adozona.hu
BH 2001.7.337
BH 2001.7.337
A felszámoló feladatai a környezeti terhek rendezése tárgyában. Amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. A felszámolót azonban az adós helyett a környezeti károk megszüntetésének kötelezettsége nem terheli [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 3. § (1) bek. e) pont, 46. §, 48. § (3)-(4) bek., 57. § (1)-(2) bek., 59. §, 63/A. §, 1995. évi LIII. tv 41. § (5) bek. c)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolást a bíróság 1996. szeptember 26. kezdőnappal rendelte el. Ezért a felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) irányadó.
Az adós felszámolója 1998. február 17-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmét, arra hivatkozva, hogy az adós irataihoz csak hiányosan jutott hozzá, ezért az eljárás technikailag le...
BH 2001.7.337 A felszámoló feladatai a környezeti terhek rendezése tárgyában. Amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. A felszámolót azonban az adós helyett a környezeti károk megszüntetésének kötelezettsége nem terheli [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 3. § (1) bek. e) pont, 46. §, 48. § (3)-(4) bek., 57. § (1)-(2) bek., 59. §, 63/A. §, 1995. évi LIII. tv 41. § (5) bek. c) pont, 56. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XVIII. tv (Szvt.) 22. §, 23. §, 28. §, 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 8. §, 11. §].
Az adós ellen a felszámolást a bíróság 1996. szeptember 26. kezdőnappal rendelte el. Ezért a felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) irányadó.Az adós felszámolója 1998. február 17-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmét, arra hivatkozva, hogy az adós irataihoz csak hiányosan jutott hozzá, ezért az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, továbbá az adós - ismeretei szerint semmilyen vagyonnal nem rendelkezik, ezért a felszámolási költségek sem fedezhetőek. Kérte az eljárás befejezetté nyilvánítását, az adós gazdálkodó szervezet megszüntetésével. Bejelentette, hogy az adós volt képviselője, B. M. ellen - aki a módosított Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségének csak részben tett eleget - büntető feljelentést tett csődbűntett elkövetésének gyanúja miatt.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló bejelentéséről és kérelméről az adósnak a felszámoló által nyilvántartott hitelezőit tájékoztatta, részükre a zárójelentés egy-egy példányát megküldte azzal a felhívással, hogy a benne foglaltakra "30 napos jogvesztő határidőn belül írásban kifogást terjeszthetnek elő".
A felszámoló zárójelentésében a H. Vállalatot a hitelezői kimutatás 8. tétele alatt tartotta nyilván 11 979 783 Ft elismert követeléssel. Részére a zárójelentést az elsőfokú bíróság - a tértivevény szerint - 1998. február 24-én küldte meg, amelyre a H. Vállalatként nyilvántartott hitelezőtől észrevétel nem érkezett.
A zárójelentésre vonatkozóan egy hitelező, a T. Kft. nyújtott be kifogást az elsőfokú bírósághoz, amelyben azt kifogásolta, hogy a felszámoló anélkül nyújtotta be zárójelentését; és anélkül kérte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített módon történő megszüntetését, hogy eleget tett volna a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, nevezetesen az abban foglaltak szerint gondoskodott volna a Környezetvédelmi Felügyelőség környezeti károk rendezésére vonatkozó határozatának végrehajtásáról, illetőleg a T. Kft.-nél az adós által elhelyezett 110 tonna veszélyes hulladék ártalmatlanításáról.
Az elsőfokú bíróság a kifogást a 7. sorszámú végzéssel elutasította. Tényként állapította meg, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek a zárójelentés szerint vagyona nincs, ezért a környezeti károk elhárítására nem képes. Erre a felszámoló sem kötelezhető, mert a felszámolót az adós helyett a környezeti károk elhárításának kötelezettsége nem terheli.
A elsőfokú bíróság végzése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság záró végzését 32. sorszám alatt hozta meg, melyben az adós gazdálkodó szervezet ellen indult felszámolási eljárást egyszerűsített felszámolási eljárás keretében befejezte, és rendelkezett az adós megszüntetéséről. Megállapította a felszámoló díját 500 000 Ft-ban és a felszámolással felmerült költséget 38 000 Ft-ban. Megállapította hogy az adósnak értékesíthető vagyona, behajtható követelése a záróvégzés meghozatalakor nem volt, ezért a hitelezői követelések kiegyenlítésére - beleértve a felszámoló díját és a felszámolással felmerült költséget is - nem állt rendelkezésre fedezet.
Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló mely hitelezők javára, milyen összegű igényt tartott nyilván. A hitelezők között a H. Vállalatot a 8. sorszám alatt jelölte a zárójelentésben írtak szerint 11 979 783 Ft összegű, a felszámoló által elismert követeléssel. Hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárást egyszerűsített módon fejezte be a felszámoló jelentése és előkészítése alapján az "1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-ában" foglalt feltételek bekövetkezését megállapítva.
E végzés ellen - a törvényes határidőn belül - a H. Kft. a H. Vállalat hitelező jogutódjaként nyújtott be fellebbezést, amelyben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a hitelező 11 979 783 Ft értékben nyilvántartott követelésével kapcsolatos további felszámolói teendőkről. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a hitelező tárolójában helyezték el az adós 240,55 köbméter veszélyes hulladékát, melynek tulajdonjoga az adós gazdálkodó szervezetet illeti meg, ennek alapján kérte a felszámolótól a felszámolási eljárás során - már az 1996. november 12-én keltezett igénybejelentésében is - hogy a veszélyes hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról gondoskodjon. A felszámoló azonban e kötelezettségének nem tett eleget, az adós veszélyes hulladékból eredő vagyonát sem mutatta ki a zárójelentésben. Álláspontja szerint a felszámolónak "az 1991. évi IL. törvény 46. §-ában foglaltak szerint" kellett volna gondoskodnia az adós vagyonáról, amely törvény 4. §-ában foglaltak szerint az adós vagyonának minősül a tárolójában elhelyezett veszélyes hulladék is.
Hivatkozott arra is, hogy a tárolójában elhelyezett veszélyes hulladékért tárolási díjat senki nem fizet, és az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése esetén a veszélyes hulladék tulajdonjoga sem rendezhető, amely jelentős anyagi hátrányt jelent a fellebbező hitelezőnek. Ennek elkerülése érdekében - álláspontja szerint - a felszámolónak feltétlenül gondoskodnia kell a hulladék sorsáról.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt. A fellebbezés alaptalan.
A hitelező fellebbezésében az adós értékesítetlen vagyonaként csupán a tárolójában elhelyezett veszélyes hulladékot jelölte meg, amely nyilvánvalóan - közismerten - nem minősül értékesíthető vagyonnak, ellenkezőleg ártalmatlanítása jelentős költséget, terhet jelent.
A hitelező fellebbezésében maga sem állította, hogy az adós más értékesíthető vagyonnal vagy behajtható követeléssel rendelkezne. Nem hivatkozott arra sem, hogy az adós hiányos iratanyagai valamilyen forrásból beszerezhetőek lennének, és ezáltal az eljárás befejezése helyett a felszámolási eljárás folytatásától azt lehetne remélni, hogy az adós valamilyen bevételhez juthat, amelyből a felszámolással felmerült költségeket, valamint a hitelezői igényeket a felszámoló - legalább részben - kiegyenlíthetné.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok, a felszámoló által benyújtott, megfelelően előkészített és indokolt zárójelentés alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének a jogszabályi feltételei fennállnak, és ezért az eljárást egyszerűsített módon helyesen fejezte be. Érdemi döntésének helyességét nem érinti az, hogy az eljárás befejezésére vonatkozó jogszabályhelyet tévesen jelölte meg. Helyesen az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére vonatkozó szabályt a módosított 1991. évi IL. törvény 63/A. §-a tartalmazza, amely szerint, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdés alapján, valamint az adós megszüntetését. A bíróság elrendeli a jogerős végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét, és azt megküldi a 29. §-ban foglalt szerveknek. A (2) bekezdés szerint az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
Az idézett jogszabály szerint az adós ellen indult felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének mindkét - egyébként külön-külön is elégséges - feltétele fennállt, amelyekre a felszámoló jelentésében helyesen hivatkozott. A felszámoló a 63/A. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét az írásbeli előkészítésre vonatkozóan is maradéktalanul teljesítette. Ebből következően a felszámoló terhére az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésével összefüggésben téves jogértelmezést vagy mulasztást nem lehetett megállapítani.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező arra, hogy a felszámolónak az adós tárolókban elhelyezett veszélyes hulladékáról mint vagyonról gondoskodnia kellett volna.
A vagyon fogalmát a módosított Cstv. 3. §-ának (1) bek. e) pontja ugyanis akként határozza meg, hogy vagyon: mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. Az ártalmatlanítási kötelezettséget mint terhet megtestesítő veszélyes hulladék azonban a számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (Szvt.) szerint a vagyon körébe nem sorolható, minthogy sem befektetett eszköznek, sem forgóeszköznek nem minősül, hanem az a kötelezettségek között tartandó nyilván (Szvt. 22. §, 23. §, 28. §).
Alaptalanul hivatkozott a hitelező fellebbezésében a felszámolónak a Cstv. 46. §-ában meghatározott feladatai elmulasztására is a környezetvédelmi jellegű teendőket illetően. A módosított Cstv. 46. §-a ugyanis nem a környezetvédelmi teendőkről, hanem a felszámoló egyéb feladatairól és a bejelentett hitelezői igények elbírálásáról tartalmaz rendelkezéseket.
A módosított Cstv. 46. §-a a felszámoló terhére olyan kötelezettség teljesítését nem írja elő, amelynek költségét magának a felszámolónak kellene viselnie, de nem tartalmaz ilyen rendelkezést a módosított Cstv. 48. §-a sem - amelyre a fellebbezést benyújtó hitelező valószínűsíthetően hivatkozni kívánt - és amelynek a (3) bekezdése rendelkezik egyebek között arról, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.
A módosított Cstv. 48. §-ának (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárás alatt betartandó környezet, természet- és műemlékvédelmi követelményeket - ideértve a 31. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt nyilatkozat tartalmának meghatározását és a környezeti állapotvizsgálatra való kötelezés lehetőségét - a környezeti károk, illetve terhek rendezésének követelményeit és módját, továbbá az ebből eredő, az 57. § (2) bekezdés szerint felszámolási költségnek minősülő kiadások kőrét kormányrendelet szabályozza.
A 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet a felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről a 2. §-ának a) pontjában határozza meg a környezeti teher fogalmát, amely szerint környezeti teher minden olyan - a gazdálkodó szervezetre háruló, illetve a felszámoló vagy végelszámoló felelősségi körébe tartozó-kiadással járó teendő, amely a környezet- és természetvédelmi jogszabályok és hatósági előírások által előírt követelmények kielégítéséhez szükséges. A hivatkozott Korm. rendelet 11. §-a (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben az előírt környezeti állapotvizsgálat elvégzésére, vagy a környezeti károsodások, környezeti terhek rendezésére a vagyon nem nyújt fedezetet a felszámolónak, a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. Az említett rendelet 11. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a felszámolónak az egyszerűsített felszámolás írásbeli előkészítése során figyelembe kell vennie a nyilatkozat, illetve ha a környezeti állapotvizsgálat elvégzésre került, annak hatósági elbírálását, valamint ezzel összhangban a vagyonfelosztási javaslat kialakítása során a vagyontárgyakhoz fűződő környezeti terheket.
A 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet idézett 11. §-ából - amelyre a módosított Cstv. 48. §-ának (4) bekezdése utal - egyértelműen levonható az a következtetés, hogy amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie, amely kötelezettségének a felszámoló eleget tett.
A felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabály olyan további rendelkezést nem tartalmaz, melynek alapján a felszámolással összefüggésben felmerülő bármilyen költséget magának a felszámolónak kellene viselnie. Ezzel ellentétben az állapítható meg, hogy a felszámoló a felszámolói tevékenységet a módosított Cstv. 59. §-ában meghatározott díjért, tehát ellenszolgáltatásért végzi. Ebből következően nyilvánvaló, hogy a felszámolással felmerülő költségek kötelezettje nem lehet a felszámoló, hanem a költségeket az adósnak kell (kellene) megtérítenie a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, és (2) bekezdésében foglaltak szerint. Fedezet hiányában azonban a felszámoló az adós helyett felszámolási költség viselésére nem kötelezhető.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény az 56. §-a (1) bekezdésének b) pontjában arról rendelkezik, hogy a Központi Költségvetés hozzájárul a környezeti károk felszámolásához azon esetekben, amikor az másra át nem hárítható, illetőleg a károk okozója ismeretlen, vagy a károkozásért való felelőssége nem érvényesíthető. E rendelkezés szerint, mivel az adósnak a károkozásért való felelőssége vagyon hiányában nem érvényesíthető, a károk felszámolása a központi költségvetést terhelő állami feladat, amelynek a felszámolóra való hárítására nincs jogszabályi lehetőség, figyelemmel az 1995. évi LIII. törvény 41. §-a (5) bekezdésének c) pontjában írtakra is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Fpk.VI.33.618/1998. sz.)