adozona.hu
BH 2000.2.87
BH 2000.2.87
I. A sértett alkoholos befolyásoltsága egyéb feltételek esetén nem zárja ki a munkáltató társadalombiztosítási költségekért való felelősségét. II. A társadalombiztosítási szerv a végelszámolási eljárásban nem hitelezője a kötelezett személynek (1975. évi II. tv. 108. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes alkalmazottja B. Pál 1993. március hó 25-én munkavégzése közben balesetet szenvedett, amelynek következtében 1995. március 10-től 1995. március 31-ig 11.959,-Ft, 1995. április hó 1-jétől 1995. december 31-ig pedig havi 16.343,-Ft baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült. Az alperes jogelődje, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság 1995. december hó 4. napján fizetési meghagyást bocsátott ki a balesetet szenvedett részére kifizetett társadalombiztosítási juttatások megtérítése irá...
BH 2000.2.87 I. A sértett alkoholos befolyásoltsága egyéb feltételek esetén nem zárja ki a munkáltató társadalombiztosítási költségekért való felelősségét.
II. A társadalombiztosítási szerv a végelszámolási eljárásban nem hitelezője a kötelezett személynek (1975. évi II. tv. 108. §).
A felperes alkalmazottja B. Pál 1993. március hó 25-én munkavégzése közben balesetet szenvedett, amelynek következtében 1995. március 10-től 1995. március 31-ig 11.959,-Ft, 1995. április hó 1-jétől 1995. december 31-ig pedig havi 16.343,-Ft baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült. Az alperes jogelődje, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság 1995. december hó 4. napján fizetési meghagyást bocsátott ki a balesetet szenvedett részére kifizetett társadalombiztosítási juttatások megtérítése iránt a felperessel szemben.A felperes a fizetési meghagyás ellen keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, bejelentette, hogy balesetvédelmi szabályt nem szegett meg, így a társadalombiztosítási ellátás megtérítésének kötelezettsége nem áll fenn. Bejelentette továbbá, hogy 1995. január hó 31. napján a felperesi végelszámolás befejeződött, így vele szemben már fizetési kötelezettség nem állapítható meg.
A városi bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte, és a felperest a fizetési kötelezettség alól mentesítette. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a balesettel összefüggésben indult rendőrségi eljárás során munkavédelmi szakértőt vettek igénybe, e szakértő minden tekintetben megalapozott és a rendőrségi bizonyítási eljárás alapjává tett szaktanácsadói véleményében akként foglalt állást, hogy a baleset kizárólag a baleset sérültjének a felperes által elháríthatatlan munkavégzési magatartásával hozható okozati összefüggésbe, a sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, munkavédelmi oktatásban részesült. A felperesi oldalon semminemű munkavédelmi szabályszegés nem állapítható meg.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezésének a másodfokú bíróság helyt adott, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, téves jogi következtetéssel állapította meg azt, hogy a perbeli üzemi baleset kizárólag a sérült munkavédelmi szabályszegésével hozható okozati összefüggésbe. A másodfokú bíróság felülmérlegelte az elsőfokú bíróság mérlegelését, megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által is ismert szakértői megállapítások utalnak arra, hogy bár közvetlen kiváltó oka a balesetnek a sérült szabálytalan munkavégzése volt, ez azonban mégsem minősíthető a munkáltató által elháríthatatlan magatartásnak, mivel megelőző intézkedések keretében a sérült által használt munkaeszköz biztonsága növelhető lett volna. Így nem kizárólag a sérült dolgozó magatartásával hozható összefüggésbe a baleset.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes alkalmazottja alkoholos befolyásoltság alatt végzett munkát, bizonyítja, hogy a felperes a veszélyforrást is jelentő munkahelyen nem akadályozta meg, hogy alkoholos befolyás alatt álló dolgozó veszélyes munkaeszközzel dolgozzon.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, amelyben kérte a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a városi bíróság ítéletének helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint a jogerős ítélet nem tényeken, hanem a bíróság álláspontján alapszik. A munkáltató a rá nézve kötelező baleset-elhárítási kötelezettségének eleget tett. A felperes egyébként jogutód nélkül megszűnt, így a többször módosított 1991. évi IL. tv. IV. fejezete szerint ellene végelszámolás lefolytatására került sor. A törvény 68. §-ának (1) bekezdése alapján a hitelezőket felszólították, hogy követeléseiket a végelszámolás közzétételét követő 30 napon belül jelentsék be. Az alperes hitelezői igényt nem jelentett be, így álláspontja szerint a fizetési meghagyás kibocsátásával ezt az igényt nem érvényesítheti.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni a Legfelsőbb Bíróságtól. A felperesi - bár ezt pontosan nem jelöli meg a felülvizsgálati kérelmében - a megyei bíróság bizonyítékok mérlegelésével hozott döntését támadja. A Pp. 206. §-a szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Sor kerülhet a felülvizsgálati eljárás során a bíróság mérlegelésének felülvizsgálatára is abban az esetben, ha a bíróság döntése iratellenes, logikai ellentmondásokat tartalmaz, vagy életszerűtlen következtetéseket vont le. Jelen perben a másodfokú bíróság megfelelően mérlegelte a bizonyítékokat, ennek során megfelelően mérlegelte felül az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben egyoldalúan értékelve az ügyben beszerzett szakértői véleményt, életszerűtlen és logikai ellentmondásokat tartalmazó döntést hozott. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság döntését nem találta iratellenesnek, logikátlannak vagy életszerűtlennek, ezért jogszabálysértés hiányában annak megváltoztatására nincs lehetőség.
Az ügy elbírálása során irányadó 1975. évi II. törvény 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja rá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályoknak vagy óvintézkedésnek nem tett eleget. Az ügyben fellelhető szakvélemény szerint a sérült által használt munkaeszköz biztonsága hiányos volt. A kérdéses munkaeszköz biztonságosabb, balesetmentes használata biztosítható lett volna a munkáltató részéről.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy irataiból megállapította, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásakor a felperes a cégnyilvántartásban szerepelt, így nem volt akadálya annak, hogy a fizetési meghagyást az alperes vele szemben kibocsássa.
A fizetési meghagyás a felperesnek törvényen alapuló fizetési kötelezettségét állapítja meg, a társadalombiztosítási szerv nem hitelezője a felperesnek, hanem a törvényben szabályozott eljárásban a felperes fizetési kötelezettségét meg kell állapítania és annak jogerőre emelkedése után behajtása iránt kell intézkednie.
(Legf. Bír. Kfv.III.27.798/1997. sz.)