adozona.hu
BH 2001.5.212
BH 2001.5.212
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény értelmében a vámértékbe be kell számítani az importált áruk magyar vámhatárig történő szállításának költségét, ennélfogva a csempészet megvalósulása szempontjából a bűncselekmény elkövetési értéke a vámárunak a teljes - a fuvarköltséget is tartalmazó - értéke [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 1995. évi C. törvény 28. § (4) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a vádlottat 2 rb. csempészet vétsége miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel - az egynapi tétel összegét 200 forintban megállapítva - 40 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A tényállás a következő.
A vádlott 59 éves, elvált, autószerelő szakképzettségű, az A. Bt. képviselője, havi 100 000 forint jövedelemmel. Vagyona egy 6 millió forint értékű családi ház, illetve 500 000 forint értékben egy személygépkocsi. Iskolai végzettsége gépipari technikum. Hat esetben volt büntetve ...
BH 2001.5.212 A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény értelmében a vámértékbe be kell számítani az importált áruk magyar vámhatárig történő szállításának költségét, ennélfogva a csempészet megvalósulása szempontjából a bűncselekmény elkövetési értéke a vámárunak a teljes - a fuvarköltséget is tartalmazó - értéke [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 1995. évi C. törvény 28. § (4) bek. a) pont].
A városi bíróság a vádlottat 2 rb. csempészet vétsége miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel - az egynapi tétel összegét 200 forintban megállapítva - 40 000 forint pénzbüntetésre ítélte.A tényállás a következő.
A vádlott 59 éves, elvált, autószerelő szakképzettségű, az A. Bt. képviselője, havi 100 000 forint jövedelemmel. Vagyona egy 6 millió forint értékű családi ház, illetve 500 000 forint értékben egy személygépkocsi. Iskolai végzettsége gépipari technikum. Hat esetben volt büntetve közlekedési és vagyon elleni bűncselekmények miatt. Legutóbb a városi bíróság ítéletével - amely a megyei bíróság ítéletével 1999. szeptember 24. napján emelkedett jogerőre - orgazdaság vétsége miatt 4 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A vádlott beltagja és képviselője az 1997. március 5. napján alapított (a cégnyilvántartásba 1997. május 6. napján bejegyzett) "A." Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-nek, amely bt. többek között gépjárműalkatrész-kereskedelemmel foglalkozik, rendszeresen importál a Német Szövetségi Köztársaság területéről gépjármű-alkatrészeket.
A vádlott 1998. december 23. napján 3000 kg használt ruha, illetve 2800 kg használt gépjárműalkatrész vámkezelését indítványozta a vámhivatalnál, a benyújtott egységes vámáru-nyilatkozat szerint a használt ruhák tekintetében a fuvarparitás CIP, a használt autóalkatrészek tekintetében pedig DDU volt, amely fuvarparitások azt jelentik, hogy mind a belföldi, mind a külföldi szállítási költség egyaránt az eladót terheli.
A vádlott által vámkezelés céljából benyújtott egységes vámáru-nyilatkozatok szerint külföldi és belföldi fuvarköltség nem merült fel. A vádlott által tett nyilatkozat valótlan tartalmú volt, mert a szállítást a J. Kft. végezte akként, hogy a fuvarozást egy vállalkozótól rendelte meg, a fuvardíjat pedig számlázta a vádlott által képviselt A. Bt. részére, így a vádlott nyilatkozatával ellentétesen 250 000 forint külföldi fuvarköltség merült fel.
A vádlott mint az A. Bt. képviselője, 1999. május 4. napján 7560 kg használt gépjárműalkatrész vámkezelését kérte a vámhivatalnál, a benyújtott okiratok szerint a fuvarparitás DDU volt, ami azt jelenti, hogy mind a külföldi, mind a belföldi szállítással kapcsolatos költség az eladót terheli, illetve a vámáru-nyilatkozaton szerepelt az az írásbeli nyilatkozat, hogy külföldi és belföldi fuvarköltség nem merült fel. A vádlott által tett ezen nyilatkozat is valótlan volt, a szállítást ugyanis ebben az esetben is a J. Kft. végezte, a fuvarköltséget az A. Bt. részére leszámlázta, a vádlott pedig mint az A. Bt. képviselője 220 745 forint fuvarköltséget fizetett a jogosultnak, így 220 745 forint külföldi fuvarköltség merült fel.
A vádlott a fenti magatartásával megszegte a vámjogról és a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 127. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, ugyanis a vámérték tekintetében valótlan tartalmú nyilatkozatot tett azzal, hogy az importálás során felmerült külföldi fuvarköltséget mint vámérték-növelő tényezőt nem vallotta be.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás, nagyobb napi tételszámú és nagyobb egynapi tétel összegű pénzbüntetés kiszabása végett, amelyet a megyei főügyész azzal tartott fenn, hogy az elsőfokú bíróság az elkövetési értékeket tévesen állapította meg, és indítványozta, hogy a megyei bíróság a bűncselekmények elkövetési értékeit a vámáruknak a teljes, a fuvarköltséget is tartalmazó vámértékekre, az l. tényállási pont esetében 583 486 forintra, míg a 2. tényállási pont esetében 568 218 forintra módosította.
A vádlott az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette.
A megyei bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyet kellően felderítette, a tényállást a bizonyítékok helyes értékelésével, indokolási kötelezettségét teljesítve alapvetően megalapozottan állapította meg.
E tényállást a megyei bíróság a Be. 258. §-ának (1) bekezdése a) pontjában biztosított jogkörében eljárva a bűnügyi iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:
A tényállás l. pontja vonatkozásában a külföldi fuvarköltséget is tartalmazó vámérték a 3000 kg ruha vonatkozásában 246 552 forint, míg a 2800 kg gépjármű-alkatrész vonatkozásában 326 934 forint. Így e bűncselekményt a vádlott összesen 573 486 forint értékű vámárura követte el.
A tényállás 2. pontja vonatkozásában a 7560 kg használt gépjárműalkatrész külföldi fuvarköltséget is tartalmazó vámértéke 568 218 forint, így a vádlott e bűncselekményt ilyen értékű vámárura valósította meg. A vámhivatal 1999. július 5-én kelt határozatával a vádlottal szemben 50 000 forint vámigazgatási bírságot szabott ki.
Az így kiegészített tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, és így az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság a cselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat a mérlegelési körébe vonva, a logika szabályainak megfelelően értékelte.
Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. Részletesen számot adott arról, hogy miért nem fogadta el a vádlottnak azt a védekezését, hogy a fuvarköltségek vonatkozásában nem szándékosan tett valótlan nyilatkozatokat.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és törvényes a cselekmények jogi minősítése is.
A főügyész indítványát az elkövetési értékek módosítására vonatkozóan a megyei bíróság alaposnak találta.
Tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a vádlott a bűncselekményeket kizárólag a fuvarköltségek összegére valósította meg.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 48. §-a (4) bekezdésének a) pontja értelmében a vámértékbe be kell számítani az importált áruk magyar vámhatárig történő szállítási költségét.
A fentiekre figyelemmel a vádlott azáltal, hogy nem vallotta be a vámáru értékének részét képező külföldi fuvarköltségeket az általa behozott valamennyi vámáru vonatkozásában, azok értékéről a vámteher megállapítása szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatokat tett. Így a tényállás 1. pontjában írt bűncselekményt a külföldi fuvarköltséget is tartalmazó 573 486 forint értékű, míg a 2. pontjában írt bűncselekményt 568 218 forint értékű vámárura valósította meg.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását az elkövetési értékek tekintetében pontosította, ez azonban a bűncselekmények jogi minősítését nem érintette.
A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen állapította meg, azokat a megyei bíróság csupán azzal egészíti ki, hogy a vádlott terhére további súlyosító körülmény a hasonló jellegű bűncselekmények országos és helyi elszaporodottsága.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottal szemben a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél a vagylagos büntetési nemek közül pénzbüntetéssel is elérhető. Az általa kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma azonban túlzottan enyhe, az nem igazodik a vádlott által elkövetett cselekmények tárgyi súlyához, a vádlott bűnösségének fokához, valamint az enyhítő és súlyosító körülményekhez és a napi tétel forintösszege sem tükrözi hűen a vádlott vagyoni, jövedelmi és személyi viszonyait.
Nem értékelte az elsőfokú bíróság kellő súllyal a vádlott büntetett előéletét, valamint azt, hogy a jelen eljárásban elbírált bűncselekményeket vele szemben folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg.
Ezért a megyei bíróság a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát a cselekmények tárgyi súlyához igazodóan 300 napi tételre, míg az egynapi tétel forintösszegét a vádlott vagyoni viszonyaihoz igazodóan 500 forintra súlyosította.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, míg egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
(Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság
Bf.546/2000/3. sz.)