BH 2001.3.135

Az egyszerűsített felszámolás elrendelésénél és lefolytatásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv (Cstv.) 40. § (1) bek., 55. § (1), (3), (4) és (5) bek., 59. §, 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 94. §, Ptk. 319-321. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. január 20-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. március 23-i számában közzétett felszámolási eljárásban az első fokon eljárt bíróság az 51. sorszámú végzésével - egyebek mellett - a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette. A végzés indokolásában írt tényállás szerint a bíróság az 1996. november 20-án jogerőre emelkedett 35. sorszámú végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített fe...

BH 2001.3.135 Az egyszerűsített felszámolás elrendelésénél és lefolytatásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv (Cstv.) 40. § (1) bek., 55. § (1), (3), (4) és (5) bek., 59. §, 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 94. §, Ptk. 319-321. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. január 20-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. március 23-i számában közzétett felszámolási eljárásban az első fokon eljárt bíróság az 51. sorszámú végzésével - egyebek mellett - a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette. A végzés indokolásában írt tényállás szerint a bíróság az 1996. november 20-án jogerőre emelkedett 35. sorszámú végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolását, mert megállapította, hogy az adós képviselője a felszámoló felszólításai és a bíróság által kiszabott pénzbírság ellenére sem tett eleget elszámolási és iratátadási kötelezettségének, ezért a felszámolás technikailag lebonyolíthatatlan. Megállapította a bíróság, hogy 1997. május 26-án az adós gazdálkodó szervezet kültagja megjelent a felszámolónál, és átadta az 1995. március 23-i fordulónapra elkészített tevékenységzáró mérleget, az annak alátámasztásához szükséges leltár és egyéb iratok, valamint kimutatások átadását azonban továbbra sem teljesítette. A felszámoló részére egyidejűleg átadásra került egy 1994. szeptember 6-án kelt adásvételi szerződés, mely szerint az adós az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaság részére 17 200 000 Ft + áfa vételárért értékesítette egyes vagyontárgyait. Átadásra kerültek egyéb olyan okiratok is, amelyek a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós gazdálkodó szervezetnél lebonyolított több millió forintos nagyságrendű pénzmozgásokat támasztottak alá.
A felszámoló e hiányos iratanyag ismeretében is az eljárás egyszerűsített felszámolás útján történő befejezését kérte. Az átadott tevékenységzáró mérleg szerint az adós összes vagyona 50 000 Ft készpénz. A felszámoló által 1997. november 7-én csatolt zárómérleg szerint az adós 81 000 Ft készpénzzel rendelkezett. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az egyszerűsített felszámolás feltételei továbbra is fennállnak, a rendelkezésre álló iratanyag nem elegendő az adós gazdálkodó szervezet vagyona felkutatására. Megállapította, hogy a felszámolónál igényt bejelentő 19 hitelező 11 000 000 Ft-os hitelezői igényének kielégítésére nincs fedezet. A felszámoló díját az 1991. évi IL. törvény 59. §-a alapján 300 000 Ft-ban állapította meg azzal, hogy ebből 81 000 Ft összegre áll rendelkezésre fedezet, mert további vagyona a gazdálkodó szervezetnek nincs. Megállapította továbbá, hogy az idézett törvény 63. §-ában, valamint a többször módosított 1988. évi VI. törvény 94. §-ában foglaltak alapján az adós gazdálkodó szervezet vagyonából ki nem elégített követelésekért az adós beltagja korlátlan felelősséggel tartozik.
E végzés ellen a H. Szövetkezeti Részvénytársaság hitelező élt fellebbezéssel, amely a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezésére irányult. A hitelező fellebbezése indokolásául előadta: az elsőfokú bíróság végzésének indokolásából nem állapítható meg, hogy a felszámoló eleget tett-e az 1991. évi IL. törvény 55. §-ában írt rendelkezéseknek. A határozatból kitűnik, hogy a felszámoló birtokába került az adós tevékenységzáró mérlege, és tudomására jutott egy 1994. szeptember 6-án kelt adásvételi szerződés, amely szerint az adós 17 200 000 Ft + áfa vételárért értékesítette vagyontárgyait. Átvett továbbá a felszámoló olyan okiratokat is, melyek a felszámolás kezdő időpontját megelőzően több millió forintos pénzmozgásokat támasztottak alá. Nem tartalmazza a végzés indokolása, hogy a felszámoló eleget tett-e az 1991. évi IL. törvény 55. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak, a bíróság meghallgatta-e őt az idézett jogszabály 55. §-ának (5) bekezdése alapján. Befolyt-e az említett szerződés szerinti vételár, el-állt-e a felszámoló a szerződéstől, beszerezte-e az adóhatóságtól az adós mérlegeit, kezdeményezett-e a felszámoló egyéb törvényes eljárást. A fellebbezési álláspont szerint nem helytálló, hogy a bíróság elfogadta a felszámolónak azt az előadását, amely szerint az egyszerűsített eljárásban sem tudta megállapítani az adósnál a felszámolás kezdő időpontját megelőző gazdasági folyamatokat, továbbá hogy nincs lehetősége az adós vagyonának felkutatására és követeléseinek behajtására. A végzés nem tartalmaz utalást arra, hogy a felszámoló milyen intézkedéseket tett mindezek kiderítésére.
A felszámolónak a fellebbezésre tett észrevételei az elsőfokú végzés helybenhagyására irányultak. Előadta, hogy a felszámoló az adott ügyben minden tudomására jutott tényről azonnal tájékoztatta a bíróságot, még azután is, hogy az egyszerűsített eljárás elrendelésre került. A fellebbező által kifogásolt adásvételi szerződést annak teljesülése miatt nem állt módjában megtámadni. Az eladott eszközök eladási értékének valódiságát, az esetleges aránytalanságot az eltelt idő miatt nem tudta vizsgálni. A hatóságok, így az adóhivatal és a társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrzésük során a felszámoló eljárását nem kifogásolták. A felszámolónak nem állt módjában az adós mérlegeit az adóhatóságtól megkérni, ugyanis azok beküldése a hatályos jogszabályok alapján nem kötelező. A felszámolás alatti tevékenységzáró mérleg az adóhatóság rendelkezésére állt, annak hatósági felülvizsgálatára sor került. Az egyszerűsített eljárás lefolytatását indokolta a hiányos iratanyag és a vagyon hiánya. Utalt arra is, hogy a hitelező jogos követelését a betéti társaság beltagjától követelheti.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az eljárás adatai alapján kiegészíti az alábbiakkal. Az elsőfokú bíróság a 29. sorszámú, 1995. december 12-én jogerőre emelkedett végzésével 40 000 Ft pénzbírságot szabott ki a gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben, mert iratátadási kötelezettségének nem tett eleget. A 35. sorszámú végzésével a felszámoló kérelmét indokoltnak találta, és elrendelte az adós egyszerűsített felszámolását. E végzés - mely a hitelező részére is kézbesítésre került - fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az adós gazdálkodó szervezet az 1994. szeptember 6-án kelt szerződéssel eladta az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaságnak a kábeltelevíziós hálózatait, a raktárában lévő teljes készlettel 17 200 000 Ft + áfa vételárért, egyidejűleg eladta üzemeltetésidíj-kintlévőségeit 181 800 Ft + áfa vételárért. A vételár 8 napon belül volt esedékes, melyet a vevő a csatolt házipénztár-könyvelés adatai szerint teljesített. Az adós által csatolt számlák és kiadási pénztárbizonylat szerint - mely az iratoknál 50. sorszám alatt került csatolásra - az adós az S. Korlátolt Felelősségű Társaság szállítónak kábeltelevíziós hálózatépítési és fenntartási munkáinak díjaként 6 809 590 Ft-ot, késedelmi pótlékként 1 850 000 Ft-ot fizetett ki 1994 decemberében, illetve 1995. március 13-án. Az ugyanekkor csatolt számla és bevételi pénztárbizonylat szerint az adós 1995. március hónapban értékesítette a B., R. u. 37. és Sz. u. 10. szám alatt lévő helyiségeinek bérleti jogát az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaságnak 1 875 000 Ft-ért; az összeg március 1-jén átutalásra került. Az adós által 1997-ben a felszámolónakátadott tevékenységzáró mérleg szerint az adós gazdálkodó szervezet vagyona 1995. március 23-án a felszámolás kezdő időpontjában 50 000 Ft volt. A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a záróellenőrzést az adósnál 1997. október 15-én elvégezte, a felszámoló által benyújtott felszámolási zárómérleget tudomásul vette. Az APEH Kelet-Budapesti Igazgatósága 1996. október 18-án az adós revízióját elvégezte, végleges hitelezői igényét közölte, a felszámoló zárómérlegét tudomásul vette.
Az elsőfokú bíróság a felszámolót 1997. szeptember 3-án meghallgatta, majd felhívta az adós által 1997. május 26-án benyújtott iratok csatolására, az ezzel kapcsolatos tényállás közlésére, továbbá vagyonfelosztási javaslat készítésére. A felszámoló e kötelezettségét 50. sorszám alatt teljesítette. Ezt követően hozta meg a bíróság végzését a gazdálkodó szervezet megszüntetéséről és az eljárás befejezéséről.
Az így kiegészített tényállásra is figyelemmel a fellebbezés nem alapos.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 55. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére végzésben elrendelheti az adós egyszerűsített felszámolását. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a felszámoló kérelmét indokoltnak találta, és elrendelte az adós egyszerűsített felszámolását. E végzés - mely a hitelező részére is kézbesítésre került - fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A Cstv. 55. §-a (3) bekezdése szerint az egyszerűsített felszámolás elrendeléséről szóló végzés alapján a felszámoló köteles 15 napon belül az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, az olyan szerződésektől, amelyekben a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, elállni; gondoskodni arról, hogy azokat a szerződéseket, amelyek teljesítése folyamatban van, és a teljesítés gazdaságilag indokolt, mielőbb teljesítsék; a végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 nap alatt a vagyon értékesítését megkísérelni; ha ez sikertelen, mentesül az értékesítési kötelezettség alól. A törvényhely (4) bekezdése értelmében a végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 nap alatt az adós ellen folyamatban lévő adóhatósági, versenyfelügyelet; és társadalombiztosítási ellenőrzéseket be kell fejezni. Az (5) bekezdés szerint pedig a végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 nap elteltével a bíróság - a felszámoló meghallgatását követően - végzéssel elrendeli a gazdálkodó szervezet megszüntetését.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel, az eljárás adatai alapján megállapíthatóan az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el az adósnak az egyszerűsített eljárás keretében történő megszüntetése során. Az adós által kötött szerződések a felszámolás kezdő időpontja, azaz 1995. március 23-a előtt megszűntek, a vételár a kiegészítő tényállásban írtak szerint kifizetésre került. A felszámoló felmondási, illetve elállási joga - figyelemmel a Ptk. 319-321. §-aiban írtakra - csak "élő", fennálló szerződésekre vonatkozik. A felmondásnak, illetve az elállásnak a jogkövetkezménye a szerződés megszűnése. A felszámolónak módja lett volna még a Cstv. alapján e szerződéseket megtámadni, ez azonban a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése szerint csak lehetőség, nem pedig kötelezettség, így terhére e vonatkozásban mulasztás nem állapítható meg. Ekként döntött egyébként hasonló jellegű jogvitában a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1996. évi 4. számában 224. szám alatt közzétett iránymutató döntésében is, kiemelve egyben, hogy az esetleges jogsérelmet a hivatkozott rendelkezés alapján a hitelező maga is elháríthatta volna, mely a jelen esetben is fennállt.
A felszámoló nem rendelkezik olyan eszközökkel, melyek az iratok, illetve vagyon nélküli adós gazdálkodó szervezettel szemben eredményes, a hitelezők követeléseinek kielégítését biztosító eljárásra vezethetnének. Ugyanakkor maga a fellebbező hitelező sem hozott fel sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig a fellebbezésében olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely utalna az iratok helyére, vagy a cég meglévő vagyonára. Ennek hiányában viszont nincs mód a határozat megváltoztatására. A hitelezőnek is módja lett volna az eljárás során, hogy amennyiben információval rendelkezik az adós iratainak fellelhetőségéről vagy vagyonáról, azt a felszámolónak jelezze, ilyen adatot azonban a hitelező nem jelölt meg. Téves a hitelező fellebbezésének az az előadása, hogy a felszámoló nem tett meg mindent az adós pénzügyi és vagyoni helyzetének tisztázása érdekében. A felszámoló igazolta: a felszámolást lefolytató bíróságnak több alkalommal bejelentette, hogy az adós részére küldött felhívások eredménytelenek maradtak, az APEH Észak-Budapesti Igazgatóságával kapcsolatot tartott, e hitelező - mint hatóság - a felszámoló eljárása ellen kifogással nem élt. Az elsőfokú bíróság eleget tett a Cstv. 55. §-a (5) bekezdésében írtaknak is, a felszámolót ugyanis az eljárást megszüntető határozat meghozatala előtt meghallgatta.
A fellebbezés az előbb kifejtettek miatt alaptalan, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával, a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.32.655/1998. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.