adozona.hu
BH 2001.8.393
BH 2001.8.393
I. Az ügyvéd által képviselt fél keresete alapján az adós felszámolásának elrendelése előtt indult perben megítélt perköltség akkor sem minősül az adós felszámolásával kapcsolatos bírósági eljárásban felmerült költségnek, ha az adós viszontkeresetet terjesztett elő [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 57. § (1) és (2) bek.]. II. Érvénytelen szerződéshez kapcsolódó zálogszerződés alapján a módosított csődtörvény szerinti előnyösebb besorolásra nem kerülhet sor [Ptk. 251. § (1) é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. október 27-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1995. január 25. A felszámolási eljárás Cégközlönyben történő közzététele 1995. március 2-án történt meg. dr. B. S. ügyvéd a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős ítéletén alapuló 1 500 000 Ft összegű, perköltség jogcímén fennálló követelését az adós felszámolójának bejelentette. A felszámoló a követelést - összegszerűségében ne...
BH 2001.8.393 I. Az ügyvéd által képviselt fél keresete alapján az adós felszámolásának elrendelése előtt indult perben megítélt perköltség akkor sem minősül az adós felszámolásával kapcsolatos bírósági eljárásban felmerült költségnek, ha az adós viszontkeresetet terjesztett elő [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 57. § (1) és (2) bek.].
II. Érvénytelen szerződéshez kapcsolódó zálogszerződés alapján a módosított csődtörvény szerinti előnyösebb besorolásra nem kerülhet sor [Ptk. 251. § (1) és (4) bek., mód. Cstv. 57. § (1) bek. b) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. október 27-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1995. január 25. A felszámolási eljárás Cégközlönyben történő közzététele 1995. március 2-án történt meg. dr. B. S. ügyvéd a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős ítéletén alapuló 1 500 000 Ft összegű, perköltség jogcímén fennálló követelését az adós felszámolójának bejelentette. A felszámoló a követelést - összegszerűségében nem vitatva - az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolta be. A felszámoló igény-nyilvántartásba vételi intézkedése ellen dr. B. S. ügyvéd mint II. r. hitelező kifogással élt, kérte a felszámoló intézkedésének megváltoztatását és követelésének az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába történő besorolását mint jelzáloggal biztosított követelést.Az elsőfokú bíróság végzésével a II. r. hitelező kifogását elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a dr. B. S. ügyvédet megillető perköltségre az általa hivatkozott, szerződést biztosító zálogjogra vonatkozó megállapodás eleve nem vonatkozhatott. Ezért követelése semmiképp nem minősülhet zálogjoggal biztosított követelésnek. A felszámoló besorolása a jogszabályoknak megfelel.
Az elsőfokú bíróság határozata ellen a II. r. hitelező fellebbezéssel élt, melyben a határozat megváltoztatását és hitelezői követelésének elsődlegesen az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, másodlagosan pedig a b) pontba való besorolását kérte. Arra hivatkozott, hogy a javára megítélt perköltség felszámolási költség, mégpedig az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, vagyonának megőrzésével, követeléseinek érvényesítésével kapcsolatban merült fel. Azzal érvelt, hogy a perköltség jogerős megállapítására azután került sor, miután az adós felszámolás alá került. Ezt követően nyújtotta be az adós mint alperes a viszontkeresetet, illetve a fellebbezést. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az adós elleni per fő tárgya a zálogjoggal biztosított szerződés elbírálása volt. Mivel a zálogszerződés nemcsak a főkövetelésre, azaz a tőkére, hanem az összes járulékokra kiterjedt, ezért a hitelezői főkövetelés és minden járuléka, beleértve a követelés érvényesítésével kapcsolatban felmerült perköltséget is, zálogjoggal biztosított követelésnek minősül.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett - az I. r. hitelezőre vonatkozó - részét nem érintette. A fellebbezéssel támadott - a II. r. hitelező kifogására vonatkozó - rendelkezését pedig helybenhagyta. Marasztalta a II. r. hitelezőt a feljegyzett fellebbezési eljárási illetékben.
A jogerős végzés indokolásában kifejtettek szerint a jelen felszámolási eljárásban irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az adós tartozásait milyen - a polgári jog általános szabályaitól eltérő - kötelező sorrendben kell kielégíteni. A rangsor első kategóriájába tartozó felszámolási költségek részletezését az 57. § (2) bekezdése tartalmazza. E törvényhely c) pontjába a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, a d) pontba a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek, az e) pontba pedig a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek tartoznak. Az adott ügyben tévesen érvelt a kifogásoló azzal, hogy az adós elleni perben a javára megítélt perköltség felszámolási költségnek minősül. A felszámolási költségek az adós gazdálkodó szervezetet terhelő költségek, amelyek közül a c) pontba sorolt, a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez szükséges feladatok és pénzügyi feltételek meghatározása a felszámoló kötelezettsége. Ezekkel szemben a II. r. hitelezőt megillető ügyvédi munkadíjból álló perköltség - függetlenül annak megállapítása idejétől - az adós elleni egyéb vagyoni igény. Másrészt a jogi képviselő kezéhez fizetendő perköltség nem a főkövetelés járuléka, nem osztja annak jogi sorsát, hanem mint egyéb vagyoni igény, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába tartozó követelés.
A jogerős másodfokú végzés ellen a II. r. hitelező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben kérte a határozat megváltoztatását, és hitelezői követelésének, valamint járulékainak, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, másodlagosan a b) pontba történő besorolását. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a jogerős végzés indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába foglalt rendelkezést, amely szerint ide tartoznak a követelések érvényesítésével kapcsolatos költségek. A követelésének alapjául szolgáló perben az adós viszontkeresettel követelést érvényesített. Ezért álláspontja szerint az ehhez kapcsolódó költségek (ügyvédi munkadíj) felszámolási költségnek minősülnek. Hivatkozott arra a jogirodalmi álláspontra, amely szerint ha a bírósági eljárás befejezése átnyúlik a felszámolás idejére, és ezt a felszámoló bármilyen érték erejéig átveszi, a felmerült költséget nem kell, de nem is nagyon lehet megbontani. Így a teljes eljárási költség felszámolási költségnek minősül.
A hivatkozott törvényhely (2) bekezdésének e) pontja értelmében - amely szerint a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költség felszámolási költség - követelése szintén felszámolási költségnek minősül. Álláspontja szerint jogszabálysértő a jogerős végzésnek az a megállapítása is, hogy a jogi képviselő kezéhez fizetendő perköltség nem a főkövetelés járuléka. Ez a megállapítás önmagában megalapozottá teszi a felülvizsgálati kérelmét. E körben azzal érvelt, hogy a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. több rendelkezéséből is levezethető, hogy az ügyvédi munkadíj perköltség, a perköltség pedig járulék. A járulék - mint a per fő tárgyának bővítménye - tárgya a pernek. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Pp. 25. §-ának (4) bekezdése, 75. §-a, 215. §-ának (1) bekezdése is. Végső soron a perben érvényesíthető mindenféle követelésrészt be kell illeszteni vagy a főkövetelésbe vagy a járulékok körébe, különben nem tárgya a pernek.
Hivatkozott arra, hogy a bíróság soha nem állapította meg a főkövetelést biztosító zálogszerződés érvénytelenségét. A zálogszerződés pedig az adós összes kötelezettségének teljesítéséig biztosíték volt. Ezért minősül másodlagosan zálogjoggal biztosítottnak a követelése.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelemben tárgyalás tartását nem kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A jogerős végzés a jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg, hogy a II. r. hitelező perköltség iránti igénye nem minősül sem felszámolási költségnek, sem pedig zálogjoggal biztosított követelésnek. A módosított Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében felsorolt felszámolási költségek közös jellemzője, hogy ezek a felszámolás során az adósnál felmerült kiadások. A jogvita elbírálásának szempontjából annak van jogi jelentősége, hogy a II. r. hitelező perköltség iránti igénye az adós vagyonának értékesítésével és követeléseinek érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek, illetve a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségnek minősül-e. A II. r. hitelező által képviselt fél keresete alapján, az adós felszámolásának megindulása előtt indult perben, a hitelező részére megítélt perköltség nem minősül sem az adós követeléseinek érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek, sem az adós felszámolásával kapcsolatos bírósági eljárásban felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségnek. A II. r. hitelező ezzel ellentétes fellebbezési álláspontja téves (lásd a Bírósági Határozatok 2001. évi januári számában 36. sorszám alatt közzétett eseti döntést).
A II. r. hitelező alaptalanul hivatkozott jogszabálysértésre arra alapítottan is, hogy perköltség iránti igényét mint a főkövetelés járulékát a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába kell besorolni. A jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a jogerős bírósági ítélet - melyben a II. r. hitelező perköltségének megállapítására is sor került - a zálogszerződéssel biztosított készfizető kezességvállalásra vonatkozó megállapodás érvénytelenségét állapította meg (lásd 81. sorszám alatt az 1997. február 17-én kelt Gf.II.32.141/1996/10. számú ítélet 8. oldalának harmadik bekezdésében és 9. oldalának utolsó bekezdésében foglaltakat). Miután a zálogjog szerződést biztosító mellékkötelezettség, járulékos jellegű, érvényes szerződés, főkövetelés meglétét feltételezi [Ptk. 251. §-ának (1) és (4) bekezdése]. Az adott esetben azonban nincs olyan érvényes alapjogviszony, amelyre figyelemmel zálogjoggal biztosított követelése lehetne a kifogásolónak.
Így azt a kérdést már vizsgálni sem kell, hogy érvényessége esetén a zálogszerződés kiterjedne-e a követelés érvényesítésével kapcsolatban felmerült perköltségre.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Gfv.X.30.519/2000. sz.)