határozatból pedig csak az alapszabály 16.2. pontját és a 2. számú függeléket, valamint a 16.4. pontját hatályon kívül helyezte, nem érintve a 7/1999. számú határozatnak az alapszabály egyéb részének jóváhagyására vonatkozó rendelkezését.
(Legf. Bír. Gfv. VI. 31.568/2000. sz.)