adozona.hu
BH 2000.3.130
BH 2000.3.130
Adókedvezmény csak a saját vagyont csökkentő alapítványi támogatás után vehető igénybe [1991. évi XC. tv. (Szja-tv.) 38/A. § (1) bek. i) pont, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (7) bek., 1/1998. KJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperes terhére az 1995. évre vonatkozóan lefolytatott személyi jövedelemadó-ellenőrzés eredményeképpen az 1996. április 26-án kelt határozatával 99.960,-Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, mellyel a visszaigényelt adót csökkentette. A határozat indoklása szerint a felperes az Ú. P. Alapítvány támogatására 47.600,-Ft-ot fizetett be, majd a T. és K. Egyesülethez belépve az egyesülettől juttatást igényelt, és 285.600,-Ft összegben kapott, melyet ...
BH 2000.3.130 Adókedvezmény csak a saját vagyont csökkentő alapítványi támogatás után vehető igénybe [1991. évi XC. tv. (Szja-tv.) 38/A. § (1) bek. i) pont, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (7) bek., 1/1998. KJE].
Az APEH megyei igazgatósága a felperes terhére az 1995. évre vonatkozóan lefolytatott személyi jövedelemadó-ellenőrzés eredményeképpen az 1996. április 26-án kelt határozatával 99.960,-Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, mellyel a visszaigényelt adót csökkentette. A határozat indoklása szerint a felperes az Ú. P. Alapítvány támogatására 47.600,-Ft-ot fizetett be, majd a T. és K. Egyesülethez belépve az egyesülettől juttatást igényelt, és 285.600,-Ft összegben kapott, melyet az egyesület a nevében az alapítvány részére befizetett. Az egyesületi juttatás össze volt kapcsolva az alapítványi befizetéssel, a juttatás csak alapítványi támogatásra volt fordítható, ezért a felperes az alapítványt csak a vagyoni előnyhöz való jutás érdekében támogatta, így az 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a felperes az adókedvezményt jogosulatlanul vette igénybe.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. július 19-én meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és megváltoztatása iránt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alapítványi támogatás csak látszólag valósult meg, a felperes az alapítványt csak azon vagyoni előny érdekében támogatta, hogy a tényleges befizetésénél nagyobb összegű alapítványi támogatásról kapott igazolás után magasabb adókedvezményt érjen el. A felperes vonatkozásában így a vagyoni előny kizárta az adókedvezmény igénybevételét az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, helyes indokaira utalással.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet "megváltoztatása" és az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a hatáskörüket túllépték, mert olyan, csak a perben csatolt alapítványi és egyesületi vizsgálati jegyzőkönyveket tettek vizsgálat tárgyává - ezzel a kereseti kérelemhez kötöttség szabályát is megsértették -, melyeket az alperesi határozat nem tartalmazott. Megsértették az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat is, amikor más adóalanyok (egyesület, alapítvány) magatartását vizsgálták. Álláspontja szerint a más adóalanyok magatartására vonatkozó megállapítások a felperes terhére nem értékelhetőek. Hivatkozott arra, hogy a felperes az egyesületi juttatást ténylegesen megszerezte, és azt mint saját befizetését fordította alapítványi támogatásra, így iratellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes a tényleges befizetését meghaladó összegű adókedvezményt kívánt igénybe venni. Álláspontja szerint az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja az adókedvezmény igénybevételéhez feltételként csak azt írta elő, hogy az alapítvány karitatív tevékenységet folytasson, és a vagyonielőny-szerzés kizárható legyen. A jogszabály az alapítvány karitatív tevékenységének mértékét nem határozta meg. Ezért az ítéletben foglalt az a megállapítás, hogy az alapítvány a bevételeinek csak 7-9%-át fordította közérdekű célok támogatására, nem értékelhető a felperes terhére. A 12/1994. (III. 2.) AB határozat szerint is, amennyiben a törvényhozó meghatározta az adókedvezmény körét, azt a végrehajtás során az adóhatóság nem vonhatja szűkebbre, így az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja megszorító értelmezése jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" a Legfelsőbb Bíróság ssz=1>1/1998. KJE számú jogegységi határozatára figyelemmel nem ellenezte. Álláspontja szerint a felperest az adókedvezmény csak 47.600,-Ft alapítványi támogatás után illeti meg, a felperes 285.600,-Ft-ot nem saját vagyonából fordított az alapítvány támogatására.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem kisebb részben az alábbiak szerint alapos.
Az ssz=1>1/1998. KJE számú jogegységi határozat az Szja-tv. 38/A. §-ának i) pontját értelmezi. Ez a határozat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. §-ának c) pontja alapján a bíróságokra kötelező. Az 1/1998. KJE számú jogegységi határozat 4. pontja folytán alkalmazandó 1. pontja értelmében az adóból az a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg vonható le, amely befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezte. Az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint az alapítványi támogatásra befizetett összeg az adóból akkor vonható le, ha az adózó a törvényben meghatározott célok megvalósítására működő alapítvány javára fizeti be az alapítványi támogatás összegét, és kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adta.
Az ssz=7>1/1998. KJE számú határozat 2. pontja értelmében az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adókedvezmény igénybevételére akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be.
Az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja és az 1/1998. KJE számú határozat rendelkezése értelmében a felperes csak a saját vagyonából teljesített alapítványi támogatása után veheti igénybe jogszerűen az adókedvezményt. A felperes saját vagyonát csökkentően 1995. november 22-én 47.600,-Ft-ot fizetett be az alapítvány részére. A felperes által a T. és K. Egyesülettől kapott 285.600,-Ft egyesületi juttatásnak az alapítvány részére történő befizetése már nem járt a felperes vagyonának csökkentésével, ezért ezen befizetés után a felperes nem jogosult adókedvezmény igénybevételére. A bíróságok helyesen állapították meg a rendelkezésre álló iratok alapján, hogy a felperesnek nyújtott egyesületi juttatás feltétele volt, hogy a felperes előzetesen az alapítvány javára befizetést eszközöljön, és a felperes az egyesületi juttatást csak alapítványi támogatásra fordíthatta. Ezen egyesületi juttatást ténylegesen nem kapta kézhez, azt nevében az egyesület utalta át az alapítvány javára. A felperes ezen összeg fölött tényleges rendelkezési jogot nem szerzett, ez az egyesületi juttatás a saját vagyonát nem növelte, így ezen összeg alapítványi befizetése a felperes vagyonának csökkentésével sem járt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján az adóhatóság és eljárása során a bíróság is vizsgálhatja, hogy a felperes által kötött jogügylet, alapítványi támogatás adójogi szempontból valós alapítványi támogatásnak minősül-e, az adókedvezmény igénybevételére a felperes jogosult-e. Ennek során - a felperes álláspontjával szemben - vizsgálható, hogy az alapítvány és az egyesület az alapítványi támogatások befizetésekor, egyesületi juttatások nyújtásakor a törvénynek, a személyi jövedelemadóról szóló törvényeknek megfelelően jártak-e el, az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontjában foglalt vagyoni előny nyújtása kizárható-e.
Mindezek alapján az eljárt bíróságok nem lépték túl hatáskörüket, amikor a perben csatolt iratok alapján vizsgálták az alapítvány és egyesület közreműködését a felperesi alapítványi támogatás nyújtásában az adókedvezmény jogszerűségének megítéléséhez.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott kereseten történő túlterjeszkedést sem látta megállapíthatónak. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, az adókedvezmény jogszerűségének elismerését kérte. Az alperes az adókedvezményt a vagyoni előny célzata miatt nem ismerte el jogszerűnek, ezért a kereset elbírálásához a bíróságoknak vizsgálniuk kellett, hogy a vagyoni előny fennállt-e. Ezen vizsgálat során tehát jogszerűen került megállapításra, hogy az alapítvány és az egyesület egymás közti együttműködési megállapodása, az alapítvány részéről pénzösszeg átadása az egyesület részére azt szolgálta, hogy a felperes az előzetesen alapítványi támogatásra fordított összege után egyesületi juttatásban részesülhessen, melynek újra alapítványi támogatásra történő fordításával a tényleges befizetésénél nagyobb összegű alapítványi támogatásról kapjon igazolás, és ez után magasabb összegű adókedvezményt vehessen igénybe.
A fentiek alapján - az ssz=1>1/1998. KJE számú jogegységi határozatra figyelemmel - a felperes adókedvezményt az Szja-tv. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján 47.600,-Ft alapítványi támogatás után vehet igénybe, míg 285.600,-Ft befizetése után adókedvezmény igénybevételére a felperes nem jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest - az adókötelezettség újbóli megállapítása érdekében - új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárás során az alperesnek az elsőfokú határozat ellen benyújtott felperesi fellebbezés elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság sz=1>1/1998. számú jogegységi határozata alapján a felperes tényleges 47.600,-Ft-os vagyoncsökkenése figyelembevételével kell megállapítania a visszajáró adót.
(Legf. Bír. Kfv.V.28.121/1997. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2000.144 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
