adozona.hu
BH 2000.8.366
BH 2000.8.366
I. A felszámoló teljesítési segédjének díját nem külön felszámolási költségként az adós vagyonának terhére, hanem a felszámolót megillető díjból kell fedezni [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 27/A. § (5) bek., 46. § (1)-(2) bek., 48. § (1) és (3) bek., 49. § (1) bek., 51. § (3) bek., 57. § (2) bek. a)-d) és g) pont, 59. §]. II. A kijelölt felszámoló által megbízott ügyvéd(ek) díját csak abban az esetben lehet felszámolási költségként elszámolni, ha igénybevé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1995. december 11-én benyújtott kérelemre indult, 1996. február 9-i kezdő időponttal elrendelt és a Cégközlönyben 1996. március 7-én közzétett felszámolási eljárásban a bíróság eredetileg felszámolóként a T. Vagyonkezelő és Felszámoló Részvénytársaságot, majd - a Cégközlönyben 1996. szeptember 26-án közzétett végzése szerint - új felszámolóként a D. AUDIT Kft.-t rendelte ki.
Az APEH igazgatósága 1996. június 7-én kifogást terjesztett elő a felszámoló töb...
BH 2000.8.366 I. A felszámoló teljesítési segédjének díját nem külön felszámolási költségként az adós vagyonának terhére, hanem a felszámolót megillető díjból kell fedezni [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 27/A. § (5) bek., 46. § (1)-(2) bek., 48. § (1) és (3) bek., 49. § (1) bek., 51. § (3) bek., 57. § (2) bek. a)-d) és g) pont, 59. §].
II. A kijelölt felszámoló által megbízott ügyvéd(ek) díját csak abban az esetben lehet felszámolási költségként elszámolni, ha igénybevételére az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő feladat ellátása érdekében van szükség. Egyébként ez a díj a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül, azt a felszámolónak a saját díjából kell fedeznie [mód. Cstv. 27. § (5) bek., 57. § (2) bek. d) pont, 59. §, 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1995. december 11-én benyújtott kérelemre indult, 1996. február 9-i kezdő időponttal elrendelt és a Cégközlönyben 1996. március 7-én közzétett felszámolási eljárásban a bíróság eredetileg felszámolóként a T. Vagyonkezelő és Felszámoló Részvénytársaságot, majd - a Cégközlönyben 1996. szeptember 26-án közzétett végzése szerint - új felszámolóként a D. AUDIT Kft.-t rendelte ki.Az APEH igazgatósága 1996. június 7-én kifogást terjesztett elő a felszámoló több intézkedése, illetve mulasztása ellen. Kifogásolta, hogy a felszámoló R. Gy.-t - az adós korábbi vezetőjét - a felszámoló helyi megbízottjaként foglalkoztatja. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság engedélye nélkül dr. B. I. és dr. B. J. ügyvédekkel megbízási szerződést kötött az adós jogi ügyeinek intézésére. A megbízási díjat, valamint a megbízással felmerült költségeket az adós vagyona terhére egyenlíti ki. Számviteli nyilvántartásában azt felszámolási költségként számolta el, ezzel csökkentve a hitelezők kielégítésére szolgáló pénzeszközt. Arra is hivatkozott, hogy a Csődtörvény 27. §-ának (5) bekezdése értelmében a felszámoló csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges. Az adott esetben viszont a különleges szakértelem szükségessége, mint feltétel nem áll fenn. Nem indokolt az adós korábbi vezérigazgatójának, mint a felszámoló helyi megbízottjának további foglalkoztatása. Másrészt a felszámolók névjegyzékébe való felvétel feltétele - többek között - egy-egy jogi szakvizsgát tett jogász foglalkoztatása tagként vagy alkalmazottként. Ehhez képest további két ügyvéd foglalkoztatása, azonos megbízási tartalommal, nem indokolt.
Az adós felszámolója a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós cég felszámolás alatti működtetése indokolja a korábbi vezérigazgató - R. Gy. - mint a felszámoló helyi megbízottja további foglalkoztatását munkaviszony keretében. A korábbi munkaköre leírását módosították, az önálló képviseleti döntési és aláírási joga megszűnt. A módosított munkaszerződést bemutatta a hitelezői választmány tagjainak, akik arra nem tettek észrevételt. Másrészt az adós peres és peren kívüli ügyeinek intézése indokolttá tette, megbízási jogviszonyban, további jogászok foglalkoztatását.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzésének indokai szerint a Cstvn. 27. §-ának (5) bekezdése értelmezéséből az következik, hogy a teljesítési segéd csak részfeladatokat lát el, a felszámolóval áll valamilyen jogviszonyban. E jogviszony keretében a felszámoló olyan feladat elvégzésével bízza meg, amely az adott felszámolás teljesítésével áll konkrét kapcsolatban. Követelmény, hogy az adott feladat a "Cstvn." előírása szerint a felszámoló feladata legyen.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a személy, aki az eredeti munkaszerződést fenntartva, a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél végzi feladatait, nem minősíthető teljesítési segédnek még akkor sem, ha a munkavégzésével óvja a felszámolás alatti vagyont, ugyanis nem a felszámolóval áll jogviszonyban.
A Cstvn. 57. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a felszámolási költségek körébe tartozik a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ebbe a körbe tartozik az az ügyvédi tevékenység, amely a felszámoló megbízása alapján általában a felszámoló jogi képviseletét ellátja, és képviseli azokat az ügyeket, amelyek a felszámolás során felmerülnek. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség a bíróság engedélyére, mivel a kifogással érintett feladatok elvégzése nem tartozik a teljesítési segéd feladatkörébe.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogást tevő hitelező fellebbezéssel élt. Tartalmilag az elsőfokú végzés akként történő megváltoztatását kérte, hogy a bíróság a felszámolót kötelezze:
- az R. Gy. részére kifizetett megbízási díj összegének a felszámolói díj terhére történő elszámolására;
- másrészt arra, hogy a megbízott ügyvédek részére kifizetett díjat - a ténylegesen elvégzett munka arányában - ugyancsak a felszámolói díj terhére állapítsa meg, a különbözet visszafizetésére való kötelezés mellett.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Megismételte azt az előadását, hogy R. Gy.-t a korábbi munkaszerződésének módosítása mellett, mint a felszámoló helyi megbízottját foglalkoztatja. A felszámolást megelőzően az adós működését egész szervezet biztosította. Ennek a szervezetnek a működésére - miután a termelés nyereségesen folyik - a felszámolás során is szükség volt és van jelenleg is. Annak érdekében, hogy a tevékenység gazdaságos befejezéséről, a vagyon őrzéséről megfelelően gondoskodni lehessen, szükség volt és van jelenleg is egy helyi megbízott alkalmazására. A helyi megbízott költsége pedig ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az éjjeliőré, vagy a perekben eljáró ügyvédé. E tevékenységeket - a Cstvn. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében - a felszámolási költségek alapján lehet elszámolni. A helyi megbízott nem teljesítési segéd, hanem a felszámoló személyes eljárását megvalósító, a felszámolóval kapcsolatban álló személy.
A fellebbezés az alábbiak szerint érdemben alapos:
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság rámutat a következőkre.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatja azt, hogy a felszámoló által harmadik személyekkel - a megbízott ügyvédekkel - kötött szerződésben meghatározott megbízási díj arányban áll-e a megbízott által kifejtendő munkával. Ezt a vizsgálatot csak a megbízási szerződést kötő felek perben állása mellett, az arra jogosult által indított per elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság végezheti el. [Pp. 51. § a) pont, 29. § (1) bek.].
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe - a kérelem és az ellenkérelem keretei között - annak elbírálása tartozik, hogy a kifogásban vitatott megbízási szerződésben megállapított megbízási díj a jelen felszámolási eljárásra és a felszámoló tevékenységére vonatkozó szabályok szerint az adós vagyonának terhére kielégítendő felszámolási költségnek minősíthető-e vagy sem.
A jelen, 1995. december 11-én indult felszámolási eljárásra alkalmazandó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 27/A. §-ának (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. A felszámoló csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges.
A módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a), d) és g) pontja értelmében felszámolási költség
- az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás, ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést is;
- a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek;
- a felszámolónak az 59. § szerint megállapított díja, mely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben a felszámolónál felmerült kiadásokat.
Az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a módosított Cstv. 27. §-ának (5) bekezdését akként, hogy a teljesítési segéd csak részfeladatokat lát el, s a felszámolóval áll valamilyen jogviszonyban, amelynek keretében a felszámoló olyan feladat elvégzésével bízza meg, amely az adott felszámolás teljesítésével áll kapcsolatban. Tévedett azonban, amikor a felszámoló által R. Gy.-vel 1996. február 19-én kötött "megbízás" elnevezésű szerződést - a felszámoló előadását elfogadva - nem a felszámolóval kötött megbízási szerződésnek, hanem munkaszerződés-módosításnak tekintette, s ennek következményeként R. Gy. teljesítési segédi minőségét nem állapította meg. Az elsőfokú eljárásban 1997. február 27-én becsatolt, 1996. február 19-én kelt megbízási szerződés értelmében a felszámoló azzal bízta meg R. Gy.-t - mint a felszámolás alatt álló szervezet vezetőjét -, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a felszámolási eljárás befejezéséig a felszámolás lefolytatásában vegyen részt, mint a felszámoló helyi megbízottja. A megbízott - a megbízási szerződés szerint - a felszámolóbiztos irányítása mellett a hatályos jogszabályok alapján végzi feladatait, döntés-előkészítő, javaslattételi és végrehajtási jogkörrel rendelkezik. Ezen belül - többek között - ellátja a felszámolást lebonyolító helyi apparátus felett a munkáltatói jogköröket. Köteles kidolgozni ennek ügyrendjét és ebben szabályozni a vezetők feladatait. Kidolgoztatja a felszámolás alatt álló szervezet vagyonának értékesítésére vonatkozó részletes szakmai ismertető anyagot, a nyilvános értékesítés eredményes lefolytatása céljából.
A megbízott aláírási jogosultságát a szerződést kötő felek akként szabályozták, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonát érintő kérdésekben keletkezett iratokon a felszámolóbiztos ír alá, a megbízott ezeket kézjegyével előzetesen ellátja; a szervezeten belüli iratokon egy személyben ír alá. A bankok, pénzintézetek felé az aláírási jog - az aláírást bejelentő kartonoknak megfelelően - csak a második helyen illeti meg, az első helyen kizárólag a felszámolóbiztos ír alá. A megbízott egyébként köteles gondoskodni a kintlevőségek behajtásáról, figyelemmel kísérni, hogy adósa ellen csődeljárási, felszámolási, végelszámolási eljárás van-e folyamatban, és köteles az igénybejelentéseket határidőben megtenni. Végül a felszámolás végrehajtásához szükséges ütemtervet a megbízott előkészítik és azt a felszámolóbiztos hagyja jóvá. A megbízási díjat bruttó havi 160.000,-Ft-ban állapították meg azzal, hogy ezt meghaladóan még prémium is megilleti a megbízottat az ott meghatározott feltételek teljesítése esetén.
Az új felszámoló - a D. AUDIT Könyvvizsgáló Iroda 1996. szeptember 15-én kötött megbízási szerződést R. Gy.-vel (lásd 18/5. sorszám alatt). Ezt a megbízási szerződést a felek visszavonásig kötötték. A megbízás tartalmát a korábbi felszámoló által kötött megbízási szerződéssel azonos módon határozták meg.
A fent ismertetett szerződés tartalmából az állapítható meg, hogy az nem munkaszerződés-módosítás, hanem a Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási szerződés. E szerződést a felszámoló a módosított Cstv. 46. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 48. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 49. §-ának (1) bekezdésében szabályozott feladatainak teljesítése érdekében kötötte meg. Ebből az a jogi következtetés vonható le, hogy a felszámoló R. Gy.-t - mint az ő helyi megbízottját - teljesítési segédként alkalmazta. A másodfokú bíróság ennek a teljesítési segédnek az alkalmazását - figyelemmel a tovább folyó termeléshez szükséges szakértelmére - indokoltnak találta. A teljesítési segéd díját azonban a felszámolónak a részére a módosított Cstv. 59. §-a szerint megállapítható díjból kell fedeznie - figyelemmel a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének g) pontjában foglaltakra.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felszámoló által, az 1996. február 9-én kötött megbízási szerződések alapján, a megbízott ügyvédek részére kifizetett megbízási díjat a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába tartozó, a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek tekintette.
A hitelező helytállóan érvelt azzal, hogy a jelen eljárásbeli felszámoló kijelölése idején hatályos 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolói névjegyzékbe való felvételnek - többek között - az is feltétele, hogy a gazdasági társaság tagként vagy alkalmazottként legalább egy jogi szakvizsgát tett jogászt foglalkoztasson. Ebből az is következik, hogy a felszámolás alatt álló adós általában felmerülő jogi ügyeinek intézését, a jogi szaktanácsadást a felszámolónak - a részére járó felszámolói díj ellenében - saját felszámolói szervezetén belül kell megoldania.
A jelen ügyben becsatolt, 1996. február 9-én kelt, ügyvédi megbízási szerződésekből megállapíthatóan a felszámoló határozatlan időre, de legfeljebb az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárás jogerős befejezéséig, bízta meg a két ügyvédet a felszámolás alatt álló adós jogi ügyeinek intézésével, peres és peren kívüli jogi képviseletének ellátásával, a cég ügyeiben jogi tanácsadás végzésével. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy a felszámoló nem az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő jogászi feladat ellátására bízott meg két külön ügyvédet, hanem a felszámoló szervezettől elvárható jogi szakértelmet igénylő jogászi munka elvégzésére. Ehhez az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyére lett volna szüksége [módosított Cstv. 27/A. § (5) bekezdés], amellyel azonban nem rendelkezik. Ezért a nevezett ügyvédek részére kifizetett megbízási díj - a felszámoló által jogosulatlanul igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben - a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül, amelyet a felszámolónak a módosított Cstv. 59. §-a szerint megállapított díjából kell fedeznie. Ez a megbízási díj nem minősíthető az adós vagyonának értékesítésével és követelésének érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek, ezért az adós felszámolásának költségei közé nem sorolható.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és megállapította, hogy a kifogásoló által vitatott szerződések alapján járó megbízási díj nem minősül a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába tartozó felszámolási költségnek. Ennek megfelelően arra kötelezte a felszámolót, hogy az adós felszámolási zárómérlegének és vagyonfelosztási javaslatának elkészítésekor (módosított Cstv. 52. §) a jelen végzésben foglaltak figyelembevételével járjon el [Cstv. 51. § (3) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a fellebbezéssel érintett megbízási szerződések alapján járó megbízási díjat a saját felszámolói díja terhére kell elszámolnia.
A hitelező fellebbezése alapos volt, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az adóst kötelezte a hitelező fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségének - jogi képviseleti munkadíjának - megfizetésére, melynek összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja, valamint (2) bekezdése alapján állapította meg.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.370/1997. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
ÍH 2013.126 FELSZÁMOLÓ JOGSZABÁLYSÉRTŐ TEVÉKENYSÉGE MIATTI KIFOGÁS ZÁRÓMÉRLEG ALAPJÁN - JOGORVOSLATI JOGRA VALÓ PONTATLAN TÁJÉKOZTATÁS Nincs akadálya annak, hogy a hitelező a zárómérleg alapján tudomást szerezve a felszámoló jogszabálysértő tevékenységéről az általános szabályok szerinti kifogást (Cstv. 51. §) nyújtson be (Cstv. 51. §, 56. §).
