adozona.hu
BH 2000.12.564
BH 2000.12.564
A felszámoló az egyezség alá vonható vagyon mértékére tehet javaslatot, és az egyezségi tárgyaláson köteles jelen lenni, de az egyezségnek nem részese [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 41. § (1)-(4) bek., 42. §, 57. § (1) bek. a)-c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1997. július 15. napján tartott tárgyaláson a 34/III. sorszámú végzésében az adós és a hitelezők között az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében megkötött egyezséget jóváhagyta. Az adós felszámolási eljárását - az adós gazdálkodó szervezet törlése nélkül - befejezetté nyilvánította, s a H. Kft. felszámolót felszámolói tevékenysége alól felmentette. Ezt követően a 34-V. sorszámú külön végzésben a H. Kft. felszámoló díját 125 000 Ft-ban állapította meg azzal, h...
BH 2000.12.564 A felszámoló az egyezség alá vonható vagyon mértékére tehet javaslatot, és az egyezségi tárgyaláson köteles jelen lenni, de az egyezségnek nem részese [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 41. § (1)-(4) bek., 42. §, 57. § (1) bek. a)-c) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1997. július 15. napján tartott tárgyaláson a 34/III. sorszámú végzésében az adós és a hitelezők között az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében megkötött egyezséget jóváhagyta. Az adós felszámolási eljárását - az adós gazdálkodó szervezet törlése nélkül - befejezetté nyilvánította, s a H. Kft. felszámolót felszámolói tevékenysége alól felmentette. Ezt követően a 34-V. sorszámú külön végzésben a H. Kft. felszámoló díját 125 000 Ft-ban állapította meg azzal, hogy ebből 100 000 Ft a felszámolói díj és 25 000 Ft az áfa. Kötelezte az adóst, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a felszámoló díját, annak áfa-tartalmával együtt a felszámoló részére fizesse meg. Kötelezte továbbá az adóst, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 6000 Ft felszámolási eljárási illetéket.Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hitelezők és az adós képviselőjének az egyezségi tárgyaláson tett egyező előadása szerint a felszámoló a hitelezői igények nyilvántartásba vételén túlmenően egyéb tevékenységet nem fejtett ki. Az adós gazdálkodó szervezet esedékes tartozásait - annak ellenére, hogy az adós bankszámláján erre vonatkozóan készpénzben 3 000 000 Ft-ot meghaladó fedezet állt rendelkezésre - nem egyenlítette ki. A bíróság 33. sorszámú jegyzőkönyvében foglalt felhívása ellenére sem csatolta az 1997. július 15-re halasztott egyezségi tárgyalás időpontjáig - a Cstv. 42. §-ában előírtaknak megfelelően - az adós gazdálkodó szervezetnél a követelések és egyezség körébe vonható vagyon mértékére vonatkozó kimutatást, illetve a hitelezői követelések részletezésére vonatkozó kimutatását, költségeit sem igazolta. Ezért a bíróság az egyezség jóváhagyásához szükséges és a törvény 41. §-a által megkívánt adatokat a hitelezőktől szerezte be, miután azt a felszámoló 1997. július 9-i dátumozással részükre megküldte, de a bírósághoz nem nyújtotta be.
Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság a felszámoló bruttó 625 000 Ft-ban megjelölt díjigényét erősen eltúlzottnak találta. Az volt az álláspontja, hogy ez a díjigény a kifejtett felszámolói tevékenységgel nem áll arányban. A felszámoló tevékenységével arányban állónak az általa megállapított 125 000 Ft díjat találta. Az adós által fizetendő eljárási illeték összegéről a módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: It.) 58. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával határozott.
Az elsőfokú bíróság 34/V. sorszámú végzése ellen a felszámoló fellebbezéssel élt, kérte annak hatályon kívül helyezését és felszámolói díjának a módosított 1991. évi IL. törvény 59. §-a (1) bekezdésének alapulvételével történő megállapítását. Kérte továbbá az adós cég kötelezését arra, hogy a megállapított felszámolói díjat mint felszámolási költséget térítse meg. Arra hivatkozott, hogy a módosított 1991. évi IL. törvény 41. §-a alapján az adós cég képviselője a felszámolási eljárás ideje alatt bármikor egyezséget köthet a hitelezőkkel, mely eljárás alatt a felszámoló szerepe, a bírósággal szemben csak a javaslatéttelből áll. Ennek ellenére az adós cég képviselőjével együtt rész vett az egyezségi ajánlat elkészítésében.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem teljesítette a bíróság által előírt feladatokat. A megtartott tárgyaláson a hitelezők egyhangúlag közölték, hogy az elkészített anyagot megkapták, míg a bírósághoz "állítólag" nem érkezett meg. Nem érthető, hogy mindegyik hitelező a tárgyalást megelőzően értesült a kötelezettség teljesítéséről, csak a bíróság nem. Álláspontja szerint egyébként akkor lett volna jogos a felszámolói díj mértékének jelentős mértékben való csökkentése, ha törvénytelen tevékenységet folytatott volna, vagy megalapozottan igazolta volna a bíróság, hogy az általa előírt feladatokat nem teljesítette. Megjegyezte, hogy a felszámolási eljárás során - az idő rövidsége miatt - az egyszerűsített felszámolási eljárásra vonatkozó minimumdíjat kérte, s nem az őt jogosan megillető, az 1991. évi IL. törvény 59. §-ának (1) bekezdése alapján meghatározandó "felszámolói vagyon" nettó értékének 5%-át. Végül hivatkozott arra, hogy mivel a felszámolói díjigénye a felszámolási költségek sorába tartozik, s egyezség esetén a bíróságnak az egyezségi ajánlat vagyoni alapját úgy kell meghatároznia, hogy a felszámolási költségeket ki kell vennie belőle, ezt az értéket azonban az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, ezért indokolt az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése.
Az adós fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott: már a felszámolás elrendelésének jogerőre emelkedése napján nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági társaság vagyona jelentősen meghaladja a tartozásait. Így az adós közölte a felszámolóval, hogy egyezséget kíván kötni a hitelezőkkel. A hitelezői igénybejelentéseket követően valamennyi hitelezővel meg is kötötte az egyezséget. Az egyezség létrehozásában a felszámoló nem vett részt. A felszámolási javaslat felszámoló általi elkészítésére is hosszas huzavona után került csak sor. A felszámoló sem a cégbírósággal, sem a számlavezető pénzintézetekkel szemben nem tett eleget a felszámolási eljárásra vonatkozó bejelentési kötelezettségének. Az első egyezségi tárgyalást is azért kellett elhalasztania a bíróságnak, mert a felszámoló a társaság vagyonáról nem rendelkezett pontos információkkal, illetve a hitelezők nagy része nem kapta meg a felszámoló előkészítő iratát. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt a felszámoló említett magatartására, ezért az általa megállapított díj helytálló.
Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság végzésének az adós által fizetendő mérsékelt eljárási illetékre vonatkozó rendelkezése. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül [Pp. 228. §-ának (3) bekezdése és 253. §-ának (3) bekezdése].
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos:
A jelen, 1996. június 5. napján benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított, 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) alkalmazandó. A mód. Cstv. 41. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek. A bíróság az adós kérelmére - az egyezségi javaslat kézhezvételétől számított 30 napon belül - egyezségi tárgyalást tűz ki, amelyen a felszámoló is részt vesz. A módosított Cstv. 41. §-ának (4) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az egyezségi tárgyalásra az adós köteles a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot készíteni. A módosított Cstv. 42. §-a szerint az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján határozza meg végzésében - figyelembe véve az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követeléseket - az egyezség körébe vonható vagyon mértékét.
A fenti rendelkezések értelmében a felszámolási eljárásban ahitelezők és az adós vesznek részt az egyezség megkötésében. A felszámoló tevékenysége az egyezség körébe vonható vagyon mértékére vonatkozó javaslattételre, illetve az egyezségi tárgyaláson való részvételre korlátozódik [módosított Cstv. 41. §-ának (2) bekezdése és 42. §-a]. Az eljárás adatai szerint az egyezség körébe vonható vagyon mértékére vonatkozó javaslatot a felszámoló elkészítette, azt a hitelezők kézhez kapták, csak a bíróság részére érkezett meg elkésetten. A 34. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldalának (3) bekezdéséből megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a hitelezők által rendelkezésére bocsátott felszámolói javaslat alapján határozta meg az egyezség körébe vonható vagyon mértékét. Ebből következően a jogszabály által tőle megkívánt tevékenységet a felszámoló kifejtette. A Cstv. 42. §-ában írt javaslat elkészítésének késedelmes elvégzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében pénzbírsággal lehet szankcionálni, de nem a felszámolói díj csökkentésével.
A módosított Cstv. 59. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében egyezség esetén a felszámoló díja a vagyontárgyak nettó értékének 5%-a. Ez az érték a 34. sorszámú végzés 5. oldalának (6) bekezdésében foglaltak szerintijelen ügyben 6 213 125 Ft lenne. A felszámoló az elsőfokú eljárásban ezen az értéken belül 625 000 Ft-ban kérte a felszámolói díjának megállapítását. Az eljárás adatai szerint ez az összeg az általa kifejtett munkával arányban állóan őt megilleti.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felszámoló díját 625 000 Ft-ra felemelte.
Az adós és a hitelezők között megkötött egyezséget jóváhagyó végzés - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett. Az adós csak az elsőfokú bíróság 34/V. számú végzése ellen élt fellebbezéssel, amely a fellebbezésének első mondatából kétséget kizáróan megállapítható. A módosított Cstv. 41. §-ának (3) bekezdése értelmében az egyezség megkötésében az 57. § (1) bekezdésének a), c) pontjában felsorolt követelések jogosultjai nem vehetnek részt. Mindezekre tekintettel alaptalan volt a felszámolónak - mint a mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába tartozó követelés jogosultjának - az a fellebbezési kérelme, hogy a másodfokú bíróság helyezze hatályon kívül az elsőfokú bíróság végzését, az egyezség vagyoni alapjának módosítása érdekében. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az adós vagyona fedezetet nyújt a felszámoló felemelt díjának megfizetésére is.
A felszámoló fellebbezése érdemben alapos volt. Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az adóst kötelezte a felszámoló fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségének - másodfokú jogi képviseleti munkadíjának - a megfizetésére.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.385/1997. sz.)