adozona.hu
BH 2001.9.441
BH 2001.9.441
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény különbséget tesz a zálogjoggal és óvadékkal biztosított, valamint a végrehajtási joggal biztosított kötelezettségek között. A zálogjoggal és óvadékkal biztosított követelések kedvezőbb besorolásának [többször mód. Cstv. 57. § (1) bek. b) pont] feltétele, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása - tehát a felszámolásra irányuló kérelem bírósághoz érkezésének napja - előtt hat hónappal kikötötték. A végrehajtási jogg
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 18/IV. sorszámú végzésével a B. S. 96 Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező kifogását elutasította. A határozat indokolásában kifejtette: a hitelező a felszámoló 1999. január 12-én kelt 60/1999. számú - hitelezői igénye besorolásának módosítását elutasító - intézkedését támadta meg kifogással. Annak megváltoztatását és a felszámoló arra való kötelezését kérte, hogy hitelezői igényét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint ...
BH 2001.9.441 A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény különbséget tesz a zálogjoggal és óvadékkal biztosított, valamint a végrehajtási joggal biztosított kötelezettségek között. A zálogjoggal és óvadékkal biztosított követelések kedvezőbb besorolásának [többször mód. Cstv. 57. § (1) bek. b) pont] feltétele, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása - tehát a felszámolásra irányuló kérelem bírósághoz érkezésének napja - előtt hat hónappal kikötötték. A végrehajtási joggal biztosított követelésnél pedig a kedvezőbb besorolás feltétele, hogy a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig - a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése napjáig - bejegyezték [Ptk. 263. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 28. § (1) és (2) bek., 51. § (3) bek., 57. § (1) bek. b) és f) pont].
Az elsőfokú bíróság a 18/IV. sorszámú végzésével a B. S. 96 Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező kifogását elutasította. A határozat indokolásában kifejtette: a hitelező a felszámoló 1999. január 12-én kelt 60/1999. számú - hitelezői igénye besorolásának módosítását elutasító - intézkedését támadta meg kifogással. Annak megváltoztatását és a felszámoló arra való kötelezését kérte, hogy hitelezői igényét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint sorolja be. A kifogással támadott felszámolói intézkedés a hitelező igényét kérelme ellenére továbbra is a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján sorolta be arra hivatkozással, hogy a jelzálogjog bejegyzésére az adós felszámolása iránti kérelemnek a bírósághoz érkezését megelőző hat hónapon belül került sor.Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adós mint jelzálog-kötelezett és a hitelező mint jelzálog-jogosult között 1997. október 6-án zálogszerződés jött létre, melynek értelmében a hitelező az adóssal szemben fennálló 5 536 741 Ft tőkéből és annak kamatából álló követelése biztosítására az adós kizárólagos tulajdonában lévő sz.-i, 0256/2. hrsz. alatt nyilvántartott 3842 m2 területű szántó művelési ágú, valamint az sz.-i 0261. hrsz. alatt nyilvántartott 3 hektár, 9640 m2 major művelési ágú külterületi ingatlanokra jelzálogjogot alapított. A hitelező október 22-én előterjesztett kérelmére a körzeti földhivatal 1997. október 27-én a jelzálogjogot a megállapodás szerinti ingatlanokra bejegyezte.
Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy az adós felszámolása iránti kérelem a bírósághoz 1997. november 10-én érkezett, a felszámolás kezdő időpontja 1998. április 22., míg az adós felszámolását elrendelő végzés közzétételének időpontja 1998. május 21. Utalt a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írtakra; kifejtette, hogy a felszámolási eljárás megindításán a felszámolási kérelem bírósághoz történő érkezésének napját kell érteni. Megállapította, hogy a felszámolási eljárás megindításának időpontjához, 1997. november 10-éhez képest a jelzálogjog alapítása 1997. október 6-án, tehát a felszámolási eljárás megindítását megelőző hat hónapon belül történt. Ennek alapján a felszámoló intézkedését helyesnek fogadta el, ezért a kifogást a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést; kérte a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését (helyesen: annak megváltoztatását), s a felszámoló kötelezését arra, hogy az igényét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolja be. A jogorvoslati kérelmében a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írtakat idézve kiemelte: a zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték. A hitelező jogi álláspontja szerint - figyelemmel a többször módosított 1991. évi IL. törvény 28. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra is -, a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. Mivel 1997. október 6-án kötötte meg az adóssal az ingatlan-nyilvántartásba történő jelzálogjog-bejegyzés alapját képező szerződést, s a cégbíróság által 1999. január 15-én kiadott cégkivonat tanúsága szerint a felszámolás kezdete 1998. április 22-e, a közzététel napja pedig 1998. május 21-e, a jelzálogjog kikötése hat hónapon túlinak minősül.
A hitelező fellebbezésére a felszámoló nem tett észrevételt.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s abból helytálló jogi következtetésre jutott.
A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alapot adna az elsőfokú bíróság megalapozott döntésének a megváltoztatására.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 57. §-ának (1) bekezdése határozza meg a gazdálkodó szervezetek felszámolás körébe tartozó vagyonából történő tartozások kielégítésének kötelező sorrendjét. A többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába tartoznak a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések, ideértve az önálló zálogjogot is, a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Polgári Törvénykönyv 263. §-ának (2) bekezdése az irányadó. A zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték.
Tévesen vonta le a hitelező a fellebbezésében a felhívott jogszabályi rendelkezés utolsó fordulatából azt a következtetést, hogy a jelzálogjog-bejegyzés alapját képező megállapodásnak a felszámolás kezdő időpontjához képest kell a hat hónapos határidőnél korábbi időpontban megkötöttnek lennie ahhoz, hogy az ezzel biztosított követelés a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába kerüljön besorolásra. A törvény ugyanis különbséget tesz a zálogjoggal és óvadékkal biztosított, valamint a végrehajtási joggal biztosított követelések között. Ez utóbbi követelések vonatkozásában a végrehajtási jog bejegyzését kívánja meg a felszámolás kezdő időpontjáig, míg a zálogjoggal és óvadékkal biztosított követelések esetében csupán azt írja elő feltételként: az erre vonatkozó kikötésnek kell a felszámolási eljárás megindítása előtt hat hónappal megtörténnie ahhoz, hogy a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába kerüljön a követelés besorolásra. A felszámolási eljárás megindításának időpontja pedig - mint ahogy erre az elsőfokú bíróság is helyesen utalt -, a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem bírósághoz érkezésének napja. Így ez az időpont nem azonos a felszámolás kezdő időpontjával, amely a többször mód. Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja.
Az adott ügyben a jelzálogjog-bejegyzés alapját képező megállapodást - a hitelező által is elismerten - 1997. október 6-án kötötték, a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem pedig 1997. november 10-én érkezett a bírósághoz. Így nem teljesül a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti feltétel, ezért a felszámoló nem sértett jogszabályt akkor, amikor a hitelező igényét a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolta be.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - helyes indokaira figyelemmel - a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.260/1999. sz.)