adozona.hu
BH 2000.4.151
BH 2000.4.151
Foglalás feloldása iránti kereset elutasítása fedezetelvonó szerződés miatt [Ptk. 203. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első- és másodfokú bíróság által egyezően megállapított tényállás szerint az alperesnek az 1997. szeptember 4. napján jogerőre emelkedett ítélet alapján 2.706.984 forintos követelése állt fenn a K. Kft.-vel szemben. Az ennek behajtása iránt indított végrehajtási eljárásban 1998. március 17-én a végrehajtó lefoglalta az adós telephelyén a perbeli Fiat Fiorino tehergépkocsit 300.000 forint értékben.
A felperes keresetében a gépkocsi foglalás alóli feloldását kérte arra hivatkozással, hogy a...
BH 2000.4.151 Foglalás feloldása iránti kereset elutasítása fedezetelvonó szerződés miatt [Ptk. 203. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
Az első- és másodfokú bíróság által egyezően megállapított tényállás szerint az alperesnek az 1997. szeptember 4. napján jogerőre emelkedett ítélet alapján 2.706.984 forintos követelése állt fenn a K. Kft.-vel szemben. Az ennek behajtása iránt indított végrehajtási eljárásban 1998. március 17-én a végrehajtó lefoglalta az adós telephelyén a perbeli Fiat Fiorino tehergépkocsit 300.000 forint értékben.A felperes keresetében a gépkocsi foglalás alóli feloldását kérte arra hivatkozással, hogy azt 1997-ben megvásárolta, így a foglaláskor a gépkocsi már nem volt az adós tulajdona.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult, érdemi védekezésként arra hivatkozott, hogy a gépkocsi átruházására irányuló szerződés mint fedezetelvonó szerződés vele szemben hatálytalan.
Az elsőfokú bíróság a szerződés fedezetelvonó jellegét a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, ezért a felperesnek a foglalás feloldása iránti keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy a hatálytalanság feltételei a másodfokú bíróság megítélése szerint is fennállnak. Az adós kft.-nek ugyanis 1997-ben tudomása volt az alperes követeléséről, annak jogosságát akkor elsőfokon ugyan, de a bíróság már megállapította. Ennek tudatában ruházta át a felperesre összes ingó és ingatlan vagyonát, ezzel az alperes kielégítési alapját teljes egészében elvonva. Rámutatott arra a másodfokú bíróság, hogy nem fogadható el az a felperesi védekezés, amely szerint a kft.-nek olyan kintlevősége volt, amiből az alperes igénye kielégíthető, mert ennek reális lehetőségét a felperes nem bizonyította. A fedezetelvonás feltételéül meghatározott rosszhiszeműséget a megyei bíróság is megállapíthatónak találta, figyelemmel arra, hogy a szerződést kötő társaságok nevében mindkét részről A. H. ügyvezető írta alá a szerződést, akinek nyilvánvalóan tudomása volt az alperes követeléséről.
A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének történő helyt adás iránt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az a periratokból egyértelműen megállapítható, hogy az adós akkor kötött a felperesi kft.-vel az ingatlan és ingó vagyon átruházására vonatkozó adásvételi szerződést, amikor az adós kft. ellen az alperes kérelmére már felszámolási eljárás folyt. Az is kétségtelenül megállapítható, hogy az adósi ingatlanra a fennálló társadalombiztosítási és adótartozások fedezeteként jelzálogjog nyert bejegyzést, így az ingatlan értékesítéséhez a jogosult hatóságok azzal a feltétellel járultak hozzá, ha a befolyt vételár-követelést az eladó adós a hatóságokra engedményezi. Ez az engedményezés az ingatlan vonatkozásában meg is történt. A felperesi védekezés alapja a perben mindvégig az volt, hogy a vételár-engedményezés az ingóságok értékesítésére is vonatkozott, és a befolyt vételár átutalása ennek megfelelően az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási hatóság számára megtörtént.
A felperes által bizonyítékként becsatolt adásvételi szerződés és az abban rögzített vételár-engedményezés kizárólag az adós ingatlanára, illetve annak vételárára vonatkozott.
Az a becsatolt szerződés, amely az ingóságok értékesítését is igazolja, valamint a vételárnak a vevő felperes általi visszaigazolását 1.737.500 forintra vonatkozóan - a perbeli gépkocsi 270.000 forintban megjelölt vételárát is magában foglaló összegben - 1997. augusztus 30-án kelt. Ezzel szemben a hatóságoknak az ingó vételárnak az alperesi követelést megelőző igényére történő kifizetése igazolására becsatolt F/6/1. alatti átutalás 1997. szeptember 22-i keltezéssel - csupán 1 403 749 forintról szól, tehát az adós és a felperes megállapodása szerinti teljes összegnek a köztartozásra történő felhasználását önmagában nem igazolja, egyéb igazolásra pedig nem került sor.
Ehhez képest a felperes nem bizonyította azt - a szerinte is jelentős - körülményt, hogy az okiratok nem igazolják egyértelműen azt, hogy a gépkocsi eladási árát is a fennálló társadalombiztosítási és adótartozása kielégítésére fordította.
A felperesi perbeli nyilatkozatok és a felülvizsgálati kérelemben foglaltak sem külön-külön, sem együtt nem utalnak arra, hogy az alperes a jelen perben az adós és a felperes közötti szerződés hatálytalanságára nem hivatkozhat, hanem csak arra, hogy mindkét fokú bíróság azért ítélte meg rosszul a hatálytalanságot, mert az adósnak oka volt a gépkocsi befolyt eladási árát - állítva, hogy ezt meg is tette - köztartozásra átutalni. Ez az érvelés viszont - az említett bizonyítottság hiányában - nem fogadható el [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta, mert annak jogszabályt sértő volta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból nem állapítható meg.
(Legf. Bír. Pfv.I.21.402/1999. sz.)