adozona.hu
BH 2000.9.415
BH 2000.9.415
Ha a felszámoló az adós által kötött szerződést azonnali hatállyal felmondja, a másik fél az ennek folytán őt megillető követelést a felszámolási eljárásban érvényesítheti [1991. évi IL. tv (Cstv.) 47. § (1) bek., 54. §, Ptk. 319. § (2) bek., 321. § (1)-(2) bek., 339. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a városi bíróság előtt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben, 5 254 516 Ft tőke, valamint ennek 1997. január 22. napjától a kifizetés napjáig járó 20%-os kamata megfizetésére, mivel a leszámlázott és a jogosult által megfizetett bérleti díjat fizetési felszólítás ellenére sem egyenlítette ki. A fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt, így az eljárás perré alakult. Az eljárás során a felperes a keresetét akként módosította, hogy azt további...
BH 2000.9.415 Ha a felszámoló az adós által kötött szerződést azonnali hatállyal felmondja, a másik fél az ennek folytán őt megillető követelést a felszámolási eljárásban érvényesítheti [1991. évi IL. tv (Cstv.) 47. § (1) bek., 54. §, Ptk. 319. § (2) bek., 321. § (1)-(2) bek., 339. § (1) bek.].
A felperes a városi bíróság előtt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben, 5 254 516 Ft tőke, valamint ennek 1997. január 22. napjától a kifizetés napjáig járó 20%-os kamata megfizetésére, mivel a leszámlázott és a jogosult által megfizetett bérleti díjat fizetési felszólítás ellenére sem egyenlítette ki. A fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt, így az eljárás perré alakult. Az eljárás során a felperes a keresetét akként módosította, hogy azt további 3 millió forint - elmaradt haszon megfizetése iránti - követeléssel felemelte, és kérte az alperes perköltségben történő marasztalását is. A felperes kereseti követelése abból eredt, hogy az alperessel 1996. február 26-án bérleti szerződést kötött termelőeszközök bérbeadására. A bérleti díjat 1997. május 31-ig előre megfizette. Az alperes felszámolás alá került, amelynek kezdő időpontja 1996. július 28-a volt. A felperes az 1996. november 12-én kelt levelében az alperes nevére visszaszámlázta az 1996. október 21-től 1997. május 31-ig tartó időszakra a bérleti díj összegét, 5 254 516 Ft-ot. Az alperes a számlát visszaküldte azzal, hogy a kifizetés nem lehetséges. A felszámoló 1996. december 23. napjával a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta, és egyben felhívta a felperest, hogy a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felmondással kapcsolatos követelését hitelezői igénybejelentéssel érvényesítse.Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az államnak fizessen meg 495 270 Ft eljárási illetéket, valamint az alperesnek 200 000 Ft munkadíjat. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kereset nem megalapozott. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzésével a B.-i Városi Bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására, megállapítva, hogy a felperes nem a felszámoló intézkedése elleni kifogást, hanem a felszámolói intézkedéssel okozott kár megtérítése iránti igényt kíván érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 54. §-a szerint vizsgálta a keresetet. Nevezetesen, hogy a felszámoló a kötelezettségei megszegésével okozott-e kárt, amelynek megtérítésére a Ptk. 339. §-a alapján kötelezhető. Megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján az adós által kötött szerződés azonnali hatályú felmondásával élt. A törvény egyértelműen kimondja, hogy a másik felet ennek folytán megillető követelés a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető. Tévedett a felperes, amikor követelését a felszámoló jogellenes magatartása alapján történt károkozásra tekintettel kívánta érvényesíteni, holott azt hitelezői igényként érvényesíthette volna. A bíróság álláspontja szerint tehát károkozás nem történt, így ennek hiányában az elmaradt haszon megállapítására sem volt lehetőség, ezért a keresetet elutasította. A perköltség vonatkozásában a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján határozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Igényét továbbra is kártérítésként jelölte meg, s a jogcímet erre alapította.
A másodfokú megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 495 270 Ft fellebbezési illetéket, valamint az alperesnek 50 000 Ft fellebbezési perköltséget. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét egészében helyes indokai alapján hagyta helyben. Utalt arra: a felperes a perben nem tudta igazolni, hogy az alperes a Cstv. 54. §-ában foglaltakat nem tartotta be, és kötelezettségszegő magatartása folytán a felperesnek kárt okozott volna. A kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. §-ában megjelölt elemei közül ugyanis a jogellenes magatartás hiányzik, mivel a Cstv. 47. §-a által biztosított jogszabályi felhatalmazás a jogellenes magatartást kizárja. Így a munkálatok befejezéséhez kapcsolódó elmaradt vagyoni előny elszámolására nem kerülhet sor, míg a felmondás folytán mutatkozó többlet (bérleti díj) - egyezően az elsőfokú bíróság álláspontjával - hitelezői igényként érvényesíthető lett volna.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogsértő határozat hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Előadta: a bérleti szerződést az alperes felmondta, és függetlenül attól, hogy a felszámoló magatartása jogszerű volt-e vagy sem, a fennmaradó bérleti díj, mivel a felperes a gépeket nem használhatta, jogszerűtlenül maradt a felszámoló alperesnél. A kár csak növekedett azzal, hogy a géphasználat elmaradása miatt még a szerződés hatálya alatt is felvállalt munkáit nem tudta teljesíteni a felperes a H.-i Önkormányzattal, és közműhálózatok üzemeltetésével kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének elmaradása miatt további 3 millió forint tiszta nyeresége maradt el. Hivatkozott arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságot kijelölő végzésének indokolásában megállapította, hogy a felperes nem a felszámoló intézkedése elleni kifogást, hanem az intézkedéssel okozott kár megtérítése iránti igényét érvényesítette. Megállapította, hogy a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló jogellenesen járt el, hiszen már a felszámolás kezdete előtt jóval előre kifizetett bérleti díjjal a sajátjaként rendelkezett, azzal is, amely nem tartozott a felszámolói vagyonba, illetve kárt okozott a megkötött munkából eredő nyereség elmaradásával is. A bérleti szerződés ideje alatt sem biztosította a géphasználatot, ugyanakkor az azonnali hatályú felmondásával egy időben a jogszerűen előírt kártalanítással sem élt az alperes.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő tárgyalás megtartását nem kérte az ügyben, az alperes és a beavatkozó ellenkérelmet nem terjesztett elő, és ugyancsak nem kérték tárgyalás megtartását.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az első és másodfokon eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntésük is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis az adott tényállás mellett a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor az első fokon eljárt bíróság ítéletét helybenhagyta. Helyesen hívták fel az eljáró bíróságok a jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 47. §-át, amely feljogosítja a felszámolót arra, hogy az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondja. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolóhoz való bejelentéssel érvényesíthető.
A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. A Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét azonban meg kell fizetni. Amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése szerinti követelésbe tehát a fenti jogszabályhelyben megjelölt igények beletartoznak, ezért a felperesnek akár a visszajáró bérleti díj összegét, akár pedig az elmaradt hasznát a szerződés felmondása folytán, illetőleg nem megfelelő teljesítése miatt - a fent hivatkozott jogszabályhely szerint - a felszámolási eljárásban kellett volna érvényesítenie. Erre tekintettel helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az azonnali felmondás a felszámoló részéről jogszerűen történt, így azzal kárt nem okozott a felperes részére.
A jogszabály speciális rendelkezése folytán pedig, amelyet a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése tartalmaz, a felperesnek a felmondásból eredő bármilyen követelését a felszámolási eljárásban kell érvényesítenie. Az nem kerülhető meg a felszámolóval szembeni kártérítési követelés érvényesítésével. Ez adott esetben oda vezethetne, hogy a követelést érvényesítő egy olyan adóssal szemben, amelynek vagyona a követelés kielégítését nem biztosítaná, kedvezőbb helyzetbe kerülhetne a felszámolóval szembeni kártérítés érvényesítése során.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.VIII.31.445/1999. sz.)