BH 2001.8.359

Csempészet esetén az elkövető magatartásának szándékos vagy gondatlan volta olyan jogkérdés, amely a felülvizsgálat körében vizsgálható, így fennáll annak a lehetősége, hogy a rendkívüli perorvoslat körében a magatartást a Legfelsőbb Bíróság - a gondatlan elkövetés folytán - szabálysértésként értékelje [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont, 1986. évi I. tv 114. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A városi bíróság az 1998. április 7-én kelt - a megismételt eljárásban hozott - ítéletében a terheltet a jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
Az ügyben kölcsönös fellebbezések folytán eljáró megyei bíróság az 1999. május 18. napján jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terheltet a vádban terhére rótt bűntettben bűnösnek találta, ezért vele szemben 180 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egynapi tétel össze...

BH 2001.8.359 Csempészet esetén az elkövető magatartásának szándékos vagy gondatlan volta olyan jogkérdés, amely a felülvizsgálat körében vizsgálható, így fennáll annak a lehetősége, hogy a rendkívüli perorvoslat körében a magatartást a Legfelsőbb Bíróság - a gondatlan elkövetés folytán - szabálysértésként értékelje [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont, 1986. évi I. tv 114. § (2) bek.].
A városi bíróság az 1998. április 7-én kelt - a megismételt eljárásban hozott - ítéletében a terheltet a jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
Az ügyben kölcsönös fellebbezések folytán eljáró megyei bíróság az 1999. május 18. napján jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terheltet a vádban terhére rótt bűntettben bűnösnek találta, ezért vele szemben 180 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egynapi tétel összegét 300 forintban határozta meg.
A másodfokon hozott jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben az ügyben hozott másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozták.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1991-től volt a L. Kft. és a D. Kft. ügyvezető igazgatója. Mindkét korlátolt felelősségű társaságot a németországi L. AG Rt. alapította, azonos törzstőkearánnyal. Az alapító okiratban rögzítették, hogy a L. AG az egyes kft.-k számlájára milyen összegű tőkeapportot fizet be valutában. Az irányadó szabályozás szerint e külföldről befizetett tőkeapport erejéig lehetett a kft. számára vámmentesen külföldi termelőeszközöket Magyarországra behozni. A tőkeapport befizetési kötelezettségének a L. AG Rt. maradéktalanul eleget tett.
A termelőeszközöket - a befizetett tőkeapport terhére - ugyancsak a tulajdonos L. AG Rt. szállította be Magyarországra. Amikor az L. Kft. erre a célra felhasználható kerete elfogyott, a németországi feladások címzését nem módosították, lényegében továbbra is az L. Kft. részére - ám eltérő címek feltüntetésével - továbbították a feladott termelőeszközöket.
Ezek vámkezeltetése a terhelt feladata volt. Az L. Kft. vámmentes valutakerete 1991. május 3. és 1991. szeptember 11. között kimerült, ezután a beérkezett termelőeszközök egy részét - az L. Kft. részére kiállított számlával ellentétesen - a D. Kft. számára vámolták. Így az 1991. július 3. és 1992. január 2. között a Németországban feladott termelőeszközöket öt esetben - összesen 702 029 német márka értékben - a kiállított számlától eltérően a D. Kft. vámmentességet biztosító valutakerete terhére vámolták el.
Hónapokkal később a D. Kft. a termelőeszközök egy részét értékesíteni akarta, és az ennek feltételeként előírt vámot be akarta fizetni. Jóllehet a vámszervek a D. Kft. e kérelme tárgyában nem hoztak határozatot, a cég 1992. november 4-én 15 074 998 Ft-ot a VPOP gazdálkodó szervezetek számlájára vám- és járulékok költségei címén befizetett.
A németországi L. AG a számlák címzését utóbb - 477 529 német márka erejéig - helyesbítette, és a két cég belső elszámolása megtörtént.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság részletesen számot adott a felmerült bizonyítékok mérlegeléséről.
A terhelt elismerte a szabálytalan vámoltatást, ám a gondatlanságára hivatkozott. A beérkezett termelőeszközöket ő sorolta az általa vezetett cégek működési körébe, a vádban érintett öt tétel a D. Kft. tevékenységéhez kellett. A vámolás lebonyolításával egy szakcéget bízott meg, de a műszaki igények ismeretében ő jelölte ki, hogy az eszközöket a D. részére kell vámolni. Gondatlansága folytán nem tulajdonított jelentőséget a számlákon szereplő címzésnek, amely - vélekedése szerint - a németországi munkatársak hiányos magyarországi ismereteivel függött össze, a tényállásban leírt vámkezelés szabálytalansága azonban a megbízott B. Trade közreműködő dolgozóinak, sőt a vámszervek eljáró tisztjeinek sem tűnt fel. A megtévesztésre a D. Kft. nevében a vámfizetési szándékkal kapcsolatosan tett utólagos bejelentés nyomán derült fény.
Az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően a bíróság elfogadta mindazokat a bizonyítékokat, melyeket a perbeli bizonyítás során közvetlenül megvizsgált. A meghallgatott vámtisztek elismerték, hogy a szabálytalan vámolást nem észlelték, és az L. AG képviseletében eljáró - a perben tanúként meghallgatott - H. R. tanú is a terhelttel egyezően nyilatkozott. Megerősítette, hogy a termelőeszközöket Münchenben feladó munkatársak - az L. AG alkalmazottai - nem tudtak különbséget tenni a cég magyarországi kft.-i között, ezért került sor több ízben téves címzésre, melyet utóbb helyesbítettek.
Az elsőfokú bíróság a terhelt védekezését - az azt alátámasztó bizonyítékokra is figyelemmel - elfogadta, ennek alapján a tényállásból a vádlott gondatlanságára vont jogkövetkeztetést, és minthogy a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott csempészet bűntette csak szándékos magatartással követhető el, őt az ellene emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt ténymegállapításokat megalapozottnak találta, és azokat irányadónak tekintette. Álláspontja szerint azonban a helyesen megállapított tényállásból a terhelt szándékosságára kellett következtetést vonni. Ennek alátámasztására a megyei bíróság az elsőfokú ítélet egyetlen mondatára hivatkozott, amely szerint: "a vádlott 1991. július 3. és 1992. január 2. között öt esetben olyan vámáru-nyilatkozatot állított ki, amelyhez a becsatolt számla nem volt alkalmas tőkeapport terhére történő vámmentes kezeléshez." A másodfokú ítéletből kitűnően "az idézett mondat szerinti tényállás teljes egészében kimeríti a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és az elkövetési összegre figyelemmel a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettének törvényi tényállási elemeit".
A terhelt és a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány vitatta a megyei bíróság jogkövetkeztetésének a helytálló voltát. Az elsőfokú ítélet indokaira utalással a terhelt gondatlansága mellett érvelt, és kétségbe vonta, hogy a megalapozottan megállapított tényállásból - a terhelt védekezésének elfogadása mellett - a cselekmény szándékos elkövetésére lehetne következtetni. Mindemellett a jelentős időmúlásra utalva, a felülvizsgálati kérelem a magatartás társadalomra veszélyességének elenyészésére is hivatkozott (Btk. 36. §). Okfejtéséből következően e körülményre figyelemmel a terhelt büntethetősége megszűnt [Btk. 32. § d) pont].
A legfőbb ügyész a megyei bíróság ítéletének a hatályban tartására tett indítványt. Indokolásában a cselekmény folytatólagos elkövetésére utalva kifejtette, hogy az elkövetés ötször ismételt mozzanatára figyelemmel a gondatlanság kizárt, a terheltnek a más cégnek címzett számla ismeretében eszközölt vámáru-nyilatkozata legalábbis eshetőleges szándékkal a vámszervek megtévesztésére irányult.
A nyilvános ülésen felszólaló védő és az ügyész az írásbeli érvelését fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt lényegében megalapozottnak találta. Elöljáróban leszögezi, hogy az elsőfokú ítélet - szerkesztési hibákból adódóan - a tényállásként megállapítottakon kívül, a bizonyítékok értékelése körében is rögzített olyan további tényeket, melyeket a terhelt bűnösségének a vizsgálata kapcsán irányadónak tekintett. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát - az előbbiekben jelzett ítéletszerkesztési hibáktól eltekintve - egységes egészként értékelte. Nem szolgálhat a terhelt hátrányára, hogy a bűnösséggel összefüggő releváns ténymegállapítások az ítéletnek a bírói mérlegelésről számot adó érvelése körében kapnak helyet. Ítéleti ténymegállapításnak tekintendő lényegében minden olyan, a határozatban megjelölt objektív, az elbírált cselekménnyel összefüggő körülmény rögzítése, mely a jogi megítélés szempontjából jelentőséggel bír.
Az elsőfokú ítélet a bizonyítékok értékelése során tényként rögzítette, hogy az érintett számlákat a német cég müncheni munkatársai a magyarországi cégviszonyok alaposabb ismerete nélkül állították ki tévesen, H. R. tanú elfogadott tanúvallomásában ezt határozottan állította. Utóbb sor került e téves számlák jelentős részének javítására is. Tényként fogadta el az elsőfokú bíróság a terhelt vallomása alapján azt is, hogy a vámkezelést végző cég e téren gyakorlott dolgozói, sőt a perben tanúként meghallgatott vámtisztek sem észlelték a dokumentumokból kitűnő eltéréseket. Márpedig kétségtelen, hogy a vámáru-nyilatkozatokhoz a terhelt az eredeti - más cég nevére kiállított - számlákat csatolta, ekként a vámkezelés során a megtévesztés könnyen átlátható lett volna. Elfogadta a bíróság a terheltnek azt az állítását is, mely szerint nem lett volna akadálya annak, hogy a német cég tévesen címzett számláit korrigálja, ami később meg is történt.
Minthogy a városi bíróság valamennyi bizonyíték elfogadására hivatkozott, és azok alapján - jóllehet nem szorosan a tényállás körében - ténymegállapításokat is rögzített, az ítéletét egységes egészként e megállapításokat is átfogva kell felülbírálni.
Az elsőfokú ítélet valamennyi ténymegállapítását áttekintve a Legfelsőbb Bíróság helytállónak találta a terhelt gondatlanságára levont jogkövetkeztetést.
Az azonos telephelyen működő, azonos német cég résztulajdonát képező két cég közös irányítását végző terhelt a német feladó téves címzését - kellő gondosság mellett - minden további nélkül a vámkezelés előtt is kijavíttathatta volna. A D. Kft. vámmentességet biztosító apport kerete ugyanazon tulajdonos, az L. AG tőkeapport-befizetésére alapult, s e keret erejéig a termelőeszköz-behozatalt minden további nélkül biztosíthatta volna a D. Kft. javára. Mindez a terhelt védekezését erősítette.
Mindettől függetlenül alapvetően tévesnek találta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet okfejtését.
Az abban idézett - az elsőfokú ítélet ténymegállapításaiból kiragadott - egyetlen mondat, amely kizárólag a csempészet bűntettének tárgyi oldalán álló tényálláselemeket foglalta magában - önmagában az elkövető szándékosságának vagy gondatlanságának a megállapítására kellő alapot nem nyújt. A csempészet törvényi tényállásának elemei ugyanis megvalósíthatóak szándékosan, illetve gondatlanul is [ld. 1968. évi I. törvény 114. §-ának (2) bekezdése], így csupán abból a mondatból, amely a terhelt magatartásának történeti tényeit foglalja magában, a magatartásában megvalósuló bűnösségi. alakzatra következtetést vonni nem lehet.
Mindezeken túl e következtetés - a másodfokú bíróság saját hivatkozását cáfolva - az elsőfokú ítéletben megállapított tényállással is ellentétes. E tényállás ugyanis - a fentiekből kitűnően - átfogta azokat a körülményeket is, melyek a terhelt - gondatlanságára hivatkozó - védekezését alátámasztották. A megyei bíróság az ítélet e részének figyelmen kívül hagyásával - tehát lényegében a bizonyítékok átfogó elsőbírói mérlegelésével ellentétesen - leszűkített tényállásból vont téves jogkövetkeztetést.
A terhelt védekezésének, tehát a gondatlanságának az alátámasztására alkalmas bizonyítékok elfogadása mellett e védekezéssel egyezően megállapított tények ugyanis az elkövető gondatlanságára vont következtetést alapozták meg, e védekezés elfogadását a másodfokú bíróság - az ítéleti ténymegállapítás megalapozott voltát elismerve - a felülmérlegelés tilalmából adódóan nem módosíthatja. Nem is található a másodfokú ítéletben annak a megokolása, hogy a vádlott gondatlanságát alátámasztó védekezésére alapított ítéleti tényállásból miként következhetett azzal ellentétes, szándékosságra levont jogkövetkeztetés.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletében a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor: az elsőfokú ítélet megalapozottan megállapított tényállásából a vádlott szándékosságára (Btk. 13. §) nem lehetett következtetni. A terhelt a vád tárgyává tett magatartása során gondatlanul járt el, mert a vámkezeltetés során a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta (Btk. 14. §).
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a terheltet a jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette miatt ellene emelt vád alól - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában felmentette.
Az elkövetéskor hatályban volt, a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 114. §-ának (2) bekezdése szerint - elkövetési értéktől függetlenül - vámszabálysértést követ el, aki a csempészet törvényi tényállását gondatlanul valósítja meg. Ugyanezen törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a szabálysértésekre vonatkozó (abszolút) elévülési idő két év, az elkövetés idejét tekintve tehát a terhelt által megvalósított vámszabálysértés elévült. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az eljárást a vámszabálysértés tekintetében megszüntette.
(Legf. Bír. Bfv.I.2006/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.