adozona.hu
BH 2001.5.232
BH 2001.5.232
Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli - és nem egyszemélyes - gazdasági társaság tagja a társaság vagyoni eszközeit megosztva, kiválással újabb egyszemélyes gazdasági társaságot alapítson [1997. évi CXLIV. tv (Gt.) 3. § (2) bek., 4. §, 59. § (1) és (2) bek., 60. § (1) bek., 78-79. §-ai, 140. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1996. november 11-én alapított A. Ingatlanforgalmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot a cégbíróság ... cégjegyzékszámon tartja nyilván. A társaság egyszemélyes, tagja (egyetlen tagja) a D. Részvénytársaság, a bejegyzett tevékenységek között szerepel egyebek mellett a pénzügyi lízingtevékenység is.
A korlátolt felelősségű társaság 1998. október 15-én határozatot hozott a társaságból kiválással megalakítandó A. Pénzügyi Szolgáltató Részvénytársaság mint egyszemélyes részvénytár...
BH 2001.5.232 Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli - és nem egyszemélyes - gazdasági társaság tagja a társaság vagyoni eszközeit megosztva, kiválással újabb egyszemélyes gazdasági társaságot alapítson [1997. évi CXLIV. tv (Gt.) 3. § (2) bek., 4. §, 59. § (1) és (2) bek., 60. § (1) bek., 78-79. §-ai, 140. § (1) bek.].
Az 1996. november 11-én alapított A. Ingatlanforgalmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot a cégbíróság ... cégjegyzékszámon tartja nyilván. A társaság egyszemélyes, tagja (egyetlen tagja) a D. Részvénytársaság, a bejegyzett tevékenységek között szerepel egyebek mellett a pénzügyi lízingtevékenység is.A korlátolt felelősségű társaság 1998. október 15-én határozatot hozott a társaságból kiválással megalakítandó A. Pénzügyi Szolgáltató Részvénytársaság mint egyszemélyes részvénytársaság létrehozásáról. 1998. október 15-én a tulajdonos D. Rt. aláírta a jogelőd korlátolt felelősségű társaság változásokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratát, a társaságok közötti vagyonmegosztásra vonatkozó okiratot, valamint az új részvénytársaság alapító okiratát. Az utóbbi okirat szerint a részvénytársaság egyetlen tevékenysége a pénzügyi lízingtevékenység.
A kiválással érintett (jogelőd) korlátolt felelősségű társaságnál bekövetkezett adatváltozások, valamint a kiválással alapított jogutód részvénytársaság cégbejegyzése iránti kérelmet 1998. december 15-én nyújtották be. 1998. december 29-én csatolták továbbá az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1998. december 21-én kelt határozatát is, amellyel engedélyezte a részvénytársaság pénzügyi vállalkozásként történő megalapítását.
Az elsőfokú bíróság az 1999. február 10-én kelt végzésével a korlátolt felelősségű társaság változásbejegyzési kérelmét, míg az ugyanezen a napon kelt végzésével a részvénytársaság bejegyzési kérelmét elutasította. A végzések indokolása szerint a Gt. 78. §-ának (4) bekezdésében, valamint 79. §-ának (1) bekezdésében írtakból következően a kiválás egyik feltétele a tagok személyében bekövetkező változás, amely egyszemélyes társaság esetében fogalmilag kizárt. A Gt. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében továbbá az üzletrész csak átruházás, jogutódlás és öröklés esetén osztható fel, kiválás során tehát nem. Mindezen körülményekre figyelemmel a kérelmek elutasításának volt helye.
A jogi képviselő az elsőfokú bíróság mindkét végzésével szemben fellebbezett. A végzések megváltoztatását, az adatváltozások, illetve a részvénytársaság bejegyzését kérte. Hangsúlyozta, a szétválás (kiválás) lényegében valamely társaság vagyoni eszközeinek szétválasztását jelenti. A társasági törvény az egyszemélyes társaságokra a több személyes társaságokra vonatkozó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely az egyszemélyes társaság esetében kizárná a kiválást. Arra is hivatkozott: esetükben a kiválást jogszabálymódosítás tette szükségessé, ugyanis a pénzügyi lízingtevékenység az 1996. évi CXII. törvény rendelkezése értelmében csak a törvényben meghatározott tevékenységekkel együtt végezhető.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
Az 1998. június 16-án hatályba lépett 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) átalakulás (szervezeti változás) közös szabályai között található 59. §-ának (1) bekezdése kimondja: ha e fejezet szabályai másként nem rendelkeznek, a gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulása során a gazdasági társaság alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A (2) bekezdés értelmében a gazdasági társaság átalakulásának minősül a gazdasági társaságok egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás) is. A 60. § (1) bekezdése az átalakulás tiltott eseteit szabályozza kimondva: nem alakulhat át más gazdasági társasággá az a gazdasági társaság, amely felszámolás vagy végelszámolás alatt áll.
A gazdasági társaságok alapítására vonatkozó közös szabályokról a törvény első fejezete rendelkezik. A 3. § (2) bekezdése szerint gazdasági társaság alapításához - korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság kivételével - legalább két tag szükséges. A tagokra (alapítókra) vonatkozó korlátozó rendelkezéseket a 4. § tartalmazza. A (4) bekezdés kimondja, egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. A társaságalapítás tekintetében a törvény a többszemélyes korlátolt felelősségű társaságra, illetve részvénytársaságra nézve korlátozó rendelkezéseket nem tartalmaz. Annak tehát nincs jogszabályi akadálya, hogy az ilyen társaságok több gazdasági társaság, akár több egyszemélyes társaság alapításában vegyenek részt, vagyoni eszközeiket a különböző társaságok között megosztva. A törvény 78. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságok szétválása során az átalakulásra vonatkozó közös szabályokat és az átalakulással létrejövő társasági formára vonatkozó szabályokat a 78-79. §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A szétválás különválással, vagy kiválással történhet. A (2) bekezdés akként rendelkezik, a gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározhatja a gazdasági társaság szétválását főbb gazdasági társaságra. A (4) bekezdés azt is kimondja: kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) módosítását követően változatlan társasági formában működik tovább, a kivált tagok (részvényesek) részvételével és a társasági vagyon egy részének felhasználásával pedig új gazdasági társaság jön létre. Az idézett rendelkezésekből azt kell leszűrni: a kiválás mint szervezeti változás elsődlegesen az "anyacéget" érintő olyan változás, amelynek következtében annak vagyona megosztásra kerül, a vagyoni eszközök egy része a kiválással létrehozott gazdasági társaságba kerül. A kiválást több szempont indokolttá teheti, így például a vagyoni eszközök megosztott formában történő kedvezőbb működtetése vagy a folytatott tevékenységi körök szétválasztása is. A szétválásnak, kiválásnak tehát nem kell feltétlenül tagváltozást is eredményeznie. Az sem kifogásolható, ha ugyanazon tagok mindkét társaságban azonos tagi összetételben vesznek részt. Ugyanakkor az előbbi jogszabályi összefüggésekből következően - tiltó rendelkezés hiányában - annak sincs jogszabályi akadálya, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli - és nem egyszemélyes - gazdasági társaság tagja bizonyos megfontolásokból a társaság vagyoni eszközeit megosztva akár kiválással újabb egyszemélyes gazdasági társaságot alapítson, s ily módon részvételével immár két egyszemélyes gazdasági társaságot működtessen.
Téves jogi álláspontra helyezkedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a kérelmeket önmagában a tagi azonosságra tekintettel elutasította. Ugyancsak tévesen jelölte meg az elsőfokú bíróság az elutasítás okaként a Gt.-nek a társaság működése során irányadó, az üzletrész felosztását korlátozó rendelkezését, amely a már idézett Gt. 59. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint az átalakulás esetén nem alkalmazandó.
Az adott ügyben a rendelkezésre álló iratokból az látszik megállapíthatónak, hogy a D. Rt. nem egyszemélyes részvénytársaság, tehát nem esik a fent már idézett alapítási (továbbtársulási) korlátozás alá. Az iratokból azonban az is megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság téves álláspontja folytán egyebekben a kérelmeket, illetve a kérelmek alapjául szolgáló okiratokat érdemben nem vizsgálta. Ez idő szerint tehát nem lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy a kérelmek teljesítésének feltételei fennállnak-e, ezért szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzéseit a Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt vizsgálnia kell, hogy a D. Rt. többszemélyes társaság-e, ettől feltételezetten továbbá azt is, hogy a kiválás egyebekben a törvényes rendben folyt-e le, a bejegyzéshez szükséges okiratok rendelkezésre állnak-e. Csak ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a kérelmek tekintetében megalapozott határozatot hozzon. (Legf. Bír. Cgf.VII.30.553/1999. sz.)