adozona.hu
BH 2000.1.39
BH 2000.1.39
A véglegesnek minősített egészségromlás utóbb nem vizsgálható felül (1975. évi II. tv. 4. §, 1987. évi XI. tv).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1967. július 5-én üzemi baleset következtében elveszítette bal lába nagyujját, amelynek következtében munkaképesség-csökkenését a szakvéleményében az elsőfokú orvosi bizottság 1968. július 22-én 26%-ban állapította meg azzal, hogy a felperes állapotában változás nem várható, munkaképesség-csökkenése végleges. A felperes részére az alperes 1968. augusztus 1-jétől baleseti járadékot folyósított.
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte 1994. március 30-án. Az ezzel kapcso...
BH 2000.1.39 A véglegesnek minősített egészségromlás utóbb nem vizsgálható felül (1975. évi II. tv. 4. §, 1987. évi XI. tv).
A felperes 1967. július 5-én üzemi baleset következtében elveszítette bal lába nagyujját, amelynek következtében munkaképesség-csökkenését a szakvéleményében az elsőfokú orvosi bizottság 1968. július 22-én 26%-ban állapította meg azzal, hogy a felperes állapotában változás nem várható, munkaképesség-csökkenése végleges. A felperes részére az alperes 1968. augusztus 1-jétől baleseti járadékot folyósított.A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte 1994. március 30-án. Az ezzel kapcsolatos eljárás során munkaképesség-csökkenését 1994. május 30-án a másodfokú orvosi bizottság 40%-ban, üzemi balesetből eredően 10%-ban állapította meg. Ezért 1994. július 1-jétől baleseti rokkantsági járadéka megszüntetése iránt intézkedett az alperes.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, kérve a munkaképesség-csökkenésével kapcsolatos közigazgatási határozat felülvizsgálatát. Az alperes az elsőfokú bírósági eljárás alatt felülvizsgálta határozatát, de változatlanul a baleseti járadék megszüntetése iránt intézkedett, csupán annak dátumát 1996. május 1-jében állapította meg.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be az elsőfokú eljárásban. Az orvosszakértő véleménye szerint a felperes egészségi állapota 1967 óta nem változott, nem is változhatott. A korábban megállapított 26%-os baleseti munkaképesség-csökkenést 1994-ben azért mérsékelték 10%-ra , mert a szakmai irányelvek megváltoztak, és a megváltozott irányelvek alapján a felperes munkaképesség-csökkenése nagylábujjának elvesztése miatt 10%-ban határozható meg. Az elsőfokú bíróság az orvosszakértői véleményre alapozva a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A megyei bíróság a fellebbezésnek helyt adott, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése 1968. augusztus 1. napjától 26%-os, amely állapot végleges. A másodfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontja szerint a felperes munkaképesség-csökkenését 1968-ban véglegesnek minősítette az Orvosszakértői Bizottság, az alperes egyetlen ízben sem kezdeményezte a felperes egészségi állapotának felülvizsgálatát. Az 1994-ben megváltozott módszertani irányelvek alapján megállapított munkaképesség-csökkenés minősítése nem lehet a felperes egészségi állapotára kihatással. A felperes korábban - végleges jelleggel - megállapított munkaképesség-csökkenésének mértéke a később bevezetett módszertani irányelvek alapján nem változhat.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős másodfokú ítélet ellen. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint jogszabálysértő a másodfokú bíróság ítélete, mivel az figyelmen kívül hagyta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tb.) 81. §-ának rendelkezéseit.
A felperes a felülvizsgálati kérelemre előterjesztett ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az 1968-ban megállapított munkaképesség-csökkenése végleges, abban semmiféle kedvező változás természetszerűleg nem állhat be. 1968-ban a hatályos jogszabályok szerint történt baleseti járadékának megállapítása, szerzett jogát semmisíti meg az alperes intézkedése.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet törvényes és megalapozott.
A Tb. 4. §-a az alapelvek között meghatározza, hogy az üzemi baleseti sérültek és hozzátartozóik fokozott gondoskodásban részesülnek. Az alperes által hivatkozott szakmai módszertani irányelvek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmezésével az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülnek, és mint ilyenek, a jogalkotási törvény hatálya alá tartoznak. A jogalkotási törvény rendelkezései szerint visszamenőleges hatállyal kötelezettséget nem lehet megállapítani, azaz a visszamenőleges rendelkezésekkel a korábban már megszerzett jogosultságot nem lehet megvonni. A felperes egészségi állapotában bekövetkezett változás, amely végleges egészségromlást okozott, 1994-ben nem változtatható meg a felperesre vonatkozóan kedvezőtlen eredménnyel.
Az alperesnek ez az eljárása sértette a Tb. alapelvei között rögzített szabályokat is.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.III.27.919/1997. sz.)