adozona.hu
BH 2001.9.438
BH 2001.9.438
Az elismert vagy nem vitatott adósi tartozásnak a hitelezővel szemben állított követelésbe való beszámítása szándékát - a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemről való bírósági értesítés kézhezvétele előtt - bejelentő adós tartozását vitatottnak kell minősíteni, ezért az ilyen tartozás esetében az adós fizetésképtelenségének megállapítására nem kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (1) bek., (2
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét 1998. október 15-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését arra hivatkozva kérte, hogy az adós a vele szemben 5 805 990 Ft tőkéből és annak kamataiból álló, 60 napon túl lejárt - részben elismert, részben nem vitatott - tartozását nem fizette meg. A hitelező kérelme szerint a tartozáselismerő nyilatkozatot az adós 1998. szeptember 10-én tette, amikor a hitelező ...
BH 2001.9.438 Az elismert vagy nem vitatott adósi tartozásnak a hitelezővel szemben állított követelésbe való beszámítása szándékát - a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemről való bírósági értesítés kézhezvétele előtt - bejelentő adós tartozását vitatottnak kell minősíteni, ezért az ilyen tartozás esetében az adós fizetésképtelenségének megállapítására nem kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (1) bek., (2) bek. a) pont és (4) bek., 36. §, 136/B. § (2) bek.].
A hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét 1998. október 15-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését arra hivatkozva kérte, hogy az adós a vele szemben 5 805 990 Ft tőkéből és annak kamataiból álló, 60 napon túl lejárt - részben elismert, részben nem vitatott - tartozását nem fizette meg. A hitelező kérelme szerint a tartozáselismerő nyilatkozatot az adós 1998. szeptember 10-én tette, amikor a hitelező felszólító levelét azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy "a kiterhelt késedelmi kamatot nem ismertük el. A tőketartozást kártérítés követelésünkkel kértük kompenzálni".Az adós a bíróság felhívására a felszámolás iránti kérelemre tett nyilatkozatában a felszámolás iránti kérelem elutasítását - tartalma szerint - az eljárás megszüntetését kérte. Állította, hogy a kérelem alaptalan. Hivatkozott arra, hogy a hitelezővel szemben a saját elismert tartozását meghaladó, a hitelező szerződésszegéséből eredő kártérítés iránti követelése van, amely igényének a hitelező felszámolója részéről való elismerését, nyilvántartásba vételét, és a saját tartozásába való beszámítását kérte. Tekintettel arra, hogy a hitelező felszámolója hitelezői igényét nem ismerte el, és ebből következően beszámításra sem került sor, az adós kifogást terjesztett elő a hitelező felszámolását lefolytató bíróságnál, amely eljárásban a bíróság még nem hozott határozatot.
A felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) irányadó.
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapította, hogy az adós nem fizetésképtelen, és a felszámolási eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt az állam javára 40 000 Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. A végzés indokolása szerint az adós a felszámolási eljárás során igazolta, hogy a hitelezővel szemben fennálló tartozásába beszámítani kívánt követelésének az elismerése, nyilvántartásba vétele érdekében "a kérelem benyújtása előtt" kifogást terjesztett elő a hitelező felszámolójának elutasító intézkedésével szemben a bíróságnál, amely eljárás a határozathozatalkor még folyamatban volt. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az adósnak a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása előtt a kérelmezőhöz intézett beszámításra vonatkozó nyilatkozata "a teljesítésnek olyan elfogadható akadályközlése, amely a fizetésképtelenség megállapításának a mellőzésére alkalmas", mivel így nem valósult meg a fizetésképtelenség feltételeként a többször módosított Cstv. 27. §-ának (1) bekezdésében megjelölt egyik ok sem. Ezért a felszámolási eljárást a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, az adós fizetésképtelenségének megállapítását, és felszámolásának elrendelését kérte. Fellebbezésében egyrészt arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a kérelem elbírálása során eljárási hibát vétett, amikor az adósnak a felszámolás iránti kérelemre tett észrevételét nem küldte meg a hitelező részére. Érdemben pedig arra hivatkozott, hogy az adósnak nem volt a hitelezővel szemben fennálló, beszámításra alkalmas követelése, mert a hitelező felszámolója 1998. augusztus 14-én az adós kártérítési igényét visszautasította, és egyben felmondta a felek keretszerződését.
A fellebbezésre tett észrevételében az adós az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Elismerte, hogy a hitelező felszámolója a hozzá benyújtott kártérítési igényét nem ismerte el, és nem vette nyilvántartásba, éppen emiatt terjesztette elő a hitelező ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban kifogását, amelyre vonatkozóan a bíróság még nem határozott. Az észrevételében foglaltak szerint az elismert tartozását beszámítással rendezni kívánó adós nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert ellenkövetelésének a felszámoló részéről való vitatása miatt bírósági eljárás igénybevételére kényszerült. Hivatkozott továbbá arra, hogy amennyiben a bíróság a kifogásának helyt ad, és a felszámolót követelésének nyilvántartásba vételére utasítja, a beszámításra is sor kerülhet, amely saját tartozását megszünteti. A kifogás jogerős elutasítása esetén pedig az adós képes is, és kész is tartozásának kiegyenlítésére. Az adós ezért állította, hogy fizetésképtelensége megállapításának feltételei nem állnak fenn, melyre az elsőfokú bíróság helyesen következtetett.
A fellebbezés alaptalan.
A többször módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha:
a) nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy
b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
c) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A hitelező a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban meghatározott fizetésképtelenségi okra nem hivatkozott, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a hitelezőnek volt-e az adóssal szemben fennálló olyan, 60 napon túl lejárt követelése, melyet az adós a felszámolás iránti kérelemről a bíróságtól való értesülése előtt a hitelezővel szemben kifejezetten elismert, vagy nem vitatott. A hitelező kérelmében azt állította, hogy az adós elismerő nyilatkozatát az 1998. szeptember 10-i dátummal írt hitelezői felszólító levélre adott válaszában tette meg.
A hitelező azonban 1998. szeptember 10-i dátummal nem fizetési felszólítást küldött az adóshoz, hanem az adósnak 1998. május 18-ig a hitelező által nyilvántartott tartozása egyenlegét közölte, mely szerint tőketartozásként 8 648 231 Ft-ot, késedelmi kamatként 428 400 Ft-ot, összesen: 9 076 631 Ft-ot tartott nyilván. Kérte az adóst, hogy a nyilatkozat visszaküldésével erősítse meg a hitelező által kimutatott tartozást, illetőleg eltérés esetén közölje "a különbözetet okozó tényezőket". Az adós az egyenlegközlő levélre válaszát 1998. szeptember 21-i dátummal adta meg, amelyben a hitelező 1998, május 18-ával kimutatott követelését nem erősítette meg. Az eltérés okaként egyrészt azt jelölte meg, hogy a kiterhelt késedelmi kamatot az adós nem ismerte el, másrészt azt közölte, hogy a tőketartozását a kártérítés iránti követelésébe kívánta beszámítani.
A hitelező az adós más alkalommal tett tartozáselismerésére nem hivatkozott.
Az adós 1998. szeptember 21-i dátumú nyilatkozatát azonban - elvonatkoztatva a beszámítással való teljesítési szándék bejelentésétől - nem lehet olyan tartozáselismerő nyilatkozatnak tekinteni, amely az adós fizetésképtelenségének megállapítását megalapozhatná. A bírósági gyakorlat ugyanis következetes a tekintetben, hogy az egyébként elismert vagy nem vitatott adósi tartozásnak a hitelezővel szemben állított követelésébe való beszámítási szándékát bejelentő adós tartozását - éppen a beszámítással való teljesítési szándék közlése miatt - vitatottnak kell minősíteni. Az adós ilyen tartozása esetében ezért fizetésképtelenség megállapítására nem kerülhet sor, hanem a felszámolási eljárást a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése szerint soron kívül meg kell szüntetni.
A csatolt iratok alapján megállapítható, hogy az adós a hitelező felszámolójához 1998. augusztus 31-én, határidőn belül 16 176 983 Ft összegű kártérítési igényt jelentett be, amelynek nyilvántartásba vételéhez 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat is befizetett. A hitelező felszámolója 1998. szeptember 22-én az adóshoz intézett levelében a kártérítési igény hitelezői követelésként való nyilvántartásba vételét megtagadta. Ez intézkedés miatt az adós igazoltan kifogást nyújtott be a hitelező felszámolási eljárásában a bírósághoz, amelynek elbírálására az elsőfokú bíróság határozatának meghozataláig nem került sor. Ennek folytán nem lehetett állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adós beszámítási kifogásában megjelölt követelése a hitelezővel szemben elismert tartozásába a többször módosított Cstv. 36. §-a szerint beszámítható-e. E vitás kérdés eldöntése azonban a jelen ügynek nem tárgya. A jelen ügyben az adós a fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését megakadályozhatta annak igazolásával, hogy a hitelezővel szemben fennálló, részben elismert tartozását saját állított követelésébe való beszámítással kívánta rendezni, amelyről a hitelezőt azt megelőzően értesítette, hogy az ellene benyújtott felszámolás iránti kérelemről a bíróságtól értesült volna.
A hitelező egyébként a felszámolás iránti kérelmében maga is elismerte, hogy az adós beszámítási kifogásáról már a kérelme benyújtása előtt értesült. Az ilyen módon az adós részéről vitatottnak tekintendő tartozás alapján az adós fizetésképtelensége a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján nem állapítható meg.
Alappal hivatkozott a hitelező fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási hibát vétett - a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 136/B. §-a (2) bekezdésében foglalt szabály megsértésével -, amikor a felszámolás iránti kérelmére a bíróság felhívására az adós részéről benyújtott nyilatkozatot nem küldte meg a hitelezőnek. Ennek az eljárási szabálysértésnek azonban az érdemi döntésre nem volt kihatása, azt nem kellett olyan súlyúnak tekinteni, amely az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését indokolta volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-a (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.679/1999. sz.)