adozona.hu
BH 2000.11.521
BH 2000.11.521
Egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége [1975. évi II. tv 103/D. § (7) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1990. augusztus 7. és 1993. március 12. napja között vállalkozói igazolvánnyal rendelkező felperessel szemben az eljáró társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyást bocsátott ki, mert a felperes felszólítások ellenére járulékot nem vallott. A fizetési meghagyással szemben a felperes keresetet nyújtott be, melyben - a keresetlevél tartalma szerint - a támadott határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint ...
BH 2000.11.521 Egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége [1975. évi II. tv 103/D. § (7) bek. a) pont].
Az 1990. augusztus 7. és 1993. március 12. napja között vállalkozói igazolvánnyal rendelkező felperessel szemben az eljáró társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyást bocsátott ki, mert a felperes felszólítások ellenére járulékot nem vallott. A fizetési meghagyással szemben a felperes keresetet nyújtott be, melyben - a keresetlevél tartalma szerint - a támadott határozat hatályon kívül helyezését kérte.Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a vállalkozó a vállalkozói igazolvány átvétele napjától annak visszaadásáig köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni. Minthogy e kötelezettségének a felperes eleget nem tett, jogszerű volt az alperes fizetésre kötelező határozata.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint amennyiben a vállalkozói igazolvány kiváltása ellenére a felperes ténylegesen kereső tevékenységet nem folytatott, akkor munkanélküli-járadékra jogosult volna, de a fizetési meghagyásban írt járulék fizetésére nem volna kötelezhető. Minthogy az eljáró közigazgatási szerv nem tisztázta a felperesi munkavégzésre vonatkozóan kellő mélységben a tényállást, határozata megalapozatlan, így jogszabálysértő volt.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a törvény erejénél fogva köteles vállalkozói igazolványa átvételének napjától annak visszaadásáig társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni. A fizetési kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy a felperesnek van-e bevétele vagy nincs, mert a vállalkozók társadalombiztosítása igazolványuk átvétele napjától annak visszaadása napjáig fennáll. Utalt az alperes felülvizsgálati kérelmében a munkanélküli-járulékkal kapcsolatos szabályokra is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/D. §-a (7) bekezdésének a) pontját, mely kimondja, hogy az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási, illetőleg az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától annak visszaadása, jogerős visszavonása napjáig, a vállalkozói tevékenység gyakorlásától eltiltó bírói határozat jogerőre emelkedéséig köteles fizetni. A törvény idézett rendelkezése alapján helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes vállalkozói igazolványának visszaadásáig köteles lett volna a megállapított összegű járulék megfizetésére.
Tévedett viszont a másodfokon eljáró megyei bíróság akkor, amikor a fizetési kötelezettség jogalapjaként tényleges kereső tevékenység végzését tartotta a kötelezettség feltételének, mert ilyen előírást a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény nem tartalmaz. A fizetési kötelezettség fennállta nem hozható összefüggésbe a foglalkozás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rendelkezéseivel, mert az ügyben nem ennek a törvénynek az alkalmazása során hozott határozatot, hanem a társadalombiztosítási szerv döntésének jogszerűségét kellett felülvizsgálni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf Bír. Kfv.II.27.416/1997. sz.)