adozona.hu
BH 2001.1.36
BH 2001.1.36
A több évvel a felszámolási eljárás megindítása előtt indult perben megítélt perköltség a hitelezői igények besorolásánál nem minősül felszámolási költségnek [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, 57. § (1) bek. f) pont, 57. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. június 22-én benyújtott kérelemre indult s a Cégközlönyben 1996. október 31-én közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a hitelező által az igénye besorolása miatt, a felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogást elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. január 22-én előterjesztett kérelem alapján indult meg a felszámolási eljárás. Ezt megelőzően, 1992. július 16. napj...
BH 2001.1.36 A több évvel a felszámolási eljárás megindítása előtt indult perben megítélt perköltség a hitelezői igények besorolásánál nem minősül felszámolási költségnek [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, 57. § (1) bek. f) pont, 57. § (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. június 22-én benyújtott kérelemre indult s a Cégközlönyben 1996. október 31-én közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a hitelező által az igénye besorolása miatt, a felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogást elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. január 22-én előterjesztett kérelem alapján indult meg a felszámolási eljárás. Ezt megelőzően, 1992. július 16. napján az adós R. V. Kft. ellen a K. Kft. indított pert. E perben a megyei bíróság ítéletében, majd a fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében az adós gazdálkodó szervezetett mint alperest 600 000 Ft elsőfokú és 300 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a V. O. és T. Ügyvédi Iroda javára.Az ügyvédi iroda a 900 000 Ft perköltséget hitelezői igényként határidőben bejelentette. Igényét a felszámoló elismerte, és az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolta be. A hitelező kifogást nyújtott be a felszámoló besorolásai mint intézkedés ellen. Kérte a felszámoló intézkedésének megváltoztatását és hitelezői igényének felszámolási költségként a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába történő besorolását.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak találta. Határozatának indokolásában kifejtettek szerint a hitelezői igényként érvényesített perköltségi a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a)-d) pontjában részletezett felszámolási költségek egyik kategóriájába sem sorolható be. Különösen nem minősül a felszámolással kap csolatos bírósági eljárás során felmerült költségnek, figyelemmel arra, hogy a hitelező által képviselt fél a szerződés teljesítése iránti peres eljárást még jóval a felszámolási eljárás megindítása előtt, 1992. július 16-án megindította. Ebben "az adós mint a peres eljárás passzív alanya vett részt, tehát nem ő érvényesített igényt, hanem vele szemben érvényesített igényt egy más gazdálkodó szervezet".
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezést terjesztett elő. Kérte a végzés részbeni megváltoztatásával a felszámoló kötelezését arra, hogy hitelezői igényének 300 000 Ft összegű részét sorolja be a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költségek közé. Arra hivatkozott, hogy a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének rendelkezései értelmében az (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségek közé tartoznak a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek. Az elsőfokú bíróság az adós és a K. Kft. között folyt per iratait feltehetőleg nem vizsgálta, ellenkező esetben észlelte volna, hogy a perben érvényesített követelést az adós nem vitatta, azt mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében elismerte, a környezeti károk helyreállítási költségei címén azonban beszámítási kifogást terjesztett elő a keresetben érvényesített összeggel azonos összegben. Ezt követően mind az elsőfokú, mint a Legfelsőbb Bíróság a beszámítási kifogásról azt állapította meg, hogy az teljes mértékben megalapozatlan.
A módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába történő besorolás feltétele jelen esetben az, hogy:
1. a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezzék,
2. követelés érvényesítésével kapcsolatos költségről legyen szó,
3. igazolt költség legyen.
A perben a beszámítási kifogás érvényesítése érdekében a felszámolás kezdő időpontja után került sor a fellebbezés benyújtására. Nem vitatható, hogy a beszámítási kifogás előterjesztése igényérvényesítés. Végül nem vitásan a Legfelsőbb Bíróság által megállapított 300 000 Ft ügyvédi munkadíj igazolt költség. A hitelező álláspontja szerint ez a költség egy tekintet alá esik a felszámoló által a perbeli képviselettel megbízott ügyvéd részére kifizetett megbízási díjjal. Ezért e tekintetben fellebbezési kérelmet nem terjeszt elő.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, miszerint a csődtörvény rendelkezéseiből egyértelmű, hogy a hitelező követelése az 57. § (2) bekezdésének egyetlen alpontjába sem sorolható be, ezért az felszámolási költségként nem vehető nyilvántartásba. A behajtásra irányuló peres eljárás jóval a felszámolás kezdő időpontja előtt megkezdődött, a hitelező követelése mint járulékos követelés osztja a perben érvényesített követelés sorsát. A fellebbezési eljárás pedig nem minősül új pernek. Másrészt a hitelező által hivatkozott beszámítási kifogást az adós már az elsőfokú eljárásban előterjesztette. A beszámítási kifogás előterjesztése pedig eljárásjogilag védekezés, amely soha nem eredményezheti az ellenérdekű fél marasztalását, legfeljebb keresetének a beszámítási kifogás erejéig történő elutasítását.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytálló az abból levont jogi következtetése is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az adós felszámolójának észrevételében kifejtett jogi állásponttal. A jogvita elbírálásának szempontjából annak van jogi jelentősége, hogy a hitelező perköltség iránti igénye az adós vagyona értékesítésével és követeléseinek érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek, illetve a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségnek minősül-e.
A hitelező által képviselt fél keresete alapján, több évvel a felszámolási eljárás megindulása előtt indult perben a hitelező részére megítélt perköltség nem minősül sem az adós követeléseinek érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek, sem az adós felszámolásával kapcsolatos bírósági eljárásban felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségnek. A hitelező ezzel ellentétes fellebbezési érvelése téves. (Legf. Bír. Fpk.VI.31.305/1998. sz.)