adozona.hu
BH 2001.9.439
BH 2001.9.439
A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző üzemi balesetből eredően a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárt megillető baleseti ellátás megtérítése iránti hitelezői igény besorolásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 35. § (1) bek., 51. § (3) bek., 57. § (1) és (2) bek., 1975. évi II. tv (a továbbiakban: Tbtv.) 108. §, 109. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. március 13-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1996. augusztus 8-i, 32. számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező a felszámoló azon intézkedése ellen élt kifogással, amelylyel a 29 410/2. törzsszámú baleseti folyószámlán Z. L. sérült vonatkozásában 1998. évben havi 4269 Ft összegben fizetendő baleseti járadékot a felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének c) pontjába sorolta be.
Az elsőfokú bíróság a 3. sorszám...
BH 2001.9.439 A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző üzemi balesetből eredően a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárt megillető baleseti ellátás megtérítése iránti hitelezői igény besorolásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 35. § (1) bek., 51. § (3) bek., 57. § (1) és (2) bek., 1975. évi II. tv (a továbbiakban: Tbtv.) 108. §, 109. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. március 13-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1996. augusztus 8-i, 32. számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező a felszámoló azon intézkedése ellen élt kifogással, amelylyel a 29 410/2. törzsszámú baleseti folyószámlán Z. L. sérült vonatkozásában 1998. évben havi 4269 Ft összegben fizetendő baleseti járadékot a felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének c) pontjába sorolta be.Az elsőfokú bíróság a 3. sorszámú végzésével a felszámoló 1998. június 5-én hozott 306/1998. számú intézkedésével kapcsolatos hitelezői kifogást elutasította. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felszámolási költségek körét az 57. § (2) bekezdése részletezi. Álláspontja szerint a hitelező igénye nem sorolható a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-ának (2) bekezdése szerinti kielégítési kategóriákba. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az a) pontban írt az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás csak az adóssal munkaviszonyban álló dolgozókat illetheti meg, bér jellegű juttatásnak nem tekinthető a munkáltató részéről a munkavállaló üzemi balesetével összefüggésben a társadalombiztosítási szerv részére fizetendő baleseti járadék. A módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének b) pontjával összefüggően utalt arra, hogy e kategóriába az adósnak azokat az adó- és járulékfizetési, kártérítési kötelezettségeit lehet besorolni, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek. Mindezekből, továbbá a (2) bekezdés c), d), e) és f) pontjaiban írt jogszabályi rendelkezésekből jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a követelést nem lehet a módosított 1991. évi IL. törvény. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába besorolni. Utalt a módosított 1991. évi IL. törvény 35. §-a (1) bekezdésének rendelkezésére is, megállapítva azt, hogy az adósnak a kifogásolóval szemben fennálló jogerős fizetési meghagyáson alapuló, a felszámolási eljárás megindítása előtti tartozása a felszámolási eljárás megindításakor lejárttá, esedékessé vált annak ellenére, hogy a fizetési meghagyás szerint a baleseti járadékot az adósnak a jogosultság fennállásáig havonként kell fizetnie. Álláspontja szerint az adósnak az ilyen módon történő fizetési kötelezettsége nem teszi lehetővé azt sem, hogy a kifogásoló hitelezői igénye a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének c) pontjába kerüljön besorolásra, e pontba csak közvetlenül a jogosult részére folyósított járadékok sorolhatóak.
E végzés ellen a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a végzés megváltoztatását, és a felszámoló utasítását arra, hogy a 84 377 Ft összegű baleseti költség megtérítésére irányuló követelését a módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolja be. Jogorvoslati kérelme indokolásául arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a társadalombiztosításról szóló, többször módosított 1975. évi II. törvényt (Tbtv.), valamint a végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) vonatkozó szabályait. Az adós megtérítési kötelezettsége a Tbtv. 108. §-a alapján áll fenn, a R. 321. §-a értelmében pedig a Tbtv. 108. §-a és 109. §-a alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott társadalombiztosítási ellátásért felelős. Kifejtette: Z. L. részére a baleseti járadék folyósítása havonta folyamatosan történik, a munkáltató megtérítési kötelezettsége is havonta folyamatosan áll fenn, havonta válik esedékessé a felszámolás kezdő időpontja után is. Ezért véleménye szerint a felszámolás alatt esedékessé váló baleseti ellátás felszámolási költségnek minősül, függetlenül attól, hogy a baleset a felszámolást megelőzően következett be.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételeiben - tartalma szerint - az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján felszámolási költségként csak a felszámolás alatti tevékenység következtében megállapított járulékot lehet elszámolni, Z. L. baleseti járulékát pedig a felszámolást megelőző tevékenység alapján állapították meg.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg. Helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság a jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: mód. Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének a felszámolási költségek körét meghatározó rendelkezéseit. Azok alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a hitelező igénye nem tekinthető a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett kártérítési kötelezettségnek. A baleseti ellátás megtérítése iránti igény keletkezésének jogalapja az az üzemi baleset, amely az adósnál még a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett. Ennek folytán az adós munkáltató megtérítési kötelezettsége alapján fizetendő összeg mint kártérítés a felszámolási költségek közé nem sorolható. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem határozott a felszámoló részére új intézkedés megtételéről. A mód. Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése ugyanis a bíróság eljárását a kifogás elbírálása során a következők szerint rögzíti: ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. E jogszabályi rendelkezés értelmében tehát akkor járt volna el helyesen az elsőfokú bíróság, ha a felszámolót a hitelezői igény helyes besorolására hívja fel. A hitelező igénye pedig a kifejtettekre is figyelemmel a mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába sorolandó. E pontba tartoznak: a társadalombiztosítási tartozások, az adók - kivéve a (2) bekezdés e) pontja szerinti adótartozásokat - és adók módjára behajtható köztartozások, valamint víz- és csatornadíjak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a mód. Cstv. 6. §-a (2) bekezdésének megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.32.792/1998. sz.)