adozona.hu
BH 2000.7.318
BH 2000.7.318
A felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a vagyonfelosztásra vonatkozó végzése még részben sem minősíthető előzetesen végrehajthatóvá [Pp. 231. § f) pont, 232. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 56. § (2) bek., 58. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezetet jogutód nélkül megszüntette, és megkeresni rendelte a Cégbíróságot az adós cégjegyzékből való törlése iránt. A felszámoló díját 5.281.000,-Ft + áfa összegben állapította meg, melyre fedezet van az adós vagyonából. Megállapította, hogy a közbenső mérleg alapján kifizetésre került 4.064.000,-Ft + áfa, összesen 5.080.000,-Ft. A felszámolói díjkülönbözet 273.000,-Ft + áfa, összeren 341.000,-Ft, mely kifizetendő az adós vagyonából a fel...
BH 2000.7.318 A felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a vagyonfelosztásra vonatkozó végzése még részben sem minősíthető előzetesen végrehajthatóvá [Pp. 231. § f) pont, 232. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 56. § (2) bek., 58. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezetet jogutód nélkül megszüntette, és megkeresni rendelte a Cégbíróságot az adós cégjegyzékből való törlése iránt. A felszámoló díját 5.281.000,-Ft + áfa összegben állapította meg, melyre fedezet van az adós vagyonából. Megállapította, hogy a közbenső mérleg alapján kifizetésre került 4.064.000,-Ft + áfa, összesen 5.080.000,-Ft. A felszámolói díjkülönbözet 273.000,-Ft + áfa, összeren 341.000,-Ft, mely kifizetendő az adós vagyonából a felszámolói szervezet részére azzal, hogy a Felszámolási Díjfedezeti Alapba 944.000,-Ft-ot kell befizetni.Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az adós gazdálkodó szervezet felosztható vagyona 23.323.000,-Ft, melyből készpénz 1.807.000,-Ft. Az iratokhoz 56/F/II. sorszám alatt becsatolt felszámolási költség részletezése szerint kifizetések alapján a rendelkezésre álló készpénzeszköz 150.600,-Ft. Az adós rendelkezik továbbá 13.058.000,-Ft összegű értékpapírral, 200.000,-Ft értékű tárgyi eszközzel és 8.258.000,-Ft követeléssel. Felhívta a felszámolót, hogy a 13.058.000,-Ft értékű kárpótlási jegyet értékesítse, és a vagyonfelosztási javaslat szerinti jogosultak követeléseit készpénzben fizesse ki. Megállapította, hogy a hitelezőknek az adóssal szemben fennálló tartozása 262.728.608,-Ft, melyből az e), f) és g) kategóriákba tartozó hitelezői követelések fedezetére nem áll rendelkezésre vagyon.
Az 1997. május 26. napján beterjesztett II. számú vagyonfelosztási javaslat módosítása szerint az adós vagyonát a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjába sorolt hitelezők között az alábbiak szerint osztotta fel az elsőfokú bíróság. Az APEH megyei igazgatósága a) kategóriás felszámolási költségigényének, 819.000,-Ft-nak 100%-os kifizetését a kárpótlási jegy értékesítését követően készpénzben rendelte el. Hasonlóan a kárpótlási jegyből befolyó készpénzből rendelte kifizetni az MBFB Kft. b) kategóriás hitelezői igényét 1.944.000,-Ft-ban. Megállapította, hogy az E. Kft. b) kategóriás hitelezői igényére 17.916.000,-Ft összegben van fedezet, melyből 9.458.000,-Ft kifizetését a kárpótlási jegy értékesítéséből befolyó összegből rendelte el, továbbá hitelezői igénye részbeni fedezeteként mint értékesítetlen vagyontárgyat átadta részére a Sárospatak Páterhomok 0207/4. hrsz.-ú és 0207/5. hrsz.-ú lakott lakás 100.000-100.000,-Ft értékét, valamint engedményezett részére 786.000,-Ft munkavállalói követelést, 101.000,-Ft összértékű peresített követelést, 1.697.000,-Ft összértékű lakáskölcsöntartozás követelést és 5.674.000,-Ft összértékű belföldi vevői követelést azzal, hogy a felszámoló szervezet és az E. Kft. között 1997. április 28. napján 2.908.000,-Ft összegű kárpótlási jegy, illetve követelések visszatartására vonatkozó egyezséget jóváhagyta.
Engedélyezte az APEH megyei igazgatóságának az 1.803.000,-Ft áfa-követelés beszámítását a 2.983.000,-Ft felszámolás alatt keletkezett késedelmi kamattartozásba. Az adós gazdálkodó szervezet képviseletében a felszámoló szervezet által a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített követelést pedig a felszámoló szervezetre engedményezte.
A végzésnek a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó részét a Pp. 231. §-ának f) pontjára és 232. §-ának (1) bekezdésére tekintettel - fellebbezésre tekintet nélkül - előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
A végzés ellen az APEH megyei igazgatósága hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatásával azt kérte, hogy a bíróság a felszámolási eljárást csak akkor nyilvánítsa befejezetté, és a vagyon felosztásáról akkor rendelkezzék, amikor a kárpótlási jegyek értékesítése megtörtént, és a készpénz rendelkezésre áll. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság végzése arról tartalmaz megállapítást, hogy a felszámoló díjából a közbenső mérleg alapján már kifizetésre került 4.064.000,-Ft + áfa összeg. Ezzel szemben a közbenső mérleg alapján kifizetésre nincs lehetőség a Cstv. rendelkezései alapján, így nem tudja: a felszámoló a díjelőleget milyen jogcímen vette fel. A közbenső mérleget jóváhagyó végzés erről - tudomása szerint - nem rendelkezett. A végzés arra sem tartalmaz rendelkezést, hogy milyen forrásból rendeli kifizetni az adós vagyonának terhére a 341.000,-Ft díjkülönbözetet. A felszámolási díjelőleg visszafizetésére kérte a felszámolót kötelezni, kérte továbbá a felszámoló díjának a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánító végzésben - annak forrása megjelölésével - történő megállapítását. Álláspontja szerint a felszámoló magatartása a Cstv. rendelkezésével ellentétes, különös tekintettel arra, hogy a) pontos kötelezettsége áll fenn, melyet az esedékességkor kell megfizetnie. A bevallott adót pedig az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 28-30. §-ai alapján csak pénzben lehet megfizetni. Sérelmezte az 1.807.000,-Ft készpénz elszámolását, valamint a maradványösszegről való rendelkezés hiányát. Kérte az elszámolás felülvizsgálatát és ez összegnek az a) pontos hitelezők igénye kielégítésére történő felhasználását.
A hitelező álláspontja szerint nem fogadható el a bíróság végzésének az a rendelkezése sem, amely szerint a kárpótlási jegy értékesítése után kell a felszámolónak kielégítenie az a) pontos, tehát az esedékességkor megfizetni előírt hitelezői követeléseket. Sérelmezte, hogy a kárpótlási jegyek értékesítésére a bíróság a végzésében határidőt nem szabott, és a kárpótlási jegyek értékesítésére a végzésben írt 100%-os árfolyamon valószínűleg nem is lesz lehetőség. Megjegyezte, hogy a végzés számszaki eltérést is mutat, amennyiben a 13.058.000,-Ft összegű kárpótlási jegy helyett csak 12.221.000,-Ft-ról rendelkezik. Végül kérte a hitelezők igényének kielégítésére bevonni a felszámoló szervezet által az adós gazdálkodó szervezet képviseletében indított, a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített követelést, melyet a végzés összeg és jogcím megjelölése nélkül a felszámolóra engedményezett.
A fellebbezésre az adós felszámolója észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A fellebbezés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy fennállnak-e a végzés előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítására vonatkozó törvényes feltételek.
Az eljárásra irányadó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) nem tartalmaz rendelkezést a felszámolási eljárás során hozott határozat előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítására. A módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak.
A Pp. 231. §-ának f) pontja szerint fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani a nem pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék, és ha a felperes megfelelő biztosítékot nyújt. A Pp. 232. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság a 231. § c)-f) pontjai esetében az előzetes végrehajthatóság kimondását mellőzheti, ha az az alperesre aránytalanul súlyosabb terhet jelent, mint az előzetes végrehajthatóság mellőzése a felperesre. Az alperesnek az erre irányuló kérelmét a tárgyalás befejezése előtt kell előterjesztenie. A bíróság az ítéletet a körülményekhez képest részben is végrehajthatónak nyilváníthatja.
A felszámolási eljárásban hozott záróvégzés, mely rendelkezik a hitelezői igényeknek az adós gazdálkodó szervezet vagyonából történő kielégítéséről, nem minősül a Pp. 231. §-ának f) pontjában írt nem pénzbeli marasztalást tartalmazó határozatnak, és egyébként sem felel meg azoknak a törvényi feltételeknek, amelyek mellett az előzetes végrehajthatóság elrendelhető lenne. A törvényi feltételek hiányában ezért az elsőfokú bíróság a végzésnek a vagyonfelosztásra vonatkozó rendelkezéseit téves jogértelmezéssel minősítette előzetesen végrehajthatónak.
Iratellenes az elsőfokú bíróság végzésének az a megállapítása, hogy a felszámolói díjból 4.000.000,-Ft-ot meghaladó összeg kifizetése a közbenső mérleg alapján megtörtént. Az iratokból az állapítható meg, hogy a közbenső mérleg alapján a felszámoló semmilyen kifizetésre nem tett javaslatot, és a bíróság a közbenső mérleget ennek megfelelően hagyta jóvá az 1996. február 22. napján kelt 32. sorszámú végzésével. Az elsőfokú bíróság végzéséből azonban az tűnik ki, hogy ennek ellenére a felszámoló az ott írt összeget a felszámolási eljárás során felvette, vizsgálni kell tehát, hogy az mikor történt, mivel a felszámoló díját a bíróságnak a módosított Cstv. 59. §-a (1) bekezdésének értelmében a felszámolási eljárás végén kell megállapítania, és annak kielégítése a Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése szerint e megállapítást követően történhet az adós vagyonából. Amennyiben tehát korábban esedékes, a) pontba sorolt felszámolási költségnek minősülő hitelezői igények kielégítésére nem került sor amiatt, mert a felszámoló a felszámolási eljárás során a bíróság engedélye nélkül felszámolási díjakat vett fel, a felszámolót annak visszafizetésére kell kötelezni, és abból a korábban esedékes a) kategóriába sorolt hitelezői igényeket kell kielégíteni.
Az elsőfokú bíróság végzése az adósnak a felszámolási zárómérleg elkészítése idején meglévő készpénzvagyonáról és annak felosztásáról számszakilag eltérő, nem ellenőrizhető adatokat tartalmaz. A végzés első oldalán 1.807.000,-Ft készpénzt jelez, amelyből az 56/F/2. szám alatt becsatolt felszámolási költségrészletezés szerinti kifizetések alapján a rendelkezésre álló készpénzeszközt 150.600,-Ft-ban jelöli meg. Amennyiben ezek a költségek indokoltan merültek fel, azoknak felszámolási költségként történő átadásáról, illetőleg a maradványösszegnek valamely hitelező részére történő átadásáról kell rendelkezni. A végzés második oldalán a 7. bekezdésben a bíróság a felszámolási költségként rendelkezésre álló készpénzeszközt 1.807.000,-Ft-ban határozza meg. Mindezekből sem a rendelkezésre álló készpénzvagyon mennyisége, sem annak a Cstv. rendelkezései szerinti szabályszerű felosztása nem állapítható meg.
Nem felel meg a jogszabályoknak az elsőfokú bíróságnak a vagyonfelosztása amiatt sem, mert a felszámoló részéről nem kívánta meg a kárpótlási jegyek értékesítését és a befolyt vételárnak a hitelezők között, hitelezői igényük arányában történő felosztását. A kárpótlási jegyek mint értékpapírok értékesítésének semmilyen akadálya nincs, ezért arra a felszámolót a felszámolási eljárás befejezését megelőzően kell kötelezni. A kárpótlási jegyeknek mint értékesítetlen vagyontárgyaknak a követelések arányában történő felosztására csak akkor kerülhet sor, ha a felszámoló igazolja, hogy a kárpótlási jegyeket bármely okból megfelelő idő alatt nem tudta értékesíteni [módosított Cstv. 56. § (2) bekezdés]. A végzésnek erre vonatkozó rendelkezése azért is jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság a végzésében azt feltételezi, hogy a kárpótlási jegyek a névértékük 100%-án értékesíthetők, ez a feltételezés viszont az árfolyam-ingadozásokra figyelemmel bizonytalan.
Alapos a fellebbezés a tekintetben is, hogy az elsőfokú bíróság anélkül engedményezte a felszámolóra a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített követelést, hogy annak jogcímét megjelölte volna.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése eljárási és anyagi jogszabályokat sért, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a fentieknek megfelelő újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyezésre tekintettel a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a fellebbezéssel felmerült illetékköltséget csupán megállapította, annak viseléséről a megismételt eljárás eredményéhez képest az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.700/1997. sz.)