adozona.hu
BH 2001.12.589
BH 2001.12.589
Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló pernek nem előzetes kérdése az, hogy a perben nem álló egyik egyetemleges kötelezett az ellene folyamatban lévő felszámolási eljárás során milyen mértékben tudja kielégíteni a felperes hitelezői igényét. Ezért a felszámolási eljárás befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztésére nem kerülhet sor [Ptk. 1. § (1) bek., 237. § (1) bek., 238. § (2) bek., 337. § (1) bek., 338. § (1) bek., 339. §, 1990. évi VI. tv. (a továbbiakban: Épt.) 83. §, 84. § (1) bek., P
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 1996. február 21. óta felszámolás alatt álló WVM Rt. "fa." (a továbbiakban: WVM), a II. és III. rendű alperesek mint forgalmazók közreműködésével 1994. augusztus és 1995. augusztus között kibocsátotta a 96/I-VII. és 1998/I. kötvényeket. A bíróság ítéletében megállapította az e kötvényekre létrejött szerződések érvénytelenségét, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság pedig 1999. június 14-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítélet e rendelkezését helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint ...
BH 2001.12.589 Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló pernek nem előzetes kérdése az, hogy a perben nem álló egyik egyetemleges kötelezett az ellene folyamatban lévő felszámolási eljárás során milyen mértékben tudja kielégíteni a felperes hitelezői igényét. Ezért a felszámolási eljárás befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztésére nem kerülhet sor [Ptk. 1. § (1) bek., 237. § (1) bek., 238. § (2) bek., 337. § (1) bek., 338. § (1) bek., 339. §, 1990. évi VI. tv. (a továbbiakban: Épt.) 83. §, 84. § (1) bek., Pp. 152. § (2) bek.].
A 1996. február 21. óta felszámolás alatt álló WVM Rt. "fa." (a továbbiakban: WVM), a II. és III. rendű alperesek mint forgalmazók közreműködésével 1994. augusztus és 1995. augusztus között kibocsátotta a 96/I-VII. és 1998/I. kötvényeket. A bíróság ítéletében megállapította az e kötvényekre létrejött szerződések érvénytelenségét, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság pedig 1999. június 14-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítélet e rendelkezését helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint a kötvények kibocsátására félrevezető tájékoztató alapján került sor [1990. évi VI. tv. (a továbbiakban: Épt.) 84. § (1) bek.].A felperesek mint az érvénytelen szerződések alapján megvásárolt kötvények birtokosai, a jogerős ítélet alapján előterjesztett keresetükben elsődlegesen kártérítés címén - az Épt. 83. §-ára és a Ptk. 339. §-ára alapítottan - másodlagosan eredeti állapot helyreállítása címén - a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján - kérték a II. és III. rendű alperesek egyetemleges marasztalását. Az elsődleges kereset 100 464 614 Ft kár - mely a "jegyzett tőke" mint tényleges kár, és a kibocsátó által ígért kamat mint elmaradt haszon követelését is magában foglalta - megtérítésére és a kötvények lejártától számított 20% kamat megfizetésére, a másodlagos kereset pedig a "jegyzett" 70 225 600 Ft tőke visszafizetésére és a befizetett összegek után a befizetés napjától számított 20%-os kamat megfizetésére irányult. A felperesek előadták, hogy a WVM felszámolójánál hitelezői igénybejelentést tettek, és igényük mint elismert kártérítési követelés az 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írtaknak megfelelően besorolást nyert.
A kereset elutasítását kérő II. és III. rendű alperesek kérték a per felfüggesztését a WVM felszámolási eljárásának jogerős befejezéséig.
A felperesek a per felfüggesztését ellenezték.
Az elsőfokú bíróság 12. sorszámú végzésében a per tárgyalását felfüggesztette, a folyamatban lévő - a WVM felszámolására irányuló - eljárás jogerős befejezéséig. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Épt. 83. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a félrevezető tájékoztatással okozott kár megtérítéséért a kibocsátó és a forgalmazó egyetemlegesen felel, nem értelmezhető úgy, hogy a félrevezető tájékoztatással kibocsátott értékpapírra vonatkozó szerződés érvénytelenségének kizárólagos következménye a kártérítés lenne. A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeiről a Ptk. 237. §-238. §-ai tartalmaztak rendelkezéseket, köztük az Épt. 83. §-ával összhangban álló 238. § (2) bekezdése is. A kártérítés mint szubjektív szankció mellett az érvénytelenség objektív - éspedig a felek magatartásának jogellenességétől független és egyébként jelen esetben kizárólag szóba jöhető - szankciója az eredeti állapot helyreállítása. Jelen esetben csak a kibocsátó felszámolási eljárásának keretében kerülhet sor a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására, és csak a kibocsátó felszámolási eljárásának jogerős befejezése után válaszolható meg az - éspedig a kár megtérülésének függvényében -, hogy a felpereseknek milyen összegű kára keletkezett. Jelen per eldöntése tehát egy előzetes kérdés elbírálásától függ, a kereset összegének megalapozottsága csak a felszámolási eljárás jogerős befejezése után bírálható el. Ezért döntött a per tárgyalásának felfüggesztéséről a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján.
A II. rendű felperes és társai fellebbezésükben a 12. számú végzés megváltoztatását, a felfüggesztés mellőzését, az eljárás folytatásának elrendelését kérték. Hivatkozásuk szerint az érvénytelenség jogkövetkezménye az Épt. szerint a WVM és az alperesek egyetemleges kártérítési felelőssége, ez pedig azt jelenti, hogy a jogosult bármely kötelezettől követelheti kárának megtérítését, míg a kötelezettek egymás közötti megtérítési igénye külön eljárásra tartozik. Nem jelentős tehát, hogy a felszámolási eljárás során a felpereseknek milyen összegű kára térül meg. Az eljárás felfüggesztése egyébként abban az esetben is indokolatlan lenne, ha az érvénytelenség jogkövetkezménye a Ptk. szerinti eredeti állapot helyreállítása lenne. Egyrészt az eredeti állapot helyreállítására egyre kevesebb remény van, mivel a felosztható vagyon a felszámolási eljárás elhúzódása miatt fokozatosan csökken, másrészt a kibocsátó mellett a forgalmazók is kötelesek az eredeti állapot helyreállításának megkísérlésére. Azt is hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárás jogerős befejezésére belátható időn belül nem kerül sor, így felfüggesztés esetén a felperesek kártérítési igényének megtérülési esélyei a II-III. rendű alperesek vonatkozásában is fokozatosan romlanának.
A II-III. rendű alperesek - utóbbi a Ptk. 1. §-a (1) bekezdése második mondatában írtakra is hivatkozással - a helytálló elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2000. május 17-én meghozott ítéletében hatályában fenntartotta a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét, és az ítélet indoklásában rámutatott arra, hogy az értékpapírra vonatkozóan létrejött szerződések megtámadásának jogkövetkezményét teljes körűen rendezi az Épt. 84. §-a, amikor kimondja, hogy a félrevezető tájékoztatás miatt bekövetkezett érvénytelenség jogkövetkezményeit az Épt. 83. §-ában írtak szerint a kibocsátónak és a forgalmazóknak egyetemlegesen viselniük kell. Jelen esetben a felperesek a kibocsátóval szembeni kártérítési igényüket felszámolási eljárás keretében érvényesítették - erre tekintettel álltak el a WVM ellen előterjesztett keresetüktől -, míg a jelen perben - mind elsődleges, mind másodlagos kereseti kérelmükben - a forgalmazók egyetemleges marasztalását kérték.
A Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése szerint egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a felperesek kérhetik a forgalmazók egyetemleges marasztalását a jelen perben, és egyidejűleg a kibocsátóval szemben is hitelezői igénybejelentéssel élhetnek a felszámolási eljárásban követelésük teljes összegű megtérítése iránt. Nyilvánvaló, hogy a II-III. rendű alperesek marasztalását abban az esetben is kérhetnék a felperesek, ha a WVM nem lenne felszámolás alatt álló fizetésképtelen cég, és a WVM-től a kártérítés megfizetését nem igényelnék. Ha az egyetemleges kötelezettek bármelyike teljesít, ez a teljesítés valamennyi egyetemleges kötelezett kötelezettségének megszűnését és a jogviszony megszűnését vonja maga után, az a kötelezett pedig, aki többet teljesített, mint amennyi terhelte, a többlet megtérítését a többi egyetemleges kötelezettől kérheti, a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint. Ebből az következik, hogy az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló pernek nem lehet előkérdése az, hogy a perben nem álló egyik egyetemleges kötelezett, WVM milyen mértékben tudja kielégíteni felszámolási eljárás során a felperesek hitelezői igényét. Szükségtelenül döntött tehát az elsőfokú bíróság a per felfüggesztéséről a felszámolási eljárás befejezéséig, mert a WVM felszámolási eljárásának eredménye csak az egyetemleges kötelezettek belső jogviszonyát érintheti.
A Legfelsőbb Bíróság döntése a Pp. 259. §-án és 253. §-ának (2) bekezdésén alapul.
(Legf. Bír. Cgf.II.31.368/2000. sz.)