adozona.hu
BH 2000.8.367
BH 2000.8.367
A társtulajdonosokat az elővásárlási jog a felszámolási eljárásban is megilleti. Ezt a jogukat csak az ingatlan - szabályosan meghirdetett - nyilvános értékesítése során gyakorolhatják [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (2) bek., Ptk. 145. § (2) bek., 373. § (1)-(4) bek., PK 9. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 21. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a III. r. alperes eladó és a II. r. alperes vevő között a d.-i 20955 sz. tulajdoni lapon 9543/2 helyrajzi számon felvett ingatlan 509/7612 részére 1996. szeptember 2-án létrejött szerződés, továbbá a II. r. alperes eladó és a VII. r. alperes vevő között ugyanezen ingatlanrészre 1996. november 12-én létrejött szerződés a felperessel szemben hatálytalan, a III. r. alperes és a II. r. alperes által megkötött szerződés - azonos ta...
BH 2000.8.367 A társtulajdonosokat az elővásárlási jog a felszámolási eljárásban is megilleti. Ezt a jogukat csak az ingatlan - szabályosan meghirdetett - nyilvános értékesítése során gyakorolhatják [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (2) bek., Ptk. 145. § (2) bek., 373. § (1)-(4) bek., PK 9. sz.].
Az elsőfokú bíróság a 21. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a III. r. alperes eladó és a II. r. alperes vevő között a d.-i 20955 sz. tulajdoni lapon 9543/2 helyrajzi számon felvett ingatlan 509/7612 részére 1996. szeptember 2-án létrejött szerződés, továbbá a II. r. alperes eladó és a VII. r. alperes vevő között ugyanezen ingatlanrészre 1996. november 12-én létrejött szerződés a felperessel szemben hatálytalan, a III. r. alperes és a II. r. alperes által megkötött szerződés - azonos tartalommal - a felperes és a III. r. alperes kőzött jött létre. Megkeresni rendelte a földhivatalt az ítélet alapján történő tulajdonjogi változás átvezetése iránt, amennyiben a felperes igazolja, hogy a 13.200.000,-Ft vételárat bírói letét útján teljesítette. Kötelezte a II., a III. és a VII. r. alpereseket fejenként 50.000,-Ft perköltség és - az államnak járó - fejenként 247.000,-Ft eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában a következő tényállást rögzítette: a felperes 2148/7612, míg a III. r. alperes 509/7612 arányban tulajdonosai a d.-i, Petőfi tér 10. sz. alatti ingatlannak. A III. r. alperes 1995. október 5. napjától kezdődően felszámolás alatt áll. A felszámoló az 1996. szeptember 2-án tartott nyilvános értékesítés alkalmával eladta a II. r. alperesnek a III. r. alperes tulajdonrészét 13.200.000,-Ft-ért. A felszámoló erről értesítette a felperest, aki az értékesítésen nem vett részt. A felperes 1996. szeptember 9-én közölte a felszámolóval, hogy elővásárlási jogával kíván élni, melyet a felszámoló az 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdésre hivatkozással elutasított.A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés hatálytalan, mivel a III. r. alperes képviselője nem hívta fel őt elővásárlási jogának gyakorlására. Miután a tudomásszerzést követően elfogadó nyilatkozatot tett, megszerezte a III. r. alperes tulajdoni illetőségét.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A VII. r. alperes időközben, 1996. november 12-én adásvételi szerződéssel a II. r. alperestől az ingatlanrészt megvette, és azon 9.830.000,-Ft értékű beruházást hajtott végre.
Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján a keresetet alaposnak találta. Megállapította, hogy a III. r. alperes felszámolása az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény szerint folyik. A törvény 48. §-ának (2) bekezdése szerint az értékesítés során alkalmazni kell a Ptk. 373. §-ának (1)-(4) bekezdésében foglaltakat. A felszámoló ennek ellenére a felperesnek a vételi ajánlatot nem küldte meg, amikor viszont a felperes az értesítést megkapta, az értesítésben közölt árat elfogadva haladéktalanul közölte vételi szándékát. Mindezek alapján a bíróság nem tekintette hatályosnak a II. r. és a VII. r. alperesek között létrejött adásvételi szereződést sem. A VII. r. alperes - a beruházásai miatt - viszontkeresettel nem élt, ezért azzal az elsőfokú bíróság nem foglalkozott.
A perköltségre való kötelezés az indokolás szerint a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén s a Pp. 82. §-ának (2) bekezdésén alapult.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét utóbb - a 23. sorszámú végzésével - akként javította ki, hogy a VII. r. alperesnek az eljárási illeték megfizetésére való kötelezését mellőzte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a VII. r. és a III. r. alperesek nyújtottak be fellebbezést.
A VII. r. alperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását, valamint a perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az ingatlanrész értékesítése a felszámolási eljárás keretében történt, ebben az esetben pedig a tulajdonostárs nem gyakorolhatja az elővásárlási jogát. A Ptk. 373. §-ának (1) bekezdésében, 145. §-ának (2) bekezdésében és 373. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat összevetve megállapítható, hogy a tulajdonostárs akkor élhet elővásárlási jogával, ha a dolog tulajdonosa akarja eladni a tulajdonát. A felszámolási eljárással az adós tulajdonosi jogai megszűnnek, azt a felszámoló gyakorolja. A Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalásának VI. pontját megfelelően alkalmazva, az adós a felszámolási eljárásban nem tekinthető eladónak, ezért a tulajdonostársai nem gyakorolhatják az elővásárlási jogukat. Így a létrejött szerződés nem tekinthető hatálytalannak. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felperes az 1996. november 27-én hozzá intézett levelében - bizonyos anyagi kondíciók mellett - az elővásárlási jogáról lemondott. Végül hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság 1998. április 6-i tárgyalásán nem tudott részt venni, mivel nem kapott értesítést annak időpontjáról.
A III. r. alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását s a felperesnek perköltségben történő marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló eljárására a módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései az irányadóak. Kizárólag olyan kérdésekben lehet a Ptk. rendelkezéseit alkalmazni, amelyekben a módosított 1991. évi IL. törvény nem tartalmaz rendelkezést. A felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírásoknak mindenben eleget tett. A jogszabály az elővásárlási jog gyakorlására rangsort állít fel. A felperes nem a jogszabálynak megfelelően gyakorolta az elővásárlási jogát, ezért az szabályosnak nem tekinthető. Megjegyezte, hogy a felperes átalakulás során vált a C. H. Kft. jogutódjává, az átalakulást azonban a bíróság nem találta szabályosnak, ezért a közgyűlés ezzel kapcsolatos határozatát megsemmisítette. Kérte ezért az átalakulással kapcsolatos iratok beszerzését annak tisztázása érdekében, hogy a felperes az elővásárlásra jogosult jogutódjának tekinthető-e, arra jogosulttól származik-e a jognyilatkozat.
A fellebbezések alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során becsatolt iratok tartalma alapján azzal egészíti ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, hogy a felperes átalakulással jött létre, az elsőfokú cégbíróság 1998. november 10-én kiadott cégkivonata szerint a részvénytársaság 1996. november 20-án nyert bejegyzést, ez a jogi állapot jelenleg is hatályos. A felperes nyilatkozata szerint az alaptőke leszállításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelem áll jelenleg elbírálás alatt a cégbíróság előtt.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, téves azonban az abból levont jogi következtetése.
A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes 1995. október 5. napjától kezdődően felszámolás alatt áll, az eljárásra a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A felszámolás során a felszámoló - a törvényben előírt kötelezettségének eleget téve - értékesítette az adós cég vagyonát, így a d.-i, Petőfi tér 10. sz. alatti ingatlanban lévő résztulajdonát, amely ingatlannak a felperes a társtulajdonosa. A felperes ezen tulajdonostársi minőségében támadta meg azértékesítés során létrejött adásvételi szerződést, mivel álláspontja szerint a felszámoló nem alkalmazta a Ptk. 373. §-ának (1)-(4) bekezdésében foglaltakat. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mód. Cstv. szabályai szerint folyamatban lévő felszámolási eljárásban a felperes vonatkozásában a hivatkozott jogszabályhely - a lex generalis a lex specialis szabályokkal szemben - alkalmazható.
A mód. Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A vagyontárgyra - más jogszabályon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját (részvényesét, az alapítói jogokat gyakorló szervet) - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a nyilvános értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban kell közzétenni. E törvényi rendelkezés szerint a felszámolás mint ún. totális végrehajtás során is gyakorolható az elővásárlási jog. A törvényhely ugyanis az erre jogosultak körét, illetve az elővásárlási jogok ütközése esetén irányadó szabályt, valamint az elővásárlási jog gyakorlásának - a Ptk. rendelkezéseitől eltérő - előírásait tartalmazza.
Tévesen érvelt a VII. r. alperes azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú kollégiumi állásfoglalásának VI. pontjában foglaltakra figyelemmel - a felszámolás totális kényszerértékesítési jellege folytán - a tulajdonostársakat elővásárlási jog nem illeti meg. A mód. Cstv. a teljes, totális végrehajtás ellenére a külön jogszabályokban biztosított elővásárlási jogok, illetve a fent felsoroltak elővásárlási jogának gyakorlását biztosítja, ezért a tulajdonostársaknak a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdésében írt elővásárlási joga sem zárható ki.
Az iratok tartalmából továbbá megállapítható, hogy a felszámoló a jogszabály szerint járt el, a nyilvános árverés időpontját tartalmazó hirdetményt két országos napilapban, az "Új Magyarország" 1996. VIII. 24-i, valamint a "Magyar Nemzet" 1996. VIII. 23-i számában közzétette. A jogszabály egyértelmű és kógens rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják. A nyilvános értékesítésen történő joggyakorlásnak az indoka az - mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1996. évi 2. számában 116. szám alatt közzétett eseti döntésében -, hogy az érdekeltek az értékesítés teljes folyamatát figyelemmel kísérhessék, megismerhessék a vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módjára vonatkozó ajánlatot, ezek ismeretében - a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére is figyelemmel - a vevők a magasabb árajánlatukat megtegyék, és közöttük a licitálás eredményeként alakulhasson ki a végleges ár a legkedvezőbb fizetési feltételekkel. Amennyiben ugyanis a nyilvános értékesítésen részt vevő személyek nem ismerik meg a feltételeket, az sem dönthető el: azonos feltételek esetén melyik elővásárlásra jogosultat illeti meg az elővásárlási jog, illetve ellenőrizhetetlenné válik a hitelezők számára, hogy az esetleg több elővásárlásra jogosult hitelező közül a felszámoló valóban a sorrend szerinti elővásárlási jogra jogosultat részesítette-e előnyben. A felperesnek tehát a többi elővásárlási jogosulttal együtt mint "más jogszabályon alapuló" elővásárlási joggal rendelkezőnek, a hirdetmény alapján kellett volna pályáznia a tulajdonrész megvásárlására, és részt kellett volna vennie az értékesítésen a licitálók között. Ezen követelményeknek azonban nem tett eleget, ezért a felszámoló jogszerűen értékesítette a vagyontárgyat, nem követett el olyan jogszabálysértést a felperes terhére, amely érvénytelenné tenné a létrejött jogügyletet.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf.VIII.31.914/1998. sz.)