adozona.hu
BH 2001.6.295
BH 2001.6.295
A felszámolás alatt álló részvénytársaság a részvények, így a dolgozói részvények visszavásárlására sem kötelezhető. A részvényesnek a részvények ellenértékére vonatkozó követelése hitelezői igényként nem sorolható be. A részvényes csak a hitelezői igények kielégítése után fennmaradó vagyonból részesülhet [1988. évi VI. tv (régi Gt.) 244. § (1) bek., 266. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: módosított Cstv.) 61. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével P. F. és P. F.-né hitelezők igényét elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a hitelezők 120 000-120 000 Ft névértékű névre szóló részvénnyel rendelkeznek az adósnál. Kérték az adóst a részvények visszavásárlására kötelezni. A felszámoló az igény elutasítását kérte. Álláspontja szerint csak a besorolt hitelezők kielégítése után a fennmaradó vagyonból lehetséges a követelés kielégítése.
Az elsőfokú bíróság a hitelezők kérelmét alaptalannak találta...
Az elsőfokú bíróság a hitelezők kérelmét alaptalannak találta. Megállapította, hogy nincs olyan jogszabály, amely kötelezően előírná a részvények visszavásárlását. A hitelezői igénybesorolásnak minősülő kérelmet ezért elutasította. Rámutatott arra, hogy amennyiben a hitelezők kielégítése után marad fenn vagyon, a felszámoló a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései szerint köteles azt felosztani a részvényesek között.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelezők nyújtottak be fellebbezést. Kérték a végzés megváltoztatásával a hitelezői igényük kielégítését. Hivatkoztak arra, hogy a vállalat azért bocsátotta ki a részvényeket, mert nem tudta teljesíteni a béremelést. Álláspontjuk szerint, amikor a vállalat felmondott nekik, már akkor ki kellett volna fizetni a részvények összegét is.
A hitelezők fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelezők a fellebbezésükben nem hoztak fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatására.
A nem vitás tényállás szerint a hitelezők részvényből eredő igényt érvényesítettek az elsőfokú bíróság előtt. A részvény jellegére tekintettel - miután az nem kezelhető elmaradt béremelés, illetve évvégi részesedés-helyettesítő munkabérként -, helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor elutasította annak hitelezői igényként történő besorolását.
A jelen ügyben alkalmazandó, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 244. §-ának (1) bekezdése szerint az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően ingyenesen vagy kedvezményes áron megszerezhető dolgozói részvények is kibocsáthatóak. A (4) bekezdés értelmében a dolgozói részvények tulajdonosai ugyanolyan részvényesi jogokat gyakorolnak, mint a többi részvényesek. A törvény 266. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén a részvényesnek a végelszámolás eredményeként jelentkező felosztható vagyon részvényeivel arányos részére van joga. Az adott esetben felszámolási eljárás folyik, így az ügyben a részvényesek jogaira vonatkozóan a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 61. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alkalmazandók. Nevezetesen, részvénytársaság felszámolása után a fennmaradó vagyon felosztására - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a gazdasági társaság végelszámolással történő megszűnésére a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Így, mint arra az elsőfokú bíróság is utalt, a részvényesek vagyonmaradvány esetén tarthatnak igényt a részvényük arányában történő kielégítésre.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését, lényegében annak helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.32.159/1999. sz.)