adozona.hu
BH 2001.7.351
BH 2001.7.351
Közgazdasági technikumban megszerzett oklevélben megjelölt szakképesítések alapján az 1975. évi II. törvény 45. §-ában rögzített szakmunkás-kedvezmény nem vehető igénybe [1975. évi II. tv 45. §, 51. §, 1952. évi III. tv 275. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes részére az 1997. május 23. napján benyújtott igénybejelentés alapján 32 év 235 nap szolgálati idő figyelembevételével 1997. május 14. napjától kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy a szolgálati idő beszámítása az irányadó jogszabályoknak megfelelően történt. A felperes a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban...
BH 2001.7.351 Közgazdasági technikumban megszerzett oklevélben megjelölt szakképesítések alapján az 1975. évi II. törvény 45. §-ában rögzített szakmunkás-kedvezmény nem vehető igénybe [1975. évi II. tv 45. §, 51. §, 1952. évi III. tv 275. §].
Az alperes a felperes részére az 1997. május 23. napján benyújtott igénybejelentés alapján 32 év 235 nap szolgálati idő figyelembevételével 1997. május 14. napjától kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy a szolgálati idő beszámítása az irányadó jogszabályoknak megfelelően történt. A felperes a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 45. §-a alapján szakmunkás-kedvezményre nem jogosult, mivel szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel nem rendelkezik. A törvény e rendelkezését az előbbi feltételek teljesítése esetén szakmunkásra lehet alkalmazni.A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt, amelyben a határozatok megváltoztatását akként kérte, hogy a bíróság rokkantsági nyugdíjának összegét további szolgálati idő beszámításával a T. 51. §-a alkalmazásával állapítsa meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes szolgálati idejének tartama 34 év 10 nap. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a fentieket meghaladóan elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a további szolgálati idő beszámítására az alperes elismerést tartalmazó nyilatkozata alapján került sor. Kifejtette, hogy a felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításakor a szakmunkás-kedvezmény nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy a felperes az Országos Szakképzési Jegyzék, valamint a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) szerint szakmunkás-bizonyítvánnyal, vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel nem rendelkezik. A felperes által betöltött munkakörök szellemi állománycsoportba tartoznak. A felperes közgazdasági technikumban könyvelő, vállalati tervező és statisztikus szakképesítést szerzett, ezért nem tekinthető szakmunkásnak.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként kérte, hogy a bíróság a rokkantsági nyugdíjának mértékét a szakmunkás-kedvezmény alkalmazásával állapítsa meg. A fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a T. 51. §-a visszautal a T. 44-45. §-ára, amelyből következően e törvényhelyek rendelkezéseit együtt kell értelmezni. A T. 45. §-a kimondja, hogy a kedvezményt a szakmunkás nyugdíjának megállapításánál kell alkalmazni, azonban a felperes nem volt szakmunkás, így e rendelkezést nem lehet figyelembe venni. A másodfokú bíróság a felperesnek a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 346. §-ára alapított bizonyítási indítványát arra hivatkozva mellőzte, hogy a perben nem az volt vitás, hogy a felperes szakmunkás kedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, hanem az, hogy a technikusi oklevele feljogosítja-e szakmunkás kedvezmény igénybevételére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását kérte a fellebbezésében foglaltaknak megfelelően. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a T. 51. §-a értelmében a T. 44-45. §-aiból egyértelműen megállapítható, hogy a kedvezményt szakmunkás nyugdíjának megállapításánál lehet alkalmazni. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványa arra irányult, hogy az általa megszerzett szakképesítések feljogosítanak-e a szakmunkás-kedvezmény alkalmazására.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetéseik is helytállóak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott, amikor a T. 51. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében alkalmazandó T. 45. §-a alapján elutasította a felperes szakmunkás-kedvezmény igénybevételére irányuló kérelmét. A T. 45. §-a alapján a kedvezmény szakmunkás öregségi vagy rokkantsági nyugdíjának megállapításakor vehető figyelembe. A felperes tévesen értelmezi a szakmunkás-bizonyítvánnyal egyenértékű szakképesítés fogalmát. A felperes a közgazdasági technikusi oklevele és az elvégzett tanfolyamok alapján megszerzett szakképesítésének megfelelő munkakörben történő foglalkoztatása folytán nem tekinthető szakmunkásnak. Az általa csatolt okiratokban megjelölt szakképesítések a nem szakmunkásképzésben oktatható szakmunkák körébe tartoznak. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Amennyiben a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság ilyen eljárási szabálysértést nem észlelt. Az eljárt bíróságok a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapították meg, hogy az alperes határozata a szakmunkás-kedvezmény igénybevételével kapcsolatban nem jogszabálysértő.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.III.27.090/1999. sz.)