adozona.hu
BH 2001.5.206
BH 2001.5.206
I. A vámhatóság megtévesztésével az ország területére behozott gépkocsi a csempészet elkövetési tárgya, ezért az elkobzás alá esik [Btk. 77. § (3) bek., 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (3) bek., 1995. évi C. tv 127. § (1) és (2) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r., Be. 375. § (1) bek.]. II. A különleges eljárás során hozott elkobzást kimondó végzés nem érdemi ügydöntő határozat, minthogy a bíróság nem a vádról határoz, ezért a végzést nem a Magyar Köztársaság nevében kell meghozni [Be. 163. § (1) és (2) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság az 1999. április 22. napján kelt végzésével a csempészet vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt bűnügyben az eljárás során lefoglalt és a vámhivatal által tárolt tehergépkocsit elkobozta.
A tényállás szerint a terhelt ellen a Vám- és Pénzügyőrség megyei nyomozó hivatala csempészet vétsége miatt nyomozást folytatott.
A terhelt az általa vezetett gépjárműszerelvénnyel 1998. október 15-én Ausztriából Magyarországra a közúti határátkelőhelyen belépett, majd a vámhivatal...
BH 2001.5.206 I. A vámhatóság megtévesztésével az ország területére behozott gépkocsi a csempészet elkövetési tárgya, ezért az elkobzás alá esik [Btk. 77. § (3) bek., 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (3) bek., 1995. évi C. tv 127. § (1) és (2) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r., Be. 375. § (1) bek.].
II. A különleges eljárás során hozott elkobzást kimondó végzés nem érdemi ügydöntő határozat, minthogy a bíróság nem a vádról határoz, ezért a végzést nem a Magyar Köztársaság nevében kell meghozni [Be. 163. § (1) és (2) bek., 375. §].
A városi bíróság az 1999. április 22. napján kelt végzésével a csempészet vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt bűnügyben az eljárás során lefoglalt és a vámhivatal által tárolt tehergépkocsit elkobozta.A tényállás szerint a terhelt ellen a Vám- és Pénzügyőrség megyei nyomozó hivatala csempészet vétsége miatt nyomozást folytatott.
A terhelt az általa vezetett gépjárműszerelvénnyel 1998. október 15-én Ausztriából Magyarországra a közúti határátkelőhelyen belépett, majd a vámhivatal kirendeltségén vámáru-nyilatkozatot nyújtott be. Másik gépjármű mellett kérte az általa szállított tehergépkocsi vámkezelését a szükséges iratok csatolásával.
A vámhivatal csempészet vétségének alapos gyanúja miatt a tehergépkocsit lefoglalta.
A terhelttel szemben a nyomozást a Vám- és Pénzügyőrség nyomozó hivatala 1999. február 12-én kelt határozatával megszüntette, mivel nem bizonyítható, hogy a csempészet bűncselekményét ő követte el. Ugyanakkor alapos gyanú merült fel arra, hogy a tehergépkocsit magyarországi értékesítés céljából ismeretlen személyek a terhelt felhasználásával a magyar vámhatóság megtévesztésével csempészet útján juttatták Magyarország területére.
A városi ügyészség átiratában a lefoglalt tehergépkocsi elkobzását indítványozta, a bíróság pedig az indítvánnyal megegyező határozatot hozott.
A városi bíróság végzésével kapcsolatban a terhelt - most már mint érdekelt - tárgyalás tartását és az elkobzás mellőzését kérte.
A bíróság a tárgyalás eredményeként a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel azonos tényállást állapított meg, illetve azt az alábbiakkal egészítette ki:
A terheltet a H. cég képviselője a teherautóért tovább küldte Brüsszelbe, itt a teherautót átadó ismeretlen személy zárt borítékban iratokat adott át azzal, hogy az osztrák határátkelőhelyen egy személy ezeket kérni fogja, majd segít a gépkocsi vámügyintézésénél és kiléptetésénél.
A magyar-osztrák határon az ausztriai K. melletti határátkelőhelyen ismeretlen személy a fenti módon önállóan elintézte a tehergépkocsi kiléptetését Ausztriából, és a járműszerelvényben várakozó terheltnek átadta a tehergépkocsi forgalmi engedélyét, a számlát és a T1-es jelzésű okmányt.
A terhelt ezt követően 1998. október 15-én a kapott iratokkal vámügyintézésre jelentkezett az s.-i közúti határátkelőhelyen. Az ismeretlen személy a K.-i osztrák határátkelőhelyen a tehergépkocsit úgy jelentette be, hogy azt a brüsszeli L. cégtől a romániai székhelyű S. Kft.-nek szállítják, 65 000 BFR (belga frank) értékben. Ezt követően a terhelt a vámhivatalban ezt a tehergépkocsit úgy jelentette be vámkezelésre, hogy a H. cégtől szállítja az S. Kft.-nek, 1200 DEM értékben. A terhelt vallomásából megállapítható, hogy Bernben a cég képviselője fogadta azzal, hogy az autóért Brüsszelbe kell mennie. Ott a gépkocsit átvette, és kapott egy borítékot, valamint forgalmi engedélyt azzal, hogy az osztrák határnál segítenek a tehergépkocsit kiléptetni, ami meg is történt.
G. L. tanúvallomása szerint a H. cégtől a tehergépkocsit megvásárolták, a vételárat azonban nem fizették ki. A gépkocsi a H. cég tulajdona, az L. céggel pedig nincs kapcsolatuk. A H. céggel történt megállapodás szerint a tehergépkocsi az S. Kft. tulajdona. A H. cég becsatolt nyilatkozata szerint a cég a tehergépkocsit az S. Kft.-nek értékesítette, a tehergépkocsi tulajdonosa az S. Kft., amely a vételárat a magyarországi értékesítés után köteles kifizetni. Az S. Kft. ezzel egyező nyilatkozatot tett, miszerint a lefoglalt tehergépkocsi a tulajdonuk.
A határátkelőhelyen 1998. október 15-én benyújtott egységes vámáru-nyilatkozat szerint a feladó berni H. cég, a címzett az S. Kft., a számla szerint a gépkocsi értéke 1200 DEM. Ezzel szemben a K.-i osztrák határátkelőhelyen 1998. október 14-én benyújtott nyilatkozat szerint a brüsszeli L. cég a romániai Aradra szállítja az S. cégnek ugyanezt a tehergépkocsit 65 000 BFR értékben.
A Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a csempészet vétségét követi el, aki a vámteher megállapítása vagy beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz.
A büntetőjogi keret-tényállást kitöltő igazgatási normákat a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, valamint ennek a végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet tartalmazza. A törvény 127. §-ának (1) bekezdése szerint a vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az árunyilatkozatot adó a vámteher megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad, a (2) bekezdés alapján lényeges körülmény a vámáru jellege, értéke, származása, illetve minden olyan körülmény, mely a vámterhek fizetését, a vámmentességet vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja. Megállapítható, hogy ugyanazon gépkocsira az S.-i határátkelőhelyen, illetve a K.-i osztrák határátkelőhelyen az értékére, illetve származására vonatkozóan eltérő nyilatkozat került benyújtásra.
A Magyar Gépjármű Adatszolgáltató és Kereskedelmi Kft. tájékoztatása szerint ez a gépkocsi nem svájci kocsi, hanem az L. cég tulajdona azzal, hogy a gépkocsit 1998. október 19-én kijelentették. Megállapítható, hogy a vámáru értéke, származása tekintetében valótlan nyilatkozatadás történt, ez a vámteher megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmények vonatkozásában történt, és a vámhatóság megtévesztésével így a csempészet megvalósult.
Az eljárás során nem volt bizonyítható, hogy a csempészet vétségét a terhelt követte el, ezért az ellene indult nyomozást a Vám- és Pénzügyőrség nyomozó hivatala megszüntette.
A Be. 375. §-ának (1) bekezdése szerint ha a büntető törvény értelmében elkobzásnak, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van helye, azonban büntető eljárás senki ellen sem indult, illetőleg azt megszüntették, a bíróság az ügyész indítványára határoz. A fentiekre figyelemmel elkobzásra irányuló eljárásnak helye van.
Az 1999. március 1. napján hatályba lépett módosítás a Btk. 77. §-át megváltoztatta és beiktatta a Btk. 77/A. §-át. A szabályok alapvetően nem újak, az előző, elkobzással kapcsolatos és a Btk. Különös Részében szétszórt rendelkezéseket a módosítás együvé gyűjtötte, és ezzel hatályuk kiterjed a Btk. egészére, így a bíróság a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos Btk.-t alkalmazta.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 314. §-ának (3) bekezdése szerint csempészet esetén el kell kobozni azt az árut, melyre a bűncselekményt elkövetik. Ha az áru nem az elkövető tulajdona, és az elkobzás a tulajdonosra méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki, az elkövetőt az áru értékének a megfizetésére kell kötelezni.
A bíróság ezért elkobozta a tehergépkocsit, mert a bűncselekményt arra követték el, és nem észlelt olyan méltánytalan hátrányt, amely az elkobzás mellőzését indokolttá tenné, ezért a tárgyalás mellőzésével hozott végzést a Be. 375. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Be. 354. §-a (3) bekezdésének I. fordulata alapján hatályban tartotta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az érdekelt (a terhelt) jelentett be fellebbezést az eljárás tárgyát képező tehergépkocsi elkobzásának a mellőzése érdekében.
A megyei főügyész a végzés helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés nem alapos. Az elkobzást elrendelő határozatot hatályban tartó végzés indokai mindenben helytállóak.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a megyei bíróság rámutat arra, hogy a városi bíróság a Btk. 2. §-ára tekintettel helyesen és törvényesen járt el, amikor az ügy elbírálása során az elkövetés (lefoglalás) idején hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta, illetve helyes a végzésnek az a megállapítása, hogy az elkobzásra vonatkozó szabályok a Btk. 1999. március 1. napján hatályba lépett módosítása folytán az ügy szempontjából lényeges körben nem változtak.
Az érdekeltnek arra való hivatkozása, hogy a csempészet bűncselekménye az adott ügyben nem állapítható meg, ennél fogva az elkobzás elrendelésére nincs mód, ugyancsak nem megalapozott. A városi bíróság helyesen állapította meg: az ügyben bizonyított, hogy a vámhatóság megtévesztése révén a csempészet bűncselekménye megvalósult, csupán az nem volt bizonyítható, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el. Rámutat a megyei bíróság, hogy a Vám- és Pénzügyőrség megyei nyomozó hivatala 1999. február 12. napján kelt határozatával a a terhelt ellen indult nyomozást nem bűncselekmény hiányában, hanem az elkövető kilétének ismeretlen volta miatt szüntette meg.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezésnek nem adott helyt, és az elsőfokú bíróság végzését a Be. 269. §-ának (4) bekezdése szerint tartott tanácsülésen hozott határozatával helybenhagyta.
Mellőzte ugyanakkor a végzésnek a Magyar Köztársaság nevében történő meghozatalát, mert az érdekelt ellen vádemelés nem történt, a bíróság a vádról nem határozott, az elkobzásról különleges eljárásban hozott végzés a Be. fogalomrendszerében nem érdemi ügydöntő határozat.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Bf.174/2000/4. sz.)