adozona.hu
BH 2000.10.461
BH 2000.10.461
A végelszámolás alatt álló adóst is terheli a jogszabályban előírt közzétételi költségtérítés. Ha a végelszámoló a vagyon nélküli adós felszámolását - a jogszabály előírása szerint - kezdeményezi a bíróságnál, köteles a költségtérítés megfizetésére. Ennek elmulasztása kérelmének érdemi vizsgálata nélküli elutasítását vonja maga után [az 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 8. § (2) bek., 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 72. § (2) bek., 9/19
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A végelszámoló 1997. április 18-án felszámolási eljárás lefolytatását kérte, mert az adós a hitelezők által bejelentett 1 521 511 Ft összegű tartozást vagyon hiányában nem tudta megfizetni. Bejelentette azt is, hogy a gazdasági munkaközösség egyetlen tagjával nem sikerült a kapcsolatot felvennie, többszöri értesítése eredménytelen maradt. A felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság a 2. sorszámú végzésében felhívta a kérelmezőt, hogy 15 napon belül igazolja a 15 000 Ft közzétételi köl...
Az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet - a módosított 1991. évi IL. törvény 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert a hiánypótló végzésben írtaknak a végelszámoló nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a végelszámoló élt fellebbezéssel, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás további folytatására való utasítását. Arra hivatkozott, hogy törvény írja elő a felszámolási eljárás kezdeményezésének kötelezettségét, a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek viszont vagyona nincs, így a 15 000 Ft összegű közzétételi költségtérítés befizetésére anyagi forrással nem rendelkezik.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott.
A jelen felszámolási eljárásban követendő, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról, és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy a cégbíróság értesítése alapján folytatható le. Ha a végelszámoló megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatásra irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni [többször mód. Cstv. 72. § (2) bek.].
A többször mód. Cstv. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandó 8. § (2) bekezdése a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 9/1998. (V. 23.) IM rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében, illetve 4. §-ában előírt közzétételi költségtérítés befizetésére az adóst kötelezi.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által beszerzett cégkivonatból megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet 1996. február 29-től áll végelszámolás alatt, a cég képviseletére pedig a jelen eljárást kezdeményező ST. Könyvvizsgáló és Vagyonértékelő Betéti Társaság mint végelszámoló jogosult. Az adott ügyben - az elsőfokú bíróság téves megjelölésével szemben - nem a hitelező, hanem az idézett törvényi rendelkezések alapján a végelszámoló kezdeményezett felszámolási eljárást. Az adós képviseletében eljáró végelszámoló pedig köteles teljesíteni mindazt, amire a jogszabályok alapján az adós gazdálkodó szervezet kötelezhető, így a közzétételi költségtérítés befizetését is. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a végelszámoló által a közzétételi költségtérítés befizetésének elmulasztása miatt a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.32.726/1997. sz.)