adozona.hu
BH 2001.6.297
BH 2001.6.297
A rendkívüli felmondás csak a törvényben előírt minősített kötelezettségszegés megállapítása esetén megalapozott. A munkaviszony azonnali megszüntetését csak a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettség - szándékos vagy súlyosan gondatlan - jelentős mértékű megszegése teszi indokolttá [Mt. 96. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes műszaki vezérigazgató-helyettesként állt az alperes alkalmazásában. 1998. december 21-én a munkaviszonyát - a munkáltató kötelezettségszegésére hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette.
A felperes keresetében az Mt. 96. §-a (7) bekezdése szerinti járandóságok címén az alperest 36 havi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a felperes javára 50 394 564 forint és perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet tényállása...
BH 2001.6.297 A rendkívüli felmondás csak a törvényben előírt minősített kötelezettségszegés megállapítása esetén megalapozott. A munkaviszony azonnali megszüntetését csak a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettség - szándékos vagy súlyosan gondatlan - jelentős mértékű megszegése teszi indokolttá [Mt. 96. § (1) bek.].
A felperes műszaki vezérigazgató-helyettesként állt az alperes alkalmazásában. 1998. december 21-én a munkaviszonyát - a munkáltató kötelezettségszegésére hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette.A felperes keresetében az Mt. 96. §-a (7) bekezdése szerinti járandóságok címén az alperest 36 havi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a felperes javára 50 394 564 forint és perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet tényállása szerint az alperes vezérigazgatója az 1998. december 7-én átadott levélben közölte a felperessel, hogy az igazgatóság határozatával kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését, megbízta a vezérigazgatót az erre irányuló tárgyalás lefolytatásával, és erre az időre a felperest a munkavégzési kötelezettsége alól felmentette. A vezérigazgató a felperes kérdésére ez alkalommal úgy nyilatkozott, hogy mintegy két hónap alatt biztosan meg tudnak egyezni a munkaviszony megszüntetéséről. A felperes az 1998. december 16-án kelt levelében közölte a vezérigazgatóval, hogy nem kívánja a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntetni, és 1998. december 21-ig írásbeli tájékoztatást kért arról, hogy az alperes hajlandó-e a munkaszerződése szerint tovább foglalkoztatni vagy a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntetni. Az alperes az 1998. december 18-án kelt és 21-én postára adott - a felperes által 23-án kézhez vett - levélben a közös megegyezésre irányuló tárgyalás folytatását kezdeményezte 1999. január első hetében.
A felperes 1998. december 21-én rendkívüli felmondással élt. Indokolásként arra hivatkozott, hogy az alperes egyoldalú intézkedésével, a munkavégzés alóli felmentéssel az Mt. 102. §-ának (1) bekezdésébe ütközően megszegte a kötelezettségét. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak tekintette ezt az intézkedést, valamint azt, hogy a munkáltató a levelére nem válaszolt, és a munkaviszonya megszüntetésére sem volt hajlandó.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Álláspontja szerint az alperes - miután nem közölte milyen okból kerül sor a munkavégzés alóli felmentésre - megsértette a felperes munkavégzéshez való jogát, és megszegte a foglalkoztatási kötelezettségét [Mt. 102. §-ának (1) és (3) bekezdése]. Lényeges kötelezettségszegésnek tekintette azt is, hogy az alperes a felperest munkavégzését és munkaviszonyát illetően bizonytalanságban tartotta. Ezért megállapította, hogy a felperest a jogszerű rendkívüli felmondása alapján - a kollektív szerződés rendelkezései figyelembevételével - a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés címén megilleti a 36 havi átlagkeresete.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - helytálló indokaira hivatkozással - helybenhagyta, és a felperes keresetkiterjesztése folytán az alperest a marasztalási összeg után késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte jogszabálysértésre hivatkozással. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előírt együttes feltételek fennállását, a jelentős mértékű kötelezettségszegés megvalósulását. Vitatta azt az ítéleti álláspontot, hogy a felperest az alperes bizonytalanságban tartotta. A szándékos és jelentős mértékű kötelezettségszegés hiányát indokolva hangsúlyozta, hogy a munkavégzés alóli felmentés idejére az átlagkereset megfizetésén túlmenően változatlanul biztosította az egyéb juttatásokat (személyi használatú gépkocsit, szolgálati lakást, rádiótelefont stb.) is. A foglalkoztatás időleges, nem huzamos ideig tartó szüneteltetésének lehetőségére, az adott eset körülményeire hivatkozva vitatta az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtetteket.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó. E tényállás szerint a felperes a rendkívüli felmondását a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének megszegésére alapította. Ezért azt - a felülvizsgálati kérelemben kifejtetteknek megfelelően - az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kellett elbírálni, amely szerint a rendkívüli felmondás csak a törvényben előírt minősített kötelezettségszegés megállapítása esetén megalapozott. A munkaviszony azonnali megszüntetését csak a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettség - szándékos vagy súlyosan gondatlan - jelentős mértékű megszegése teszi indokolttá. A munkavállaló munkavégzés alóli felmentése, ha az nem jár a szerződéses díjazás, illetve a munkaviszonyból eredő más lényeges jogosultság jelentős sérelmével vagy egyéb lényeges érdeksérelemmel, az előbbi minősített kötelezettségszegés törvényi feltételeinek nem felel meg.
Az adott esetben a felperes a mentesítés idejére a munkaviszonya alapján őt megillető járandóságait teljes egészében, változatlanul megkapta. A rendkívüli felmondás közléséig eltelt mintegy 2 hetes munkavégzés alóli felmentés időtartama nem volt olyan huzamos, amely a felperes számára szakmai szempontból jelentős hátrányt okozhatott. A munkavégzés alóli felmentés indokát az alperes egyidejűleg a felperes tudomására hozta. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére tett munkáltatói ajánlat nem tekinthető jogsértő munkáltatói magatartásnak. A felperes számára ez az ajánlat nem jelentett kényszerhelyzetet, hiszen ennek elfogadása nem volt kötelező. Ugyanakkor a munkáltatónak adott írásbeli válaszában maga is kifejezésre juttatta, hogy a munkaviszonya megszüntetését - munkáltatói felmondással elfogadja, és ilyen munkáltatói intézkedést kért. Erre az 1998. december 16-án kelt levelére az alperes 2 munkanapon belül (1998. december 18-án, pénteken kelt és hétfőn, 21-én postára adott levélben) válaszolt, a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó feltételeik kölcsönös ismertetését kezdeményezve. A felperes e válasz bevárása és érdemi egyeztetés, tárgyalás nélkül, alaptalanul rótta a munkáltató terhére a rendkívüli felmondásban a munkáltató mulasztásában megnyilvánuló rendeltetésellenes joggyakorlást.
A perben megállapított tényekből tehát nem lehet a munkavégzés alóli felmentéssel okozott bármely jelentős jog- vagy érdeksérelemre következtetni, amely a minősített kötelezettségszegés megállapítására alapot adhatna.
A munkaügyi bíróság az előbbi körülményeket figyelmen kívül hagyva, téves jogi következtetéssel minősítette a rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogszerűnek. Ezt a másodfokú bíróság nem észlelte, ezért törvénysértően hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel sikerrel támadott, jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította, az alperes marasztalását, perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére történő kötelezését mellőzte.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes mindkét fokú per- és felülvizsgálati eljárás-költségét megfizetni.
Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.I.10.597/1999. sz.)