adozona.hu
BH 2000.9.386
BH 2000.9.386
Megvalósítja a vámorgazdaság vétségét, aki a külföldi személy által nem kereskedelmi forgalomban az országba behozott és vámkezelés alá nem vont személygépkocsit megszerzi, és a saját - ugyanilyen típusú - gépkocsijának a motorját a megszerzett gépkocsi karosszériájába beszerelve használja; ilyen esetben nem indokolt a gépkocsi elkobzásának a mellőzése [Btk. 312. § (1) bek. b) pont, 1995. évi C. tv 1. § 7., 15. és 18. pont, 34. § (1) bek., 39. § (1) és (2) bek., 51. §, 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a vádlottat 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, a vám- és pénzügyőrség megyei nyomozó hivatalánál kezelt személygépkocsit pedig elkobozta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott piaci kereskedő. Rendszeresen járta és járja a megye városainak a piacait. Így ott ismerkedett meg M. E. német állampolgárságú személlyel. Közöttük üzleti kapcsolat volt, sem a vádlott, sem a vádlott volt férje közelebbről ezt a személyt nem ismerte. 1997 decemberében beszélgetésü...
BH 2000.9.386 Megvalósítja a vámorgazdaság vétségét, aki a külföldi személy által nem kereskedelmi forgalomban az országba behozott és vámkezelés alá nem vont személygépkocsit megszerzi, és a saját - ugyanilyen típusú - gépkocsijának a motorját a megszerzett gépkocsi karosszériájába beszerelve használja;
ilyen esetben nem indokolt a gépkocsi elkobzásának a mellőzése [Btk. 312. § (1) bek. b) pont, 1995. évi C. tv 1. § 7., 15. és 18. pont, 34. § (1) bek., 39. § (1) és (2) bek., 51. §, 52. §].
A városi bíróság a vádlottat 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, a vám- és pénzügyőrség megyei nyomozó hivatalánál kezelt személygépkocsit pedig elkobozta. A megállapított tényállás lényege a következő.A vádlott piaci kereskedő. Rendszeresen járta és járja a megye városainak a piacait. Így ott ismerkedett meg M. E. német állampolgárságú személlyel. Közöttük üzleti kapcsolat volt, sem a vádlott, sem a vádlott volt férje közelebbről ezt a személyt nem ismerte. 1997 decemberében beszélgetésük közben ez a német állampolgárságú személy elmesélte a vádlottnak és a volt férjének, hogy tönkrement a Volkswagen Passat személygépkocsija, mely annyira meghibásodott, hogy nem is tudott visszamenni ezzel a gépkocsival Németországba. Azt az ajánlatot tette a vádlottnak, hogy a tönkrement személygépkocsiját neki ajándékozza, cserébe vigye fel őt Budapestre. Ez így is történt.
A vádlott még 1997 decemberében az ajándékba kapott személygépkocsit hazavontatta a lakására, majd az ugyanilyen gyártmányú, saját tulajdonában levő Volkswagen Passat személygépkocsiból a motort kiszerelték, és az ajándékba kapott személygépkocsi karosszériájába beszerelték. Ez az átalakítás a vádlottnak és családjának jelentős pénzébe került.
1998 februárjában a vádlott egyik fia használta a személygépkocsit, amikor a rendőrség igazoltatta. Igazoltatás során az igazoltató rendőr észrevette azt, hogy a felmutatott, gépkocsi forgalmi engedélyben feltüntetett alvázszám nem egyezik az átalakított személygépkocsi alvázszámával.
A vádlott 1998 februárjában érdeklődött a városi rendőrkapitányságon, hogy mi a hivatalos eljárás a konkrét esetben, hogyan használhatják az ajándékba kapott személygépkocsi karosszériáját a saját személygépkocsijuk motorjával párosítva.
1998 márciusában a vádlott ismét találkozott a német állampolgárságú személlyel a piacon, ekkor ez a személy aláírt egy ajándékozási szerződést, amely szerint a saját gépkocsiját a vádlottnak ajándékozta.
Időközben kiderült az is, hogy az a személygépkocsi, amit a német állampolgár a vádlottnak ajándékozott, lopott volt, melyet a német hatóságok 1997 óta köröznek. Ezt követően indult meg a büntetőeljárás a vádlott ellen a vám- és pénzügyőrség nyomozó hivatalánál.
A városi ügyészség vádindítványában a vádlott ellen vámorgazdaság vétsége miatt emelt vádat.
A vádlott a tárgyaláson elismerte azt, hogy elfogadta az M. E. német állampolgárságú férfi által ajándékba adott személygépkocsit. Előadta azt is: arról nem tudott, hogy a személygépkocsi lopott. Nem tudott arról sem, hogy az adott esetben az ajándékba kapott személygépkocsit vámkezelés végett be kellett volna mutatnia az illetékes vámhatóságnak.
A vámjogról és a vámeljárásról szóló 1995. évi C. tv 38. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a vámáruval rendelkező személy köteles vámkezelést kérni. A vádlott ezáltal elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző vámorgazdaság vétségét.
A bíróság az intézkedés meghozatalánál súlyosító körülményt nem észlelt. Enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét és ténybeli beismerő vallomását. Mindezekre figyelemmel a bíróság úgy látta, hogy a vádlott cselekménye nem éri el a társadalmi veszélyességnek azt a súlyát, amiért vele szemben büntetést kellene kiszabnia, ezért a bíróság őt a Btk. 72. §-ára való hivatkozással próbára bocsátotta.
A végzés ellen a vádlott az elkobzás mellőzése végett fellebbezett.
A főügyész a végzés helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási hibáktól mentes eljárása során valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot értékelési körébe vont, és azokat túlnyomórészt okszerűen mérlegelve állapította meg a tényállást. E tényállás azonban részbeni iratellenessége miatt [Be. 239. § (2) bek. c) pont] helyesbítésre szorult, melynek a másodfokú bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint eljárva a következőképpen tett eleget.
1998. március 15-i dátummal "ajándékozási szerződés" készült M. E. és a vádlott között a szóban forgó Volkswagen Passat típusú személygépkocsi karosszériájára vonatkozóan. Az eszerint helyesbített tényállás volt az alapja a felülbírálatnak.
Az elsőfokú bíróság e tényállásból helyesen vont le következtetést arra, hogy a vádlott bűncselekményt követett el. Az ezzel összefüggő indokolást azonban helyesbíteni kellett.
Az M. E. által behozott gépjármű - a helyesen hivatkozott vámtörvény 1. §-ának értelmező rendelkezései szerint - nem kereskedelmi forgalomban (7. pont II. fordulat) behozott (18. pont) vámárunak (15. pont) tekintendő, melyet vámellenőrzés alá kellett volna vonni. A 34. § (1) bekezdése, a 39. § (1) és (2) bekezdése értelmében a nevezett személynek a gépjárművet be kellett volna mutatnia és vámkezelést kellett volna kérnie az 51. § és az 52. §-ban meghatározott módon, hivatkozva az ajándékozási szándékára (5. számú melléklet 3. pont, 1. pont, IV. melléklet 2. pont). Itt jegyzendő meg, hogy a vámkezelést maga a vádlott is kérhette volna.
Ezeknek a szabályoknak a megszegésével M. E. megvalósította a csempészet vétségét.
Rámutat a másodfokú bíróság, hogy polgári jogi szempontból sem beszélhetünk ajándékozásról, mivel nem állapítható meg a "saját vagyon rovására" sem az "ingyenes" juttatás, maga a szerződés sem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirat kritériumának, így azt vámszempontból sem lehet megfelelő ajándékozásnak tekinteni.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a vádlott arra irányuló védekezését nem fogadta el, amely szerint nem tudott arról, hogy a külföldi személytől származó külföldi árut vámkezelés céljából az illetékes vámhatóságnak be kellett volna jelentenie. Köztudomású az, hogy a külföldről származó áruk behozatala után bizonyos értéken felül vámot kell fizetni. Erről a vádlottnak abból a megfontolásból is tisztában kellett lennie, hogy maga is kereskedelemmel foglalkozott, ezen belül is külföldi kapcsolata volt, éppen magával az "ajándékozó" személlyel. Tekintve, hogy a vádlott az "ajándékozás" körülményeit ismerte, az okiratok hiánya miatt is tisztában volt azzal, hogy a külföldi gépjárművet nem legális módon szerezte meg. A már átalakított gépjárművet utólag, az átalakítást követően igyekezett - használhatósága végett - legalizálni, meg kellett tehát állapítani a vádlott szándékosságát és a tényállás alapján azt is, hogy a megszerzés vagyoni haszon végett történt, minthogy a vádlott vagyonában értéknövekedés következett be.
A cselekmény minősítése törvényes volt.
A büntetés kiszabása körében irányadó körülmények számbavétele során a másodfokú bíróság a súlyosító és az enyhítő körülmények helyett a vádlott terhére és javára szolgáló körülményeket értékelt. A javára szolgáló körülmények kapcsán a büntetlen előélet helyett azt értékelte ekként, hogy a vádlott az elmúlt 10 éven belül nem volt büntetve, míg a ténybeli beismerő vallomást a javára szolgáló körülményként bűnösségre is kiterjedő beismerés esetén lehetett volna figyelembe venni.
Miután a vádlott az összeépítéssel legalizálni kívánta a belföldi forgalomba hozatal céljából a személygépkocsit, a gépjármű egészére nézve elkövette a bűncselekményt, az elrejtéshez ugyanis szükségképpen fel kellett használnia a tulajdonában levő motort, a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy méltányosság alapján nincs helye az elkobzás mellőzésének.
Az elsőfokú végzés rendelkezései helyesnek bizonyultak, ezért azokat a másodfokú bíróság helybenhagyta. (Békés Megyei Bíróság 1.Bf.463/1998. sz.)