adozona.hu
BH 2001.10.489
BH 2001.10.489
I. A biztosíték célú engedmény elbírálásánál irányadó szempontok (Ptk. 328. § és 329. §-ai). II. Felszámolási eljárásban a biztosíték célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet. Az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon része lesz [Ptk. 200. § (1) bek., 263. § (1) bek., 328. § és 329. §-ai, az 1993. évi LX
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós részvénytársaság a faktoringtevékenységének finanszírozására 1996. július 29-i hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan, három szerződést kötött a hitelező bankkal. A két kölcsönszerződés alapján a hitelező 100 000 000 Ft, valamint 750 000 000 Ft összegű kölcsönfolyósítást, a folyószámlahitel-szerződéssel pedig 150 000 000 Ft összeg erejéig folyószámlahitel-keretet biztosított az adós részvénytársaság számára.
A kölcsönszerződésekben a felek úgy állapodtak meg, hogy a hitelező a kölc...
BH 2001.10.489 I. A biztosíték célú engedmény elbírálásánál irányadó szempontok (Ptk. 328. § és 329. §-ai).
II. Felszámolási eljárásban a biztosíték célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet. Az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon része lesz [Ptk. 200. § (1) bek., 263. § (1) bek., 328. § és 329. §-ai, az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 47. § (1) bek., 57. § (1) bek.].
Az adós részvénytársaság a faktoringtevékenységének finanszírozására 1996. július 29-i hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan, három szerződést kötött a hitelező bankkal. A két kölcsönszerződés alapján a hitelező 100 000 000 Ft, valamint 750 000 000 Ft összegű kölcsönfolyósítást, a folyószámlahitel-szerződéssel pedig 150 000 000 Ft összeg erejéig folyószámlahitel-keretet biztosított az adós részvénytársaság számára.A kölcsönszerződésekben a felek úgy állapodtak meg, hogy a hitelező a kölcsön összegét az adós részvénytársaság rendelkezésére tartja, amelyet az rulírozó módon vehet igénybe. Az adós tudomásul vette, hogy a kölcsönt csak a kölcsönszerződések elválaszthatatlan részét jelentő, a szerződő felek által cégszerűen aláírt engedményezési szerződés 1. számú függelékében, a lejáratig mind keretösszegében, mind összetételében változtatható faktoringszerződésekből eredő követelésvásárlások során felmerülő fizetési kötelezettségeinek teljesítésére fordíthatja.
A folyószámlahitel szerződés szerint a hitelező 150 000 000 Ft folyószámlahitel-keretet oly módon tartott az adós rendelkezésére az adós folyószámláján, hogy az adott napon igénybe vehető hitel összege nem haladhatta meg a szerződés 1. számú mellékletét képező engedményezési szerződés függelékében felsorolt faktoring-keretszerződések alapján megvásárolt követelések napi állományának 5 napon túl le nem járt összegét.
Mindhárom szerződésben kikötötték a felek, hogy a kölcsön, illetve a hitelkeret biztosítékául szolgáló fedezetet - egyéb biztosítékok mellett - a szerződések elválaszthatatlan részét jelentő engedményezési szerződések tartalmazzák. E szerződések értelmében az adós a tartozásai, valamint azok járulékai megfizetésének biztosítékául átruházza a hitelezőre a tételesen meghatározott faktoringszerződések alapján keletkező követeléseit. Az átruházás úgy történik, hogy a benyújtandó számlamásolatra az adós rávezeti a követelés átruházását és ezt a hitelező a kölcsön felhasználásának engedélyezésével mint ráutaló magatartással elfogadja. Amennyiben az engedményezett követelés kötelezettje a tartozását - a szerződésben megjelölt időpontig - nem fizeti meg, a hitelező jogosult közvetlenül az adóssal szemben érvényesíteni a követelését; e követelésekért az adós készfizető kezesként felel. Abban is megállapodtak a felek, hogy a hitelező jogosult az adós szerződés szerinti kötelezettségeinek nem teljesítése és a szerződés általa való rendkívüli felmondása esetén az adós egyidejű értesítése mellett az engedményezett követelések kötelezettjeit értesíteni az engedményezésről, és felszólítani őket a követeléseknek a hitelezőhöz történő teljesítésére.
A hitelező 1996. december 18-án mindhárom szerződést azonnali hatállyal felmondta, és felszólította az adóst 77 784 507 Ft, 45 823 086 Ft és 476 045 121 Ft, valamint ezek ügyleti kamatai megfizetésére.
Az ezt követő napon, 1996. december 19-én az adós felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be a bírósághoz. A bíróság 1996. december 20-án kelt, december 23-án jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós felszámolását, és kijelölte a felszámolót.
A felszámolás kezdő napján, 1996. december 23-án az adós részvénytársaság felszámolója azonnali hatállyal felmondta az említett kölcsönszerződések és folyószámlahitel-szerződés biztosítékául kötött engedményezési szerződéseket. A faktoringkötelezetteket pedig arról tájékoztatta, hogy a továbbiakban a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek, annak számlájára, ne pedig a hitelezőnek fizessenek.
A hitelező a felszámoló intézkedései ellen kifogással élt. Az 1996. december 30-án kelt s az elsőfokú bírósághoz 1997. január 3-án érkezett beadványában sérelmezte az engedményezési szerződések felmondását és a faktoringkötelezetteknek küldött felhívást. Kérte annak megállapítását, hogy a felszámoló felmondása jogszabálysértő, mert az engedményezésre vonatkozó szerződés a megkötésével egyidejűleg teljesedésbe ment, így annak felmondása kizárt. Kérte továbbá a felszámoló kötelezését arra, hogy értesítse a faktoringkötelezetteket a hitelező részére történő fizetésről, mert az engedményezett követelések nem tartoznak a felszámolási vagyonba, azok jogosultja a hitelező.
A felszámoló a kifogás elutasítását, és a hitelezőnek arra való kötelezését kérte, hogy az 1996. december 23-a óta jogellenesen leemelt összeget utalja vissza az adós számlájára. Ellenkérelme indokolásául arra hivatkozott, hogy a kölcsön- és folyószámlahitel-szerződések mellékletét adó engedményezések tulajdonképpen nem engedményezési szerződések, hanem szerződést biztosító mellékkötelezettségek. A kölcsönszerződések vonatkozásában az engedményezési szerződést bankhitelt biztosító zálogszerződésnek, a folyószámlahitel-szerződés esetében pedig a Ptk. 263. §-ának (1) bekezdése szerinti zálogszerződésnek kell tekinteni. Véleménye szerint a felszámoló jogosult volt az engedményezést tartalmazó szerződések felmondására, mert azok nem mentek teljesedésbe. Úgy vélte, hogy a kötelezetteknek az engedményezésről való értesítése hiányában az engedményezés érvényesen nem történt meg. Azzal is érvelt, hogy az engedményezés jövőbeli követelésekre vonatkozik, amelyek nem lehetnek tárgyai az engedményezési szerződésnek.
A bíróság végzésével a hitelező kifogásának részben helyt adott, s kötelezte a felszámolót, hogy - a hitelezővel 15 napon belül tartott egyeztetés után - az adós által az 1996. július 29-én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződések és folyószámlahitel-szerződés biztosítékául engedményezett számlakövetelések kötelezettjeit értesítse arról: tartozásaikat a hitelező részére fizessék meg. A hitelező ezt meghaladó kifogását az elsőfokú bíróság elutasította.
A határozat indokolása szerint bár a kifogás megjelölt tárgya a felszámoló engedményezési szerződéseket felmondó, valamint a faktoringkötelezettek értesítésére vonatkozó intézkedése volt, a bíróságnak valójában azt kellett eldöntenie, hogy az adós és a hitelező között létrejött szerződések biztosítékául kikötött követelések a felszámolás hatálya alá tartozó vagyoni körbe vonhatóak-e, avagy ezeket illetően megtörtént az engedményezés. Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a felek - a felszámoló véleményétől eltérően - a kölcsönszerződések és a folyószámlahitel szerződés mellékletében nem bankhitelt biztosító zálogjogot, illetve zálogjogot alapítottak, hanem engedményezési szerződéseket kötöttek. E szerződésekkel a felek a faktoringtevékenységből eredő jövőbeli követelések engedményezésében állapodtak meg, amely az adós egyedi számlavásárlásaival konkretizálódott, s az adós az engedményezési szerződésen felül, egyenként, engedményező nyilatkozatokat is felvezetett a számlákra. Azokat a hitelező kifejezett nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással fogadta el. Az engedményezés azonban nem az elfogadással, hanem az adós jogosulttá válásával történt meg.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy álláspontja szerint az engedményezés két alapvető esete közül a felek között a "csendes" engedményezés jött létre. Az engedményezési szerződésekben a hitelező a nem szerződésszerű teljesítés esetére kötötte ki biztosítékul a követelések engedményezését s ebből következően azt a jogot, hogy ha az adós nem vagy nem szerződésszerűen teljesít, akkor helyette eljárjon a behajtás érdekében. Arra a következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, hogy mivel a jogvitabeli engedményezési szerződések a jövőben megszerzendő követelések engedményezésére vonatkoznak, s a bank által történt szerződésfelmondások miatt már "feltehetőleg nincs értelme" a felmondásnak, ez a felszámolói intézkedés - figyelemmel az adós elleni felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - mégis jogszerű volt. A felszámolás alatt esetleg keletkező követelések engedményezése ugyanis már nem engedhető meg. A felszámolás kezdő időpontjáig megvásárolt számlakövetelésekre azonban a felmondásnak már nincs hatálya, azokra vonatkozóan bekövetkezett a jogutódlás.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az engedményezési szerződésekben felsorolt faktoringszerződések alapján a felszámolás kezdő időpontjáig megvásárolt számlakövetelések tekintetében az engedményezés bekövetkezett, tehát a hitelező vált jogosulttá - ezek a számlakövetelések nem tartoznak a felszámolási vagyonba. A folyószámlahitel szerződést illetően azt a követeléscsomagot kell engedményezettnek tekinteni, ami a folyószámlahitel-szerződés felmondásának időpontjában biztosítékként volt megjelölve. A jövőbeli követelésekre vonatkozó engedményezési szerződés alapján, az egyenként megvásárolt számlakövetelésekre vonatkozóan, a számla adós általi megszerzésekor következett be a számlakövetelések tekintetében az engedményezés.
A felszámolónak azt a kérelmét illetően, hogy a bíróság kötelezze a hitelezőt az általa jogellenesen leemelt összegeknek az adós számlájára való visszautalására, az elsőfokú bíróság hangsúlyozta: e kérelem tárgyában nem a felszámolási eljárást foganatosító bíróság, hanem perbíróság jogosult dönteni.
Az előbb kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a kifogásnak csak abban a részében adott helyt, hogy a felszámolónak a már engedményezett követelések kötelezettjeit értesítenie kell arról: a hitelező vált jogosulttá. A kifogás másik részét alaptalannak találta, mert a felszámolónak joga volt az engedményezési szerződések felmondására, de ez a már megvásárolt (engedményezett) követeléseket nem érinti.
Az adós gazdálkodó szervezet, illetve annak felszámolója fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a hitelező kifogását elutasította. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 5000 Ft fellebbezési eljárási illetéket, valamint az adós részére - 15 nap alatt - 1800 Ft másodfokú képviseleti költséget. Végzése indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság végzését - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján - csak a fellebbezési kérelem és észrevétel keretei között bírálta felül. Az elsőfokú bíróság végzésének a hitelező kifogását elutasító nem fellebbezett rendelkezése jogerőre emelkedett.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság: az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felek között a kölcsönszerződések és a folyószámlahitel-szerződés biztosítására nem zálogszerződés, hanem - a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése által megengedetten - érvényes engedményezési szerződés jött létre. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy a faktoringszerződés alapján a felszámolás kezdő időpontjáig megvásárolt számlakövetelések tekintetében - a bekövetkezett engedményezés folytán - a hitelező vált jogosulttá, és ezek a számlakövetelések nem tartoznak a felszámolási vagyonba. Az engedményezés ugyanis nem teljesítésként, hanem biztosítékadás céljából történt, a felek a hitelező követelésének biztosítékaként az adós jövőbeni követelésének az engedményezésében állapodtak meg. Emiatt az engedményezés érvényes létrejötte ellenére ez a biztosíték az adós vagyonában marad, és biztosítékként való igénybevételére a hitelező csak abban az esetben válik jogosulttá, ha az adós a követelését nem teljesítette. A kikötött biztosíték alapján a hitelező csupán akkor lenne jogosult behajtani a kötelezettektől az adóst megillető követelést, ha az adós ellen nem indult volna felszámolási eljárás. A biztosíték szerződés szerinti igénybevétele más hitelezők érdekeit sértené, és a módosított Cstv.-nek a kötelező kielégítési sorrendet meghatározó szabályaiba ütközne. A felszámolási eljárásra tekintettel az engedmény a hitelező számára nem jelent kellő biztosítékot, mert az a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése értelmében nem minősül privilegizált követelésnek.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - a hitelező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatásával a kifogásának helyt adó döntés hozatalát és az ellenérdekű félnek az eljárási költségekben való marasztalását kérte. Felülvizsgálati kérelme kiegészített indokolásában azzal érvelt, hogy álláspontja szerint a jogerős végzés a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésébe és 329. § (1) bekezdésébe ütközik. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ugyanis nem vonta le az érvényesnek elismert engedményezés jogkövetkezményét, a jogosulti alanycserét. Az engedményezés absztrakt természete miatt a biztosítékadás céljából történt engedményezés is joghatályos követelés-átruházást, alanycserét jelent a hitelezői oldalon, és az engedményezett követelések érvényesítésének nem akadálya az adós (engedményező) ellen indult felszámolási eljárás.
A hitelező úgy vélte, hogy a megindult felszámolási eljárás nem lehet akadálya az engedményezett követelések behajtásának, mert ezek a követelések nem tartoznak a felszámolási vagyonba. A hitelező az igény érvényesítésére irányuló eljárást az engedményezett követelések adósaival szemben indította meg, akiknek az engedményezés és az értesítés következtében a hitelezője lett, azok pedig nincsenek felszámolás alatt.
Hangsúlyozta a hitelező, hogy álláspontja szerint - a jogerős végzésben foglaltaktól eltérően - a felszámolási eljárás ellenére sem sérti az engedményező (adós) hitelezőinek az érdekeit az engedményezett követelések kölcsöntörlesztésre való felhasználása. A hitelezők ugyanis csak a felszámolási vagyon terhére kaphatnak kielégítést, a felszámolás kezdő időpontját megelőzően engedményezett követelések pedig nem tartoznak az adós tulajdonába. Az engedményezés ellenében a hitelező kölcsönt, ellenértéket adott az adósnak, ami bekerült - a hitelezők kielégítésére is szolgáló - vagyonába.
Az adós részvénytársaság felszámolója a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételeiben a megtámadott jogerős határozat hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja értelmében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem sértette meg a Ptk. 328. § és 329. §-ait. A jelen esetben a felek a szerződéskötési szabadság keretein belül tértek el a Ptk.-ban rögzítettektől akkor, amikor biztosítékként kötötték ki az engedményezést, és érvényesítését feltételekhez kötötték.
A felszámoló véleménye szerint a hitelező tévesen értelmezte a Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályait akkor, amikor azzal érvelt, hogy az engedményezés absztrakt, jogcímtől független jogügylet. Az engedményezés - fejtette ki a felszámoló - csak annyiban jogcímtől független juttatás, hogy a kötelezett az engedményező és az engedményes közötti jogviszony jogcímétől függetlenül kerül az engedményessel jogviszonyba. A hitelező sem vitatta - hangsúlyozta a felszámoló -, hogy az engedményezési megállapodás érvényesítésére a hitelező az adós nem fizetése vagy felmondása esetén volt jogosult a biztosítékokra vonatkozó általános törvényi előírások szerint. A Cstv. azonban - vélte a felszámoló -, bár nem nevesíti külön-külön az összes kiköthető biztosítékot, egyértelműen rendelkezik arról, hogy a felszámolási eljárás a biztosítékok érvényesítésének akadálya.
A hitelezővel ellentétben a felszámoló nem értékelte akként a jogerős végzést, hogy az a banki gyakorlatban lehetetlenné teszi az engedményezési nyilatkozatok biztosítékul történő alkalmazását. Nagyobb problémának látta azt a banki magatartást, hogy olyan biztosítékérvényesítést kíván alkalmazni, amelynek célja a Cstv. rendelkezéseinek a megkerülése, a kielégítési alapnak a hitelezők elől való elvonása. A hitelező tévesnek tartott véleményével szemben a felszámoló kiemelte azt, hogy a hitel ellenértéke nem az engedményezés, hanem a kamat volt. A felvett és vissza nem fizetett hitelek és a biztosítékok a felszámolás kezdő időpontjában az adósi vagyon részei voltak, így azok a hitelezők követeléseinek fedezeteként szolgálnak.
A hitelező a felszámoló észrevételeire vonatkozólag előterjesztett beadványában megerősítette a - többször kiegészített - felülvizsgálati kérelmében előadottakat. A felszámoló beadványában - a hitelező észrevételeiben foglaltakat cáfolva - megismételte a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányuló kérelmét.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, tehát a szerződés megkötésével egyidejűleg az ügylet perfektuálódik. Az engedményező és az engedményes azonban a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdéséből következően a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Nincsen tehát jogi akadálya annak, hogy a faktoringhitelező a követelését kifelé, harmadik személyek irányában korlátlanul engedményezze, ugyanakkor az engedményessel abban állapodjon meg, hogy az az engedménnyel csak meghatározott célból, meghatározott feltétel mellett élhet. Ez a cél lehet többek között az engedményező engedményessel szemben fennálló tartozásának a biztosítása. A jelen esetben is ez történt a felek a közöttük létrejött kölcsönszerződések (finanszírozási szerződések) és folyószámlahitel-szerződés - egyik - biztosítékaként engedményezési keretszerződéseket kötöttek, amelyek - jogszabályi tilalom hiányában - érvényesen létrejöttek. Az engedményezőnek a faktoringadósokkal szembeni követelése nem a szerződések alapján fennálló tartozása teljesítéseként (mintegy felváltó szolgáltatásként) került engedményezésre, hanem a teljesítés elérése végett, tehát az eredeti tartozása mellé biztosítékként lépett az engedmény.
Biztosítéki célú engedmény esetén az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, azt vissza kell szolgáltatnia. Ebből adódik, hogy egymás közötti viszonyukban az engedményes az engedménnyel nem rendelkezhet korlátlanul, a kapott jogosultsága korlátozott, célhoz kötött. A hitelező - engedményes - az engedményezési szerződés folytán a faktoringkötelezettel szemben korlátozás nélkül. mint a követelés jogosultja léphet fel, azonban az adós - engedményező - tekintetében köti az a korlátozás, hogy az engedményezett követelést a kötelezettől csak az adóssal szembeni követelése kielégítése végett szedheti be. Mindebből pedig az következik, hogy a biztosítéki célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet; az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon részét képezi.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.X.31.608/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2012.7.304 A biztosítéki célú engedmény osztozik a szerződés más biztosítékainak jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, a biztosítékkal már nem rendelkezhet, az a felszámolás körébe tartozó vagyon része [Ptk. 328. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 47. § (1) bek.].
