adozona.hu
BH 2000.12.557
BH 2000.12.557
Pénzügyi gondnoki díj fizetésére kötelező határozat kiegészítéséről - ha azt a másodfokú bíróság hozza - az ügyben eljárt elsőfokú bíróság kiegészítő határozatot nem hozhat [Pp. 225. § (1) és (6) bek., 226. §, 1992. évi LXXIV. tv 8. § (1) és (5) bek., 22. § (1) bek., 1996. évi CXXIV. tv. 6. sz. melléklete 3. pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 32. sorszámú végzésével a megyei bíróság 12. sorszámú, 1997. március 7-én kelt végzése rendelkező részének második bekezdését akként egészítette ki, hogy: "Ennek eredményeként az eljárt pénzügyi gondnokot - T. Felszámoló Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., ügyintéző: B. J. felmenti", és díját 2 500 000 + 625 000 Ft-ban állapítja meg. A kiegészítés az eredeti végzés egyéb rendelkezéseit nem érintette.
Végzésének indokolásában utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a 12. sors...
Végzésének indokolásában utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a 12. sorszámú végzésével az adósságrendezési eljárást befejezetté nyilvánította, és megállapította a pénzügyi gondnok díját. A díj meghatározásánál azonban a bíróság nem rendelkezett az áfa összegéről. Utalt arra, hogy 1993. augusztus 1. napjától kezdődően a felszámolók tevékenységének adómentessége megszűnt. A felszámoló díjának áfa-vonzata van, amelynek mértéke 25%. A bíróság álláspontja szerint a pénzügyi gondnok díjának megtérítésére - más gyakorlat híján - a felszámolói díj megtérítésével kapcsolatos rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezért az 1992. évi LXXIV. törvény 8. §-ának (1) és (5) bekezdésére, valamint a 22. § (1) bekezdésére figyelemmel, mivel az áfa összegét nem jelölte meg a végzésében, mulasztását a Pp. 225. §-ának (6) bekezdése szerint alkalmazandó 226. §-ban foglaltakra hivatkozással pótolta. Megjegyezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatában a díj mértékére nézve már hozott határozatot.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a Magyar Köztársaság belügyminisztere nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, megállapítva azt, hogy a pénzügyi gondnok 2 500 000 Ft-ban meghatározott díja már magában foglalja az általános forgalmi adó összegét is. Hivatkozott arra: az elsőfokú bíróság végzésében szerepel, hogy a pénzügyi gondnok díjának megállapításánál a felszámolói díj rendelkezéseit kell alkalmazni. Erre tekintettel hivatkozott az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1997/287. számú iránymutatásában foglaltakra, amely a pénzügyi gondnok díjára is alkalmazható. Eszerint; amennyiben egy jogszabályban meghatározott díjnál nem történik kifejezett utalás arra, hogy az általános forgalmi adót tartalmaz-e vagy nem, a díjat úgy kell tekinteni, mint ami már tartalmazza az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges fedezetet. Erre tekintettel véleménye szerint a jogszabályi maximumban megállapított pénzügyi gondnoki díj összegét úgy kell tekinteni, amely már az általános forgalmi adót is tartalmazza. Utalt arra is: a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott határozatának indokolása nem egyértelműsíti, hogy a 2 500 000 Ft összegű pénzügyi gondnoki díj az áfa összegét nem tartalmazza.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértéssel hozta meg a hivatalból kezdeményezett kiegészítő határozatát. Az elsőfokú bíróság az adósságrendezési eljárást a 11. sorszámú végzésével befejezetté nyilvánította. Erre tekintettel a pénzügyi gondnokot felmentette, és az 1996. évi CXXIV. törvény 6. számú mellékletének 3. pontja alapján megállapította a díját, és intézkedett annak kifizetéséről. Az elsőfokú bíróság határozata ellen a Magyar Köztársaság belügyminisztere terjesztett elő fellebbezést, amelyben a pénzügyi gondnok díjának 800 000 Ft-ra történő leszállítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta. A határozat tehát tartalmában a pénzügyi gondnok díjának megállapításával foglalkozott, a jogerős döntést e tárgyban a másodfokú bíróság hozta meg.
A Pp. 225. §-ának (1), illetve (6) bekezdése értelmében viszont az a bíróság egészítheti ki a határozatot, amelyik azt meghozta. Mivel a jelen esetben a pénzügyi gondnoki díj tárgyában a másodfokú bíróság hozott jogerős határozatot, amennyiben annak a feltételei fennálltak volna, kiegészítésére is csupán a másodfokú bíróságnak lett volna hatásköre és illetékessége. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a másodfokú bíróság által jogerősen eldöntött kérdésben kiegészítő határozatot hozott. Ezen túlmenően a Pp. 225. §-ának (6) bekezdése szerint hivatalból történő kiegészítésnek akkor van helye, ha a bíróság nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező. A Pp. 225. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, hogy a bíróságnak a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem bármely része, továbbá a perköltség viselése és az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, ha annak helye van, rendelkeznie kell. A felsoroltak közé a jelen határozat tárgyát képező ügygondnoki díj áfa-tartalma nem tartozik. Így tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor hivatalból rendelkezett ebben a kérdésben.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 3. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság kiegészítő végzését hatályon kívül helyezte, újabb eljárásra való utasítását azonban, mivel az a fentiekre tekintettel szükségtelen, mellőzte.
Figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem bírálta felül az elsőfokú bíróság kiegészítő végzését, nem foglalkozott a pénzügyi gondnok soron kívüli eljárás lefolytatása iránti kérelmében előadott, erre az esetre fenntartott kamatkövetelésével.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.33.372/1998. sz.)