adozona.hu
BH 2000.10.474
BH 2000.10.474
Ingatlan apportálása az illetékjogszabály alkalmazásában nem minősül illetékmentességet eredményező újraértékesítésnek [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával elutasította a felperes 627 016 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték törlésére irányuló kérelmét. A felperes az 1995 februárjában megvásárolt ingatlant ugyanebben az évben az E. Kft.-be apportálta, amelyre az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti illetékkedvezmény nem terjedt ki.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. szeptember 4-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú...
BH 2000.10.474 Ingatlan apportálása az illetékjogszabály alkalmazásában nem minősül illetékmentességet eredményező újraértékesítésnek [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) pont].
Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával elutasította a felperes 627 016 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték törlésére irányuló kérelmét. A felperes az 1995 februárjában megvásárolt ingatlant ugyanebben az évben az E. Kft.-be apportálta, amelyre az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti illetékkedvezmény nem terjedt ki.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. szeptember 4-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy az apport saját célra történő hasznosítás, amely illetékjogilag nem minősül újraértékesítésnek.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok megváltoztatását és az illetékkedvezményre való jogosultsága megállapítását, az illeték törlését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert az illetékmentesség Itv.-ben meghatározott feltételei a felperesnél nem valósultak meg; nem állapítható meg, hogy továbbértékesítés céljából vásárolta meg a felperes az ingatlant, illetve az apportálással nem valósult meg az újraértékesítés sem.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy a felperes a perbeli ingatlan apportálásával ingatlantulajdonát elidegenítette, ez a befektetés azonban újraértékesítésnek nem minősül.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. Előadta, hogy az illetékjogszabályok nem rendelkeznek arról, hogy mit tekintenek újraértékesítésnek. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére hivatkozással kifejtett álláspontja szerint az apportálás egyértelműen újraértékesítésnek tekinthető.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által végrehajtott ingatlanapportálás az illetékmentesség szempontjából újraértékesítésnek minősül-e.
Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól ingatlan tulajdonjogának a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által újraértékesítés céljából történő megszerzése, feltéve, hogy a vállalkozó az ingatlant a szerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított egy éven belül értékesíti.
A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó, a perbeli ingatlant azonban nem e minőségében, hanem mint gazdasági társaság, apportálással az E. Kft. - melynek a felperes is tagja - tulajdonába adta üzletrész szerzése ellenében. Miután tehát a felperes az ingatlant nem ingatlanforgalmazási, vállalkozási tevékenysége keretében értékesítette, apportálása nem minősül az Itv. szerinti, illetékmentességet biztosító újraértékesítésnek.
Tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében álláspontja alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, mert az illetékmentesség megítélése szempontjából mindkét ügy tartalmilag azonos tényállást tartalmaz, s így a Legfelsőbb Bíróság a korábbi döntéssel azonos jogi következtetésre jutott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.III.28.967/1997. sz.)