adozona.hu
BH 2001.5.241
BH 2001.5.241
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 1997. évi módosítását követően a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos kamatot, késedelmi pótlékot és bírságot - a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül - a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába kell sorolni [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. e) és g) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a megyei bíróság az 1998. június 12-én jogerőre emelkedett határozatával rendelte el, amelynek időpontjára tekintettel a felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) irányadó.
A megyei egészségbiztosítási pénztár 297 069 Ft összegű hitelezői igényt nyújtott be az adós felszámolójához, amelyből 294 128 Ft-ot a többször módosított Cstv. 57. ...
BH 2001.5.241 A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 1997. évi módosítását követően a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos kamatot, késedelmi pótlékot és bírságot - a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül - a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába kell sorolni [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. e) és g) pont].
Az adós felszámolását a megyei bíróság az 1998. június 12-én jogerőre emelkedett határozatával rendelte el, amelynek időpontjára tekintettel a felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) irányadó.A megyei egészségbiztosítási pénztár 297 069 Ft összegű hitelezői igényt nyújtott be az adós felszámolójához, amelyből 294 128 Ft-ot a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) kielégítési kategóriájába, 2941 Ft-ot pedig az f) kielégítési kategóriába kért besorolni. A felszámoló a hitelezői igényt határidőben benyújtottként vette nyilvántartásba. A hitelezői igény összegét nem vitatta, a követelést azonban a kérelemtől eltérően sorolta be a többször módosított Cstv. 57. §-ának kielégítési kategóriáiba a következőképpen: 186 527 Ft-ot az 57. § (1) bekezdése e) kielégítési kategóriájába, 107 601 Ft késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot és bírságot az 57. § (1) bekezdése g) kielégítési kategóriájába, 2941 Ft-ot pedig az f) kielégítési kategóriába.
E felszámolói intézkedés ellen a hitelező kifogással élt, amelyben az elsőfokú bíróságtól a felszámoló intézkedésének megváltoztatását kérte annyiban, hogy a 107 601 Ft késedelmi pótlékot is a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) kielégítési kategóriájába rendelje besorolni. Kifogásában arra hivatkozott, hogy a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja egységesen "társadalombiztosítási tartozások" besorolásáról rendelkezik, amelyből álláspontja szerint az a következtetés vonható le, hogy a hitelező valamennyi társadalombiztosítási tartozásnak minősülő tőke- és járulékos követelése egyaránt a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) kielégítési kategóriájába sorolandó.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte a bekövetkezett jogszabályváltozásra, az 1997. évi XXVII. törvénynek a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjára vonatkozó rendelkezése megváltozására hivatkozva.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, annak megállapításával, hogy a felszámoló intézkedését a felszámolási eljárásra irányadó, legutóbb 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdése g) pontjának helyes értelmezésével jogszerűen hozta meg.
A végzés ellen a kifogással élő hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a kifogásában foglaltak szerint a felszámoló intézkedésének megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy bejelentett társadalombiztosítási tartozásából a késedelmi pótlékot nem a felszámolás tette lejárttá, hanem az már a felszámolást megelőzően is lejárt követelés volt, ezért a tőketartozással együtt társadalombiztosítási tartozásként egységesen sorolandó be a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban hozott korábbi eseti döntéseiben foglaltakra (Fpk.VI.31.128/1995/2, Fpkf.II.33.362/1993. és az Fpk.VI.30.347/1995/2. számú határozatok). Azt elismerte, hogy a hivatkozott Legfelsőbb Bírósági határozatok még a korábban hatályban volt csődtörvény alapján folyó felszámolási eljárásokban keletkeztek. A fellebbezésében kifejtett jogi álláspontja azonban az volt, hogy követelését a késedelmi kamatot és késedelmi pótlékot illetően a tőkekövetelés esedékességétől függően két csoportra kell bontani, a felszámolás kezdő időpontjában már lejárt követelések csoportjára, valamint azokra a követelésekre, melyek esedékessége a felszámolás kezdő időpontja után következne be, de a Cstv. 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak miatt az esedékesség időpontja időben "előrejön" a felszámolás kezdő időpontjáig. Az utóbbi esetben az előrehozott esedékesség álláspontja szerint a "kamatpótlék-követelésre nem vonatkozik, azt az eredeti időponthoz köti". A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja - véleménye szerint - csak az utóbbi, második esetre vonatkozik, ezért "e jogszabályhelynek nincs relevanciája a felszámolás kezdő időpontjában már lejárt tartozások tekintetében". Fellebbezésében hivatkozott a Ptk. 301. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1995. évben 486. sorszám alatt közzétett eseti döntésében írtakra, valamint az Alkotmánybíróság 422/B/1994. ÁB határozatában foglalt megállapításokra.
Az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy az adós felszámolására irányadó többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amely nem tesz különbséget sem a késedelmi pótlék, sem a késedelmi kamat tekintetében abból a szempontból, hogy a kamat, illetve pótlék fizetését a felszámolási eljárás tette esedékessé, vagy pedig az már korábban lejárt volt.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság határozatát a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően helyesen hozta meg.
A felek között nem volt vitás az, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárást a többször, lényegesen legutóbb az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított Cstv. alapján kell lefolytatni. A többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontját illetően az 1997. évi XXVII. törvény hatálybalépése után annyiban nem történt változás, hogy a társadalombiztosítási tartozások továbbra is az e) kielégítési kategóriába sorolandók.
Lényegesen megváltozott azonban a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint besorolandó hitelezői igények köre. Az 1997. augusztus 6-a előtt hatályban volt az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének g) kielégítési kategóriájába ugyanis a 35. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá az adóhatósághoz fizetendő pótlék és bírság volt besorolandó, tehát azok, melyeket a felszámolás tett lejárttá. Ezzel szemben a Cstv. 1997. augusztus 6-tól hatályos rendelkezése szerint az 57. § (1) bekezdésének g) pontjába sorolandó hitelezői követelések köre akként módosult, hogy a g) kategóriába kell besorolni a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozásokat. Az új szabályozásnak a "keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül" kitétele egyértelműen azt az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított jogalkotói szándékváltozást jelenti, amely megszünteti a nem kétségesen jelenleg is a társadalombiztosítási tartozások közé tartozó késedelmi kamat, pótlék és bírság jellegű követelések korábbi privilegizált helyzetét. E megváltozott jogszabályi rendelkezésnek nem lehet olyan tartalmat tulajdonítani, mint amit a kifogással élő hitelező fellebbezésében kifejtett. Nevezetesen nem vonható le olyan következtetés, mely szerint a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába csak azoknak a tőkeköveteléseknek a járulékai lennének besorolandók, amely tőkekövetelések esedékessége a felszámolás kezdő időpontja után következne be, azokat a felszámolás elrendelése teszi lejárttá. E jogszabályértelmezésnek kifejezetten ellentmond a megváltozott jogszabály szövege. Abban az esetben, ha a megváltozott jogszabály a társadalombiztosítási tartozások korábbi privilegizált helyzetét fönn kívánta volna tartani, erről kifejezetten rendelkeznie kellett volna.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező fellebbezésében a Legfelsőbb Bíróság korábban hozott, általa felsorolt eseti döntéseiben kifejtettekre is, minthogy azok a korábban - az 1997. évi XXVII. törvény hatálybalépését megelőzően - hatályban volt jogszabályok alapján keletkeztek. A hivatkozott jogszabályváltozás után a bennük kifejtett jogi álláspont értelemszerűen már nem tartható fenn.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal a megjegyzéssel, hogy hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság például az Fpk.VIII.33.099/1998/2, Fpk.VIII.33.165/1998/2, Fpk.VI.31.812/1998/6, Fpk.VI.31.827/1998/2. számú eseti döntéseiben is. (Legf. Bír. Fpk.VI.33.288/1998. sz.)