BH 2000.4.140

A tartozás fedezetének elvonása bűntette csak a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg [Btk. 297. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A városi bíróság az 1998. január 19-én kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terhelteket a tartozás fedezetének elvonása bűntette miatt ellenük emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott mint vállalkozó élelmiszerüzletet vezet, melyből a havi jövedelme 16-18.000 forint. Általános és ipari iskolát végzett, férjezett, kiskorú gyermeke nincs, vagyontalan és büntetlen előéletű.
A II. r. vádlott esztergályosként dolgozik az I. r. ...

BH 2000.4.140 A tartozás fedezetének elvonása bűntette csak a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg [Btk. 297. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1998. január 19-én kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terhelteket a tartozás fedezetének elvonása bűntette miatt ellenük emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott mint vállalkozó élelmiszerüzletet vezet, melyből a havi jövedelme 16-18.000 forint. Általános és ipari iskolát végzett, férjezett, kiskorú gyermeke nincs, vagyontalan és büntetlen előéletű.
A II. r. vádlott esztergályosként dolgozik az I. r. vádlott alkalmazásában, a havi jövedelme 18.000 forint. Nős, a feleségétől különváltan, de közös lakásban élnek, két kiskorú gyermeke van, akiknek a tartásába besegít. Érettségivel rendelkezik, vagyontalan, büntetlen előéletű.
Az I. r. és a II. r. vádlottak - mint a betéti társaság (a továbbiakban: bt.) beltagjai - 1995. május 1-jén bérleti szerződést, 1995. május 2. napján pedig árubeszerzési szerződést kötöttek az rt.-vel. A szerződések szerint a bt. üzemeltette a tejdiszkontot úgy, hogy a tejipari termékeket kizárólag az rt.-től szerezték be. A tejipari termékeket az rt. szállítólevéllel küldte ki a bt.-hez, a számlázás pedig a szállítólevelek alapján 5 naponta történt.
A vádlottak az rt. számláit 1995 októberéig folyamatosan kiegyenlítették, 1995 novemberétől kezdődően azonban a bt.-nek az rt.-vel szemben a gazdasági tevékenységből folyamatosan, nagy összegű tartozása keletkezett, mely 1996. szeptember 5-én már 5.164.793 forintot tett ki. Az első jelentős tartozás az 1995. november 10. napján kiállított számlán szereplő 1.311.949 forint értékű árunak az ellenértéke volt. A vádlottak tudatában voltak annak, hogy 1995 augusztusában a szállítóikkal szemben már fizetési nehézségeik voltak, 1995. október közepétől pedig már a nagyobb összegű inkasszókat sem tudták teljesíteni. Azzal is tisztában voltak, hogy a bt. tartozásaiért teljes vagyonukkal mögöttes felelősséggel tartoztak.
Ennek ellenére az I. r. vádlott 1995. november 15. napján a mostohafia részére értékesítette az eddig 1/2 arányban tulajdonában levő lakásingatlanát 1 millió forintért, és a II. r. vádlott 1995. október 18. napján eladta az édesanyja tulajdonában levő lakásingatlant 1 millió forintért. Az I. r. és a II. r. vádlottak a lakások eladásából származott pénzösszegeket azonban nem a gazdasági tevékenységük során keletkezett tartozások kiegyenlítésére, hanem a saját céljaikra fordították.
Az rt. magánfél polgári jogi igényét a bírósági tárgyaláson 5.164.793 forint erejéig előterjesztette.
Az elsőfokú bíróság a terheltek felmentésével kapcsolatos jogi álláspontját az alábbiak szerint fejtette ki.
A tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét az követi el, aki a gazdasági tevékenységéből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 94. §-ának (1) bekezdése szerint a beltag felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért. Tehát a beltag a betéti társaság tartozásaiért saját vagyonával is korlátlanul felel. Ez azonban önmagában még nem alapozza meg a büntetőjogi felelősséget.
Ha az általános felelősség alapján büntetőjogilag felelősségre vonható lenne a vádlott, ez azt jelentené, hogy a betéti társaság megalakításával, annak gazdasági tevékenysége megkezdésével az ingatlanairól és ingó vagyontárgyairól nem rendelkezhetne szabadon a betéti társaság beltagja, mivel azok egy esetleges tartozásnak a kielégítését szolgálnák. Önmagában nem törvényszerű az sem, hogy ha egy betéti társaságnál a gazdálkodás során tartozás keletkezik, azt később a betéti társaság tevékenysége során nem gazdálkodhatja ki.
Párhuzamot vonva a vállalkozóknak a felelősségével - akik szintén az egész vagyonukkal felelnek a tartozásaikért -, szintén az általános felelősség alapján nem vonhatók büntetőjogilag felelősségre, ha a tartozás felmerülése után vagy akár a vállalkozás beindítása után ingó és ingatlan vagyontárgyaikat értékesítik.
A betéti társaság beltagja büntetőjogilag csak akkor vonható felelősségre, ha az általános, korlátlan felelősségét külön szerződéssel konkretizálják, azaz a jelen esetben az I. r. és a II. r. vádlottak ingatlanaira a már felmerült vagy ezt megelőzően az esetlegesen felmerülő tartozások fejében jelzálogjogot jegyeztek volna be az ingatlanaikra. Az adott esetben azonban ez nem történt meg. A tartozás felmerülését követően, 1996 januárjában akart az rt. zálogszerződést kötni a vádlottak ingatlanaira, ekkor azonban ők az ingatlant már eladták.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett a terheltek felmentése miatt, bűnösségük megállapítása és velük szemben büntetés kiszabása érdekében.
A megyei bíróság a városi bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta, ezért azt ítélkezésének alapjául elfogadta.
E tényállás alapulvételével pedig a megyei bíróság az 1998. június 9-én meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és mind az I. r., mind a II. r. terheltet bűnösnek mondotta ki tartozás fedezetének elvonása bűntettében, ezért a terhelteket egyaránt 6-6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében egyaránt 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megyei bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a "fedezetül szolgáló vagyon" meghatározása tekintetében tévedett. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, a fedezet elvonása csak akkor valósíthat meg bűncselekményt, ha a fedezetül szolgáló vagyont a jogosult részére külön szerződéssel biztosították, pl. az ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be.
Az nem vitás, hogy a vádlottaknak mint a bt. beltagjainak ún. mögöttes felelősségük van, tehát a bt. tartozásaiért saját vagyonukkal is korlátlanul felelnek. Ebből azonban nem következik az, amit az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett, hogy eszerint a szóban forgó bűncselekmény minden olyan magatartással megvalósul, amikor a bt. beltagja valamilyen ingó vagy ingatlan vagyonát - ami végső soron majd a tartozásra fedezetül szolgálhat - értékesíti. Ha a bt.-nek nincs tartozása vagy a bt. beltagjának erről nincs tudomása, amikor a vagyontárgyait értékesíti, a tartozás fedezete elvonásának a bűncselekménye nem valósulhat meg, és akkor sem, ha elad ugyan valamilyen vagyontárgyat, de a tartozás fedezetéül egyéb vagyontárgyai még elegendők.
A Btk. 297. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi tényállás nem kívánja meg a tartozás fedezete elvonásának megvalósításához, hogy külön megállapodással lekötött fedezetet vonjon el az elkövető, és nincs ilyen értelmű bírói gyakorlat sem.
Az adott esetben a vádlottak - amikor a vagyonukat értékesítették - tudták, hogy tartozásuk van az rt.-vel szemben. Bár az eljárás során ezt ők tagadták, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatosan a bizonyítékokat mérlegelve mégis azt állapította meg tényállásként, hogy a vádlottaknak erről tudomásuk volt. A tartozás fedezetéül szolgálható egyetlen vagyontárgyukat, az ingatlantulajdonukat értékesítették a családtagjaiknak, nem rendelkeztek az ellenértékkel sem, így nem volt olyan vagyontárgyuk, ami a tartozás fedezetéül szolgálhatna. A tartozás kiegyenlítése azóta sem történt meg. Ilyen körülmények között, figyelemmel az időbeli egybeesésre is - nevezetesen hogy az értékesítésre akkor került sor, miután a bt. jelentős összegű tartozásáról a vádlottak tudomást szereztek -, a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottaknak az elsőfokú ítélet tényállásában foglalt cselekménye megvalósította a Btk. 297. §-ának (1) bekezdésébe ütköző tartozás fedezete elvonásának a bűntettét, ezért mindkét vádlott bűnösségét ebben a cselekményben megállapította.
A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt és védője élt felülvizsgálati indítvánnyal, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a törvénysértő elítélés miatt, a jogerős határozatok hatályon kívül helyezése és a terhelt bűncselekmény hiányában felmentés érdekében.
A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint tévedett a megyei bíróság, amikor az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a terhelt bűnösségét megállapította. A megyei bíróság a terheltnek - mint a betéti társaság beltagjának - a magánvagyonát tévesen vonta az adott tényállás szempontjából a fedezetnek tekintendő fogalmi körbe. A gazdasági életben kialakult gyakorlatra figyelemmel ugyanis a törvény helyes értelmezése szerint fedezetnek csak azok a vagyontárgyak tekinthetők, amelyeket szerződéssel evégett lekötöttek.
A legfőbb ügyész - a felülvizsgálati indítványhoz csatlakozva - a terhelt felmentését indítványozta; egyben a II. r. terhelt vonatkozásában e terhelt felmentése érdekében, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból a nevezett javára önálló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. A legfőbb ügyész indítványának indokolása szerint helytállóan utalt az I. r. terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány arra, hogy a Btk. 297. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény tekintetében a fedezet fogalma miként értelmezendő. Ennek megfelelően amellett, hogy a betéti társaság beltagjai a betéti társaság tartozásaiért saját vagyonukkal korlátlanul felelnek, ezen vagyon vagy annak egy része csak akkor válik a bűncselekmény elkövetési tárgyává, ha azt a tartozás fedezetéül szerződéssel lekötötték; az irányadó tényállás szerint azonban fedezetként lekötésre egyik terhelt vagyona sem került.
A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője, valamint a legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványát változatlanul fenntartotta. A legfőbb ügyész a terhelteknek bűncselekmény hiányában való felmentését indítványozta, amelyhez a II. r. terhelt vonatkozásában a védő is csatlakozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványokat mind az I. r., mind a II. r. terhelt tekintetében alaposnak találta.
A Btk. 297. §-ának (1) bekezdése szerint a tartozás fedezete elvonásának bűncselekményét az valósítja meg, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, vagyis kizárólag a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon tekinthető az elkövetés tárgyának.
Az adott esetben nem kétséges, hogy a terheltek a betéti társaság tartozásainak ismeretében és mint a bt. beltagjai a mögöttes felelősségük kijátszása érdekében idegenítették el a vagyontárgyaikat, ez a magatartásuk azonban a fentiek szerint bűncselekményt nem valósít meg, hanem olyan rosszhiszemű magatartásnak tekintendő, amelynek szankcióját nem a büntetőjog szabályozza.
A Ptk.-nak a fedezetelvonó szerződésekről szóló szabályai szerint ugyanis [Ptk. 203. § (1) bekezdés] az a szerződés, amellyel a harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Amennyiben pedig valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell [Ptk. 203. § (2) bekezdés].
Ekként tehát a gazdasági életben is elvárható jóhiszemű joggyakorlás feltételeinek megfelelően helyesen tekintette elvárhatónak a megyei bíróság azt, hogy a betéti társaságok - teljes vagyonukkal a társaság tartozásaiért mögöttes felelősséggel tartozó - beltagjai a vagyonukat a felelősség köréből ne vonják ki, vagyis esetleges elidegenítés esetén más fedezetet létesítsenek.
Az ezzel ellentétes magatartás azonban a büntetőjogi felelősséget nem alapozhatja meg.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság az is, hogy a vád tárgyává tett tényekre, illetve az eljárt bíróságok által rögzített tényállásra figyelemmel a terheltek cselekménye más bűncselekményt nem valósított-e meg. Ebben a vonatkozásban egyetértett a városi bíróság álláspontjával, amely szerint a sikkasztás bűncselekménye (Btk. 317. §) ugyancsak nem állapítható meg a terheltekkel szemben.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel az érintett jogerős határozatokat hatályon kívül helyezte, az I. r., valamint a II. r. terhelteket a Btk. 297. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartozás fedezetének elvonása bűntette miatt ellenük emelt vád alól - mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
(Legf. Bír. Bfv.V.1782/1998. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.