adozona.hu
BH 2000.7.317
BH 2000.7.317
A hitelező által megbízott ügyvéd költsége - perköltségként - nem tartozik a felszámolási költségek közé, ezért annak egyéb hitelezői igényként való besorolása a felszámoló részéről nem jogszabálysértő (1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. f) pont és (2) bek. d)-e) pont.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt 1994. december 7-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. március 16-i, 11. számában közzétett eljárásban a hitelező 100.000,-Ft összegű hitelezői igényét érvényesítette, amelyet a felszámoló a jelen ügyben irányadó, a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolt be azzal, hogy annak kielégítésére fedezet nem képződik.
Ezen felszámolói intézkedés ellen a hi...
BH 2000.7.317 A hitelező által megbízott ügyvéd költsége - perköltségként - nem tartozik a felszámolási költségek közé, ezért annak egyéb hitelezői igényként való besorolása a felszámoló részéről nem jogszabálysértő (1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. f) pont és (2) bek. d)-e) pont.].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt 1994. december 7-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. március 16-i, 11. számában közzétett eljárásban a hitelező 100.000,-Ft összegű hitelezői igényét érvényesítette, amelyet a felszámoló a jelen ügyben irányadó, a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolt be azzal, hogy annak kielégítésére fedezet nem képződik.Ezen felszámolói intézkedés ellen a hitelező kifogással élt. Előadta, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az adóst 100.000,-Ft - ügyvédi képviselettel felmerült - perköltség megfizetésére kötelezte, ez pedig a mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d), illetve e) pontjai alapján felszámolási költségnek minősül.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Véleménye szerint a mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontja csak a felszámoló által indított, az e) pont pedig a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárások esetén alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a 34-XI. sorszámú végzésével a hitelező kifogásának helyt adott, és utasította a felszámolót, hogy a hitelező részére megállapított ügyvédi munkadíjat a mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján felszámolási költségként sorolja be, és számolja el a hitelező részére. A végzés indokolásában utalt a mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti, a követelések érvényesítésével kapcsolatos rendelkezésre. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindítását megelőzően kezdeményezett ilyen eljárás a felmerült költségek jellegén nem változtat, ezért az ügyvédi díj felszámolási költségnek minősül.
E végzés ellen a felszámoló élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és a kifogás elutasítását. Fellebbezésében megismételte a mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) és e) pontjával kapcsolatos korábbi álláspontját, miszerint nem a felszámoló által indított és nem is a felszámolással kapcsolatos eljárási költség felszámolási költségnek nem tekinthető.
A fellebbezésben foglaltakra a hitelező nem tett észrevételt.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felek között a hitelező által bejelentett 100.000,-Ft összegű, az ügyvédi képviselet folytán jogerősen megítélt perköltségigény besorolása okozott jogvitát.
A mód. Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az adós tartozásait milyen - a polgári jog általános szabályaitól eltérő - kötelező sorrendben kell kielégíteni. A rangsor első kategóriájába tartozó felszámolási költségek felsorolását a mód. Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. E költségek közös jellemzője, hogy a felszámolás során az adósnál felmerült kiadások, vagyis a rangsorolás szempontjából annak van jelentősége, hogy a költség ténylegesen melyik oldalon jelentkezett. Az adós felszámolója által valamely követelés érvényesítésével - jogszerűen - megbízott ügyvéd munkadíja pl. valóban felszámolási költségként sorolandó be, az ellenérdekű fél - jelen esetben a hitelező - részéről megbízott ügyvéd munkadíja viszont a hitelező oldalán jelentkező költség, amely már nem a felszámolási eljárás kiadása, hanem az adóssal szembeni hitelezői igényként kerülhet érvényesítésre.
Az adott ügyben ezért a hitelező ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetése iránti követelése felszámolási költségnek nem tekinthető, s mint az adós elleni egyéb vagyoni igényt, jogszerűen sorolta be azt a felszámoló a mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hitelező kifogásának vizsgálatakor azt értékelte, hogy az adós által kezdeményezett eljárást a felszámoló folytatta, s ebből következtetett a hitelező oldalán felmerült ügyvédi munkadíjnak felszámolási költségkénti minősítésére. Ez a körülmény azonban nem változtat a fentiekben kifejtetteken, emiatt a Legfelsőbb Bíróság a felszámoló igénybesorolási intézkedését megalapozottnak találta. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s a hitelező kifogását elutasította.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.859/1997. sz.)