adozona.hu
BH 2001.8.367
BH 2001.8.367
I. A polgári per bírósága nem utasíthatja el a személyhez fűződő jog megsértése miatt indított keresetet, ha ugyanazon cselekmény miatt a büntetőbíróság az elkövető bűnösségét megállapította [Ptk. 76. §, 78. §, 84. § (1) bek. a)-e) pont]. II. Az eljárási illeték alapjául szolgáló perérték megállapítása, ha a személyhez fűződő jogában megsértett fél objektív és szubjektív szankciók alkalmazását egy keresetben kéri [1990. évi XCIII. tv 39. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 41. § (1) bek., 46. § (1) bek., 6/1986.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet a felperes keresetét - amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyhez fűződő jogát megsértette, továbbá az alperes eltiltását kérte a további jogsértéstől, - elégtétel adására és 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte, elutasította, és a felperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a Cs. D. című napilap "forródrót" rovatában 1996. január 4-én a felperes közzéte...
BH 2001.8.367 I. A polgári per bírósága nem utasíthatja el a személyhez fűződő jog megsértése miatt indított keresetet, ha ugyanazon cselekmény miatt a büntetőbíróság az elkövető bűnösségét megállapította [Ptk. 76. §, 78. §, 84. § (1) bek. a)-e) pont].
II. Az eljárási illeték alapjául szolgáló perérték megállapítása, ha a személyhez fűződő jogában megsértett fél objektív és szubjektív szankciók alkalmazását egy keresetben kéri [1990. évi XCIII. tv 39. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 41. § (1) bek., 46. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM. r. 13. § (2) bek.].
A jogerős ítélet a felperes keresetét - amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyhez fűződő jogát megsértette, továbbá az alperes eltiltását kérte a további jogsértéstől, - elégtétel adására és 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte, elutasította, és a felperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a Cs. D. című napilap "forródrót" rovatában 1996. január 4-én a felperes közzétette nyilatkozatát, amelyben azt állította, hogy 1995. december 31-én majdnem meglopták "...egy sánta asszony a háza elől elhúzta a szemetes kukáját..., ha sürgősen nem lép fel, ma már a kuka a kishomoki kertben várná a szemetet". Ez a nyilatkozat az alperes házastársára vonatkozott.
Erre reagálva nyilatkozott az újság azonos hasábjain 1996. január 10-én az alperes, amelyben a felperes gyanúsítását "kikérte magának" saját és családja nevében, előadta, hogy tévedésből vitte be mozgássérült házastársa a felperes szemetes kukáját a saját udvarába, és a félreértést nyomban ezután tisztázták a felperessel. A nyilatkozat hozzátette, hogy "így történt a véletlen kukacsere is, amit M. Á. rosszindulatúan kezelt, mi több a nyilvánosság elé tárt" ... "feltehetően M. Á. sajátos mentalitásából eredően".
A felperes feljelentése folytán eljárt városi bíróság végzésével az alperes ellen becsületsértés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, egyben az alperest megrovásban részesítette. A jogerős végzés megállapította, hogy az alperes azon kijelentésével, hogy az incidenst a felperes "rosszindulatúan kezelte, feltehetően sajátos mentalitásából eredően" nagy nyilvánosság előtt a felperesre nézve becsület csorbítására alkalmas kifejezést használt.
A jogerős ítélet a felperes keresetét azért utasította el, mert álláspontja szerint az alperes a felperes személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt nem állított, így nem sértette meg a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét. Ebből eredően a felperes a Ptk. 84. §-a alapján jogsértés hiányában alaptalanul kérte egyrészt a személyhez fűződő jog megsértése miatt objektív szankciók alkalmazását, és jogsértés mint jogellenes magatartás hiányában alaptalanul igényelte a nem vagyoni kár megtérítését is.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetőeljárásban hozott határozat a Pp. 9. §-ának (l) bekezdése alapján a polgári per bíróságát csak annyiban köti, hogy a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elitélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ebből azonban nem következik, hogy ha a büntetőeljárásban megállapítják a becsületsértés elkövetését, úgy az automatikusan maga után vonná a személyiségi jogsértés megállapítását is.
A másodfokú bíróság a kereseti illeték összegét az illetéktörvény 40. §-ának (1) bekezdése és 39. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján 350 000 forint pertárgyértékhez képest 21 000 forintban határozta meg. A fellebbezés illetékét pedig 19 500 forintban, mert álláspontja szerint a felperes egy jogviszonyból eredő több igényt érvényesített a perben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Felülvizsgálati álláspontja szerint arra tekintettel, hogy a büntetőbíróság az alperes bűnösségét becsületsértés vétségében megállapította, a polgári bíróság köteles lett volna megállapítani a Ptk. 76. §-ában védett becsület megsértését. Egyébként pedig arra hivatkozott, hogy az alperes a sérelmezett nyilatkozatának tényállításait sem bizonyította.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
A perben eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, tévedtek azonban akkor, amikor a Ptk. 76. §-a alapján nem állapították meg azt, hogy az alperes nyilatkozatával megsértette a felperes becsületét, ennek révén személyhez fűződő jogát.
A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése szerint ha a jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A büntetőügyben született jogerős végzés megállapította, hogy nyilatkozatával az alperes elkövette a becsületsértés vétségét. E jogerős végzés tehát egyrészt megállapította azt, hogy az alperes milyen nyilatkozatot tett, másrészt megállapította, hogy ez a nyilatkozat a felperes becsületét megsértette. A polgári perben ezzel ellentétes döntés meghozatalára nincs lehetőség, mert annak megállapítása, hogy az alperes által tett nyilatkozat nem sérti a felperesnek a Ptk. 76. §-ában védett becsületét, ellentétben állna a jogerősen befejezett büntetőügyben keletkezett határozattal, azaz tartalmilag azt állapítaná meg, hogy az alperes nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ennek megfelelően a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a polgári perben eljáró bíróságnak meg kellett volna állapítania, hogy az alperes a felperes becsületét, azaz személyhez fűződő jogát megsértette.
Egyéb vonatkozásban azonban érdemben helytálló indokokkal utasította el a jogerős ítélet a felperes keresetét, és a Legfelsőbb Bíróság sem látta indokát annak, hogy az alperessel szemben egyéb személyhez fűződő jog, így a jó hírnév megsértésének elkövetését megállapítsa, vagy a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének b)-e) pontjai alapján az alperessel szemben egyéb szankciót alkalmazzon. A felperes a felülvizsgálati kérelmében e vonatkozásban olyan jogszabálysértésre, amely a jogerős ítéletnek a meghaladó keresetet elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezését indokolná, nem is hivatkozott.
Tévesen állapította meg azonban a másodfokú bíróság a kereseti és fellebbezési eljárási illeték összegét. A kereseti és fellebbezési eljárás illeték összege ugyanis az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv (Itv.) 39. §-ának (1) bekezdése, illetve 41. §-ának (1) bekezdése és 46. §-ának (1) bekezdése alapján egyaránt 12 000-12 000 forint, a felperes által követelt 200 000 forint kártérítés után. A meg nem határozható perértékű ügy illetéke ugyanis külön nem számítható fel abban az esetben, ha a személyhez fűződő jogában megsértett fél a Ptk. 84. §-ának (1) bekezdése alapján objektív és szubjektív szankciók alkalmazását egyaránt kéri egy keresetben, és az így egységes keresetnek minősül. Ilyenkor azt az illetékalapot kell figyelembe venni, amely az adott esetben magasabb. A helyi bíróság előtti elsőfokú eljárásban illetve a fellebbezési eljárásban a magasabb érték a 200 000 forintos kártérítési igény értéke. A felülvizsgálati eljárásban viszont az Itv. 39. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján 225 000 forint a per tárgyának értéke, amely után a megfizetendő illeték már 13 500 forint.
A fenti indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperes személyhez fűződő jogát megsértette azon nyilatkozatával, hogy a felperes az incidenst "rosszindulatúan kezelte, feltehetően sajátos mentalitásából eredően". E részbeni megváltoztatásra tekintettel a pervesztesség és pernyertesség aránya is megváltozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest mint nagyobb részt pervesztes felet az alperes ügyvédi képviseletével felmerült másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, illetve erre tekintettel rendelkezett a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt eljárási illetékek viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM. r. 13. §-ának (2) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Pfv.IV.22.445/1997. sz.)