adozona.hu
BH 2001.10.491
BH 2001.10.491
I. A hitelezői igény kielégítésének rendjével kapcsolatos kifogás elbírálásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 50. § (3) és (4) bek., 57. § (1) bek. d)-g) pontok, 58. § (1) bek.]. II. A hitelező által előterjesztett több kifogás közül az elsőfokú bíróságnak csak azok tárgyában kell dönteni, amelyeket a hitelező az eljárás során fenntartott. Arra pedig nincs jogszabályi lehetőség, hogy a hitelez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1998. március 18-án előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban az első fokon eljárt megyei bíróság a 31. sorszámú végzésével felhívta a felszámolót, hogy biztosítsa a hitelező részére az adós felszámolásával kapcsolatos iratok megtekintését, egyebekben a hitelező kifogását elutasította. A végzés indokolása szerint a hitelező a 29. sorszámú beadványában több kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedéseivel szemben. Az 1999. november 2-...
BH 2001.10.491 I. A hitelezői igény kielégítésének rendjével kapcsolatos kifogás elbírálásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 50. § (3) és (4) bek., 57. § (1) bek. d)-g) pontok, 58. § (1) bek.].
II. A hitelező által előterjesztett több kifogás közül az elsőfokú bíróságnak csak azok tárgyában kell dönteni, amelyeket a hitelező az eljárás során fenntartott. Arra pedig nincs jogszabályi lehetőség, hogy a hitelező a fellebbezési eljárás során új kifogást vagy olyan kifogást terjesszen elő, amelytől az elsőfokú eljárás során elállt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 51. § (1) és (3) bek., Pp. 215. §, 247. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1998. március 18-án előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban az első fokon eljárt megyei bíróság a 31. sorszámú végzésével felhívta a felszámolót, hogy biztosítsa a hitelező részére az adós felszámolásával kapcsolatos iratok megtekintését, egyebekben a hitelező kifogását elutasította. A végzés indokolása szerint a hitelező a 29. sorszámú beadványában több kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedéseivel szemben. Az 1999. november 2-i meghallgatásakor ezt módosította, változatlanul kérte a minden iratra kiterjedő tájékoztatás biztosítását, bejelentett hitelezői igénye megtérítését, ugyanakkor a felszámolói tevékenységet felülvizsgáló szakértő kirendelésére vonatkozó kérelmétől elállt, továbbá a felszámolás során teljesített kifizetésekre, kiadásokra vonatkozó fénymásolat készítése, illetve irat-felülvizsgálat iránti kérelmét is visszavonta.A bíróság a kifogást kisebb részben találta alaposnak. Megállapította, hogy a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a szerint a tartozásokat a törvényben írt sorrend szerint kell kielégíteni. Így elsősorban a felszámolási költségeket és a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követeléseket; majd a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj és járadékjellegű követeléseket; ezt követően a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységből eredő más követelését, így különösen a hibás teljesítésből, kártérítésből eredő követeléseket, szavatossági, jótállási kötelezettségeket kell teljesíteni. Az adott ügyben a felszámoló a közbenső mérleg előterjesztésekor részleges kielégítést nem javasolt. A Csődtörvényben írt sorrendre figyelemmel pedig a hitelező alappal nem kérheti a sorrendben előbbre álló követeléseket megelőzően saját hitelezői igénye kielégítését. E körben tehát a hitelezői kifogás nem alapos. Az iratokba való betekintési jogot pedig a felszámoló biztosítja, ezért a bíróság a Csődtörvény 51. §-ának (3) bekezdése alapján felhívta a felszámolót arra, hogy a hitelező részére az iratbetekintést biztosítsa. Egyéb kérelmétől a hitelező elállt, így a továbbiakról a bíróság nem döntött. Megállapította még a bíróság, hogy a hitelező az iratokba való betekintés után a zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatban is élhet kifogással a felszámolási költségek tekintetében.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben - annak tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének részbeni megváltoztatását és valamennyi kifogásának helyt adó határozat hozatalát kérte. A fellebbezési álláspont szerint az elsőfokú bíróság nem észlelte a felszámoló szervezet sorozatos törvénysértéseit. A felszámoló köteles hitelezői választmányt létrehozni, mely az adott ügyben nem történt meg. Köteles továbbá mindent megtenni a felszámolás alatt álló cég vagyonának valós értéken történő értékesítése céljából. Eljárása során csak a szükséges kiadásokat eszközölheti, és nem élheti fel a cég vagyonát. Ez utóbbi követelménynek a felszámoló nem tett eleget.
A hitelező véleménye szerint a felszámolás alatt álló adós áthúzódó munkái nem tették szükségessé kilenc fő átvételét a korábbi cég állományából. Mindez fölösleges költséget jelentett. K. J. a felszámolás alatt álló cégnek, valamint a felszámoló cégnek is dolgozója mint könyvelő. Ezen túl a könyvelési feladatok ellátására a felszámoló még F. I.-t alkalmazta. A felszámolás alatt álló adós gépeinek áttelepítése ugyancsak szükségtelenül magas költségekkel történt - vélte a hitelező. E gépek értékesítése azok becsült értékéhez képest lényegesen alacsonyabb áron történt, az értékesítés bár közjegyző előtt zajlott, a jegyzőkönyvet a nem létező hitelezői választmány tagjai írták alá. A hitelező sérelmezte, hogy a felszámoló a gépek, berendezések értékesítését követően a vevő telephelyén elhelyezett gépekért raktározási és őrzési költségeket is fizetett indokolatlanul. Előadta, hogy több ízben felajánlotta saját segítségét a még megmaradt anyagok és készletek értékesítéséhez, a felszámoló azonban mindezektől elzárkózott.
A fellebbező fél álláspontja az, hogy a felszámoló a költségekből 6 000 000 forintot meg tudott volna takarítani, és a megmaradt készletek eladása lehetővé tette volna a hitelezők kifizetését. Az adós cég jogerős ítélet alapján tartozik a hitelezőnek, az általa készített, szabadalmaztatott berendezést használta, ellenértékét azonban nem fizette meg. Ez az oka annak, hogy a felszámolási eljárás fejleményeit követi.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételeiben az első fokon eljárt bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta, hogy K. J. hitelező a felszámolást megelőző időszakban kártérítés címén jogerősen megítélt követelés bejelentésével lett az adós társaság hitelezője. Többször kért és kapott írásban és szóban információt a felszámolás menetéről. Kártérítés címén elfogadott követelése mint d) csoportos hitelezői követelés a közbenső mérleggel egyidőben nem került kiegyenlítésre. Az elsőfokú bíróság végzését követően az adós összes rendelkezésre álló iratát a hitelező áttekintette, kijegyzetelte. Az észrevétel szerint a hitelezők határoztak úgy, hogy eltekintenek a választmány megalakításától, e közgyűlésen K. J. hitelező is részt vett. Az adós a felszámolás megkezdésekor egy bérelt üzemcsarnokban működött, amelyből a bérbeadó által történő felmondás következtében ki kellett költöznie. A felszámolási cselekmények során a felszámoló igyekezett a legköltségtakarékosabb megoldásokat keresni. A gazdálkodó szervezet gépeinek, berendezéseinek, készletének raktározására és őrzésére a felszámoló öt cégtől kért ajánlatott, és a legkedvezőbbet vette figyelembe. Az értékesítésig e gépek, berendezések, készletek bérelt raktárépületben voltak, emiatt kellett a felszámolónak őrzési és bérleti díjat fizetni. Nem fordulhatott elő, hogy az eladott és már a vevő tulajdonában lévő gépek helyfoglalása és őrzése miatt fizetett volna a felszámoló bárkinek.
A felszámoló véleménye szerint nem helytálló az alkalmazott létszámmal kapcsolatos fellebbezés sem. A felszámolás kezdetén az adós állományi létszáma tíz fő volt. Indokolt volt a könyvelőként foglalkoztatott K. J. továbbfoglalkoztatása. K. J. a felszámolóval soha nem állt megbízási vagy munkaviszonyban. Az üzem áttelepítésének segítésére és készletezésére egy főt alkalmazott a felszámoló. A hitelező a készletek értékesítéséhez valóban segítséget ajánlott fel, konkrét ajánlattétellel azonban nem szolgált. Az észrevételhez a felszámoló csatolta az 1998. november 12-én tartott hitelezői gyűlés jegyzőkönyvét; tájékoztatót az adós felszámolásának időarányos tapasztalatairól; jelenléti íveket; az értékbecsléshez beszerzett árajánlatot; az áttelepítés, őrzés, raktározás árajánlatait; a megkötött szerződéseket; közjegyzői okiratokat; bérleti- és őrzésidíj-elszámolást.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre állt adatok alapján helytálló határozatot hozott.
Az adott, 1997. augusztus 6-a után kezdeményezett felszámolási eljárásban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A többször mód. Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében az 57. § (1) bekezdésének d)-g) pontjába foglalt követeléseket a felszámolási zárómérleg vagy záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után 30 napon belül kell kielégíteni. A d)-f) pontokban foglalt követelések az 57. §-ban foglaltak szerint a közbenső mérleg alapján is kielégíthetőek. Az 50. § (3)-(4) bekezdése pedig kimondja, hogy a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére a közbenső mérleg alapján tartalékot kell képezni. A tartalékon felüli pénzvagyon terhére - az 57. §-ban megállapított kielégítési sorrendben - a jogerős bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy a nem vitatott hitelezői követelések részben vagy egészben kielégíthetőek. Az idézett törvényi rendelkezésekből kitűnően a hitelező kártérítés címén fennálló, a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolt követelését a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását követően kell kielégíteni, amennyiben az adós felosztható vagyona erre fedezetet nyújt. Ezt megelőzően a közbenső mérleg alapján akkor egyenlíthető ki - részben vagy egészben - a hitelezői követelés, ha a felszámolás várható költségei és a vitás hitelezői igények fedezetére szolgáló tartalékon felül az adós ehhez megfelelő pénzeszközzel rendelkezik. A többször mód. Cstv. fent hivatkozott 58. §-a (1) bekezdésében foglaltakra, valamint arra figyelemmel, hogy a hitelező követelésének kielégítéséről nem rendelkező közbenső mérleget jóváhagyó 18. sorszámú elsőfokú végzés jogerőre emelkedett, helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hitelezőnek a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolt követelése kielégítésére vonatkozó kifogását elutasította.
A fellebbezésben felhozott további kifogások közül a hitelezői választmány létrehozásának elmulasztásával és a közjegyző előtti eljárás szabálytalanságával kapcsolatos kifogások az elsőfokú eljárás során 29. sorszám alatt előterjesztett beadványban nem szerepelnek. Egyéb kifogásaitól pedig az 1999. november 2-i személyes meghallgatásakor a hitelező elállt. Ekkor ugyanis módosította korábbi kérelmét azzal, hogy a felszámoló biztosítsa az iratbetekintés jogát, továbbá hitelezői igényének kielégítését. A felszámolási költségek szakértő által történő ellenőrzésére vonatkozó, ezen belül az alkalmazott-létszám, az ajánlattétel, az értékesítés, az őrzés, a bérleti díj kifizetése, a raktározási költségek mértéke felülvizsgálata iránti kérelmétől elállt, nem kérte azt sem, hogy a felszámoló a részére másolatban biztosítsa az iratokat. Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor az együttesen előterjesztett több kifogás közül csupán azokról döntött, melyeket a hitelező a személyes meghallgatásakor is fenntartott. A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében ugyanis a bíróság döntése nem terjedhet túl a fél kérelmén, illetőleg az ellenkérelmen. Ugyancsak a Pp. rendelkezik arról, hogy a másodfokú eljárás során mennyiben lehet megváltoztatni az elsőfokú eljárás során előterjesztett keresetet, petítumot. A Pp. 247. §-ának (1) bekezdése - bizonyos kivételek mellett - kizárja a keresetváltoztatást. A kifogásra vonatkozó csődtörvényi szabályozásból [51. § (1) bekezdés], valamint a Pp. hivatkozott rendelkezéséből következően nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a hitelező a másodfokú eljárás során új kifogást, illetve olyan kifogást terjesszen elő, amelytől az elsőfokú eljárás során már elállt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel nem támadott - az iratbetekintéssel kapcsolatos - rendelkezését nem érintette. A fellebbezéssel támadott - a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolt igény kielégítésére vonatkozó - elutasító - rendelkezését pedig a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.30.192/2000. sz.)