adozona.hu
BH 2001.11.557
BH 2001.11.557
Gépjárművek lízingbe adásakor - ha a szerződés nem tartalmazza a tulajdonszerzés lehetőségét - áfa levonására nem kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaságnál - amely gépkocsik bérbeadásával, lízingbe adásával foglalkozik - az adóhatóság az 1993-1995. évekre vonatkozóan adóvizsgálatot folytatott. A vizsgálat eredményeként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 446 000 (egymillió-négyszáznegyvenhatezer) forint általános forgalmi adóhiányt, javára 301 000 (háromszázegyezer) forint társasági adókülönbözetet állapított meg. A felperest kötelezte 723 000 (hétszázhuszonháromezer) forint bírság, l 573 000 (egymillió-ötszázh...
BH 2001.11.557 Gépjárművek lízingbe adásakor - ha a szerződés nem tartalmazza a tulajdonszerzés lehetőségét - áfa levonására nem kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
A felperesi társaságnál - amely gépkocsik bérbeadásával, lízingbe adásával foglalkozik - az adóhatóság az 1993-1995. évekre vonatkozóan adóvizsgálatot folytatott. A vizsgálat eredményeként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 446 000 (egymillió-négyszáznegyvenhatezer) forint általános forgalmi adóhiányt, javára 301 000 (háromszázegyezer) forint társasági adókülönbözetet állapított meg. A felperest kötelezte 723 000 (hétszázhuszonháromezer) forint bírság, l 573 000 (egymillió-ötszázhetvenháromezer) forint késedelmi pótlék és 200 000 (kettőszázezer) forint mulasztási bírság megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a mulasztási bírság mértékét csökkentette, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság e határozatában azért állapított meg a felperes terhére általános forgalmi adóhiányt szabott ki és ennek jogkövetkezményeként bírságot és késedelmi pótlékot, mivel nem fogadta el a felperes általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis gépjármű-értékesítés esetén csak az általános forgalmi adó nem vonható le, kizárólag akkor, ha továbbértékesítési céllal történt a beszerzés.
A felperes által a gépkocsik bérletére, lízingelésére kötött szerződések nem tartalmazták azt a kikötést, mely szerint a bérlő a gépjárművek tulajdonjogát legkésőbb az utoljára esedékes bérleti díj kiegyenlítésével szerzi meg, ezért a felperesek által kötött szerződések nem voltak alkalmasak az általa állított továbbértékesítési célú beszerzés bizonyítására. Így az adóhatóság nem fogadta el a felperesek általános forgalmi adó-levonási jog-gyakorlását.
A felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, a kiszabott mulasztási bírság kivételével. A kereseti álláspontja az volt, hogy a jogszabálynak megfelelően jártak el az általános forgalmi adó-levonási jog gyakorlásakor, tekintettel arra, hogy az áfa-törvény 33. §-a (2) bekezdése b) pontjának megfelelően a 6. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítéssel továbbértékesítették a gépjárműveket, és ezzel a céllal is szerezték be azokat. Az adóhatóság tévesen értelmezte az általuk kötött bérleti szerződések tartalmát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja, valamint a 6. § (2) bekezdésének a) pontja hármas feltételt szab az általános forgalmi adó visszaigénylésére, mely feltételek közül az egyik - a perbeli esetben a felperes által megkötött bérleti szerződések - nem teljesül. Ugyanis a bérleti szerződések nem rendelkeztek egyértelműen a tulajdonjog átszállása felől. A szerződés szerint a bérlő részére a tulajdon megszerzése csak lehetőség. Ez ellentétes az áfa-törvény 6. §-a (2) bekezdése a) pontjának előírásával, mely szerint csak az olyan szerződést lehet a termékértékesítés különös formájának tekinteni, ahol akár lízingszerződés, bérleti szerződés vagy részletvétel esetén a szerződésnél fogva tulajdonjogot szerez a vevő a szerződés tárgya felett. A perbeli esetben azonban a bérleti szerződéssel a tulajdonjog átszállása nem történt meg, az egy későbbi időpontban valósulhatott volna csak meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a perbeli esetben a szerződési nyilatkozatok és a felek akarata az eset összes körülményére tekintettel arra irányult, hogy a gépjárművek bérbevevői, lízingbevevői a lízingszerződések, bérleti szerződések lejártakor a gépjárművek tulajdonjogát megszerezzék. A felperes hivatkozott arra is: utólag megállapítható, hogy valamennyi esetben ez a tulajdonszerzés meg is történt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. A perbeli esetben a felperes bérleti szerződéseket csatolt be annak igazolására, hogy az általa bérbe adott személygépkocsik beszerzése továbbértékesítési céllal történt. Az első- és másodfokú bíróság a becsatolt bérleti szerződésekből helytállóan állapította meg, hogy a felperes mint bérbeadó a bérbevevőkkel abban állapodott meg, hogy hosszabb időtartamú bérleti szerződést kötött a gépkocsik használatára, a bérleti idő lejártakor a bérlő a szerződésben meghatározott vételáron lehetőséget kapott a gépkocsi megvásárlására, erről azonban a felek külön szerződésben állapodnak meg. Illetőleg volt olyan szerződés, amely arról rendelkezett, hogy a bérlő elővételi joggal rendelkezik a gépjármű megvásárlására a meghatározott vételárral. A felperesek által kötött bérleti szerződések tehát nem tartalmazták azt a megállapodást az áfa-törvény 6. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint, amely alapján a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi. Ennek alapján helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy az általános forgalmi adólevonási jog speciális esetének tekinthető törvényi előírás a perbeli esetben nem valósult meg. A felperes által kötött bérleti szerződési kikötések nem tartalmazták az általános forgalmi adó-törvény előírását, ezért az általános forgalmi adó-levonási jog gyakorlására nem voltak alkalmasak. Helytállóan rögzítette az alperes határozatában egyébként azt is, hogy a felperes nem rendelkezett a TEÁOR 5010-es, közúti járműkereskedelem elnevezésű tevékenységi kör bejegyzésével sem, így ez is alátámasztotta azt az álláspontot, hogy a gépjárművek beszerzése nem továbbértékesítési céllal történt.
Mindezek alapján nem sértett jogszabályt az a jogerős ítéleti megállapítás, mely szerint a felperes az általános forgalmi adó-levonási jogot nem gyakorolta jogszerűen, ezért a keresetét el kellett utasítani.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.I.28.791/1998. sz.)