adozona.hu
BH 2000.9.414
BH 2000.9.414
A felszámolási eljárásban is szabályszerű a bírósági iratoknak olyan postai kézbesítése, amikor a címzett távollétében a küldeményt ún. helyettes átvevő veszi át. A helyettes átvevő átvételi jogosultságának feltételei [Pp. 99. § (1) és (4) bek., 107. § (1) bek., 109. § (3) bek., 164. § (1) bek., Ptk. 685. § b) pont, 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 133/1993. (IX. 29.) Korm. r. 15. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet elleni, 1995. március 10-én indult felszámolási eljárásban - melynek során a Legfelsőbb Bíróság az első fokon eljárt megyei bíróság 15. sorszámú határozatát 1997. április 21-én kelt végzésével hatályon kívül helyezte - az elsőfokú bíróság a hitelező 1995. július 4-én előterjesztett igényéről a 38. sorszámú határozatával érdemben döntött. A hitelező igényét 30 000 Ft-ban állapította meg, és felhívta a felszámolót, hogy az igényt az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1)...
BH 2000.9.414 A felszámolási eljárásban is szabályszerű a bírósági iratoknak olyan postai kézbesítése, amikor a címzett távollétében a küldeményt ún. helyettes átvevő veszi át. A helyettes átvevő átvételi jogosultságának feltételei [Pp. 99. § (1) és (4) bek., 107. § (1) bek., 109. § (3) bek., 164. § (1) bek., Ptk. 685. § b) pont, 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 133/1993. (IX. 29.) Korm. r. 15. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet elleni, 1995. március 10-én indult felszámolási eljárásban - melynek során a Legfelsőbb Bíróság az első fokon eljárt megyei bíróság 15. sorszámú határozatát 1997. április 21-én kelt végzésével hatályon kívül helyezte - az elsőfokú bíróság a hitelező 1995. július 4-én előterjesztett igényéről a 38. sorszámú határozatával érdemben döntött. A hitelező igényét 30 000 Ft-ban állapította meg, és felhívta a felszámolót, hogy az igényt az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolja, az ezt meghaladó kérelmet pedig elutasította. A hitelezőt az államnak 4200 Ft, az adóst pedig 800 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az adós cégnek szoros üzleti kapcsolata volt az L. Betéti Társasággal, mellyel kölcsönös tartozásaikat 1994-ben két számla kiállításával rendezték. A hitelező - aki az adós cégnek kültagja volt - az adós betéti társaság működéséhez kölcsönnel is hozzájárult. Ennek összegét a felek nyilatkozatai, levelei és tanúvallomások alapján - mérlegeléssel - 30 000 Ft-ban látta megállapíthatónak a bíróság azzal, hogy az ezt meghaladó kifizetéseket az L. Betéti Társaság teljesítette.A hitelező a határozat ellen fellebbezett, melyet a bíróság elkésettség miatt elutasított. Megállapította, hogy a hitelező a végzést 1997. október 7-én vette át és a fellebbezést - elkésve - október 24-én adta postára. A fellebbezés benyújtásának utolsó napja 1997. október 22. volt, a bíróság ezért a Pp. 237. §-ára hivatkozva a fellebbezést - a 40. sorszámú végzésével - hivatalból elutasította.
A hitelező a végzés ellen fellebbezéssel élt, melyben a 40. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és a 38. sorszámú végzés elleni fellebbezése érdemi felülvizsgálatát kérte. Előadta: a 38. sorszámú végzést 1997. október 24-én vette kézhez és aznap a fellebbezést már postára adta. Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy október 7-én vette kézhez a végzést, és ezért a fellebbezési határidő október 22-én lejárt. Valójában a postástól édesanyja vette át a küldeményt, másik öt ajánlott levéllel együtt. Nem vette észre, hogy az öt levélen kívül - mely édesapjának, dr. L. F.-nek volt címezve - a hatodik L. F. nevére szólt. Hivatkozott arra, hogy édesanyját nem hatalmazta fel a bírósági ajánlott, tértivevényes levelek átvételére. Véleménye szerint a posta szabálytalanul járt el akkor, amikor a nevére címzett tértivevényes levelet a vele egy lakásban élő édesanyjának kézbesítette. Egyébként a fellebbezését a 38. sorszámú végzés elleni fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelemnek is kérte tekinteni. Előadta, hogy október 5. és október 23. között a küldeményt azért nem tudta személyesen átvenni, mert Szlovákiában tartózkodott, ezt igazolta is.
Az ügy érdemében kérte az elsőfokú határozat megváltoztatását, a további 170 000 Ft összegű hitelezői igényének való helytadást és az illetékfizetésre kötelezés mellőzését, valamint "perköltség" megállapítását. Hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben kizárólag az általa mint kültag által az adós társaságnak nyújtott hitel iránti igényét érvényesíti. Ettől független a két betéti társaság közötti üzleti kapcsolat. Az általa nyújtott hitelt bizonyítja a közte és az adós társaság beltagja közötti levelek tartalma, valamint édesapja tanúvallomása. Mindezeket a megyei bíróság nem helytállóan értékelte.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a hitelező igazolási kérelmét alaposnak találta.
A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: mód. Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartás rendelkezései szerint a bírósági iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni [99. § (1) bekezdés]. A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik [99. § (4) bekezdés].
A kézbesítésre vonatkozó külön jogszabály a postai tevékenységről rendelkező 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet. E rendelet 15. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a címzett nem tartózkodik a címben megjelölt helyen és nincs meghatalmazottja, a postai küldemény helyettes átvevőnek is kézbesíthető. A törvény 15. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében pedig a kézbesítés szempontjából helyettes átvevő lehet a címhelyen tartózkodó, 14. életévét betöltött és személyazonosságának igazolására a törvényben előírt okirattal rendelkező, a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti hozzátartozó.
Az adott ügyben a bírósági küldeményt a tértivevény szerint, de a hitelező által sem vitatottan L. F.-né, a hitelezővel egy lakásban élő édesanya vette át. Nem helytálló tehát a fellebbezésben előadott azon érvelés, hogy a posta kézbesítése szabálytalan volt. A szabályos kézbesítés következménye, hogy a fellebbezési határidő a küldemény átvételétől számított, az elsőfokú,bíróság határozatában is szereplő 15 nap. Mivel a hitelező fellebbezése e határidőn túl érkezett, elkésettnek minősül. Ugyanakkor a hitelező igazolta, hogy a kézbesítés napján és azt követően a fellebbezésre nyitva álló 15 napos határidő alatt külföldön tartózkodott, s a megérkezése napját követően postára adta az érdemi határozat elleni fellebbezését. Az iratokból kitűnően a fellebbezés elkésettség miatti elutasításáról 1997. november 4-én szerzett tudomást, igazolási kérelme november 10-én érkezett a bíróságra.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 107. §-ának (1) bekezdésében írt - határidőn belül érkezett - igazolási kérelmet méltányosan elbírálva [Pp. 109. § (3) bekezdés], az abban felhozottakat a kérelmező kimentésére alkalmasnak találta. Az ügyben magánszemélyként eljáró hitelező üzleti ügyei miatt tartózkodott külföldön, így önhibáján kívül akadályoztatva volt a bírósági küldemény átvételében. A fellebbezést pedig haladéktalanul, a hazaérkezését követő napon postára adta. A fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelemnek helyt adó döntés következtében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság 40. sorszámú végzését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s a 38. sorszámú végzés elleni fellebbezést érdemben bírálta el.
Az utóbbi fellebbezés azonban nem alapos.
A megyei bíróság a 38. sorszámú végzésével az eljárás adatai alapján érdemben helytállóan határozott.
Az adós elleni felszámolási eljárásban követendő mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően irányadó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. E törvényi rendelkezésnek a hitelező csak részben tudott eleget tenni.
Az adott ügyben, mint az adós kültagjának, azt kellett bizonyítania, hogy 200 000 Ft tagi hitelt nyújtott az adós gazdálkodó szervezetnek, mégpedig a DUNA EXPO szervezéséhez 100 000 Ft-ot, az adós cég irodájának működtetéséhez további 100 000 Ft-ot. Mindezt különféle időpontokban, havonként változó összegekben, eltérő célokra (telefon, postaköltség, benzinköltség, gépkocsijavítások). A hitelező mindezt - ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság korábban hozott végzésének indokolása is tartalmazza - bármely bizonyításra alkalmas eszközzel, így levelezéssel, tanúkkal, az adós társaság tagjainak határozatait tartalmazó iratokkal igazolhatta. Előadása szerint a hitelnyújtásról a tagok nem döntöttek, e kérdés a társaság tagjai elé nem került. Írásbeli megállapodás az adós társaság és a hitelező között nem jött létre, ugyanis a csatolt, 1995. január 16-án kelt megállapodást a felek egyike sem írta alá. A hitelező és az adós beltagjának levelezése - bár a hitelező válaszleveleiben többször úgy fogalmaz, hogy az adós beltagja levelében elismerte a 200 000 Ft összegű tagi hitelt - nem tartalmaz a beltag részéről olyan nyilatkozatot, melyből a 200 000 Ft összegű követelés elismerésére lehetne következtetni. Az 1994. december 12-én írt levél harmadik oldalán, valamint az 1995. január 4-én kelt levél második oldalán írtakból legfeljebb arra lehet következtetni, hogy egy bizonyos összeget - annak pontos megjelölése nélkül - a beltag elismert. Tanúkénti meghallgatása során ezt 30 000 Ft-ban konkretizálta. Ezen bizonyítékokkal szemben nem fogadható el a 200 000 Ft tagi hitel nyújtására a hitelező édesapjának tanúvallomása. Ő ugyanis közeli hozzátartozó lévén nem érdektelen, de maga is előadta, hogy a kölcsönösszegek nyújtására vonatkozó információi nem közvetlenek, hanem a fiától származnak. E bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a hitelező 30 000 Ft tagi hitelt nyújtott az adós gazdálkodó szervezetnek.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az érdemben helyes döntést a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.33.110/1997. sz.)