adozona.hu
BH 2000.1.29
BH 2000.1.29
Az adós ellen folyó felszámolási (egyszerűsített felszámolási) eljárásban a felszámoló nem köteles a cég ügyvezetőjének feladatkörébe tartozó tevékenységet, vizsgálódást, iratbeszerzést stb. megtenni, illetve átvenni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. § a)-b) pont, 33. § (2) bek., 54. §, 55. § (1) bek., Ptk. 339. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az U. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetője volt. A megyei bíróság előtt felszámolási eljárás folyt az U. Kft. ellen, amelynek során egyszerűsített felszámolás keretében 1994. április 15-én a bíróság végzésével az eljárást befejezetté nyilvánította, az adóst megszüntette, és a cég a cégnyilvántartásból törlésre került, jogutód nélkül megszűnt. Az alperes az adós kijelölt felszámolójaként járt el. A felperes módosított, felemelt keresetében 1993. nov...
BH 2000.1.29 Az adós ellen folyó felszámolási (egyszerűsített felszámolási) eljárásban a felszámoló nem köteles a cég ügyvezetőjének feladatkörébe tartozó tevékenységet, vizsgálódást, iratbeszerzést stb. megtenni, illetve átvenni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. § a)-b) pont, 33. § (2) bek., 54. §, 55. § (1) bek., Ptk. 339. § (1) bek.].
A felperes az U. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetője volt. A megyei bíróság előtt felszámolási eljárás folyt az U. Kft. ellen, amelynek során egyszerűsített felszámolás keretében 1994. április 15-én a bíróság végzésével az eljárást befejezetté nyilvánította, az adóst megszüntette, és a cég a cégnyilvántartásból törlésre került, jogutód nélkül megszűnt. Az alperes az adós kijelölt felszámolójaként járt el. A felperes módosított, felemelt keresetében 1993. november 1-jétől 1994. március 24. napjáig elmaradt munkabér (46.600,-Ft/hó), 1994. március 24-től 1995. augusztus végéig elmaradt táppénz (34.950,-Ft/hó), összesen 825.589,-Ft tőke, valamint ennek 1993. november hónaptól kezdve 1995. december 31. napjáig havi 1,8%-os kamata mint kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Hivatkozott arra, hogy az alperes mint felszámoló elmulasztotta a munkáltatói jogok gyakorlása körében reá rótt feladatok teljesítését, amelynek okán a felperes sem dolgozni nem tudott, sem társadalombiztosítási támogatást nem kapott. Az alperes a kereset elutasítását kérte, elsősorban arra hivatkozással, hogy a felperesnek kárt nem okozott, mert a felperes nem állt munkaviszonyban. Másodlagosan azért, mert ha a munkaviszony fennállása jelenleg meg is állapítható, a felszámolás időpontjában a felperes mulasztása okán nem volt az, holott ennek érdekében a felszámoló minden tőle elvárható magatartást kifejtett.Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 36.000,-Ft elsőfokú perköltséget, az államnak pedig 63.520,-Ft eljárási illetéket. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként és a perben a felperes által csatolt okirati bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes az U. Kft. ügyvezetőjeként 1989. március 22-től a kft. jogutód nélküli megszűnéséig, 1994. április 15-ig munkaviszonyban állt a céggel. Ügyvezetői tevékenységét azonban ténylegesen csak 1992. augusztus 22. napjáig látta el, ezt követően a felszámolás befejezéséig munkát már nem végzett, 1992. augusztus 23-tól kétévi időtartamra fizetés nélküli szabadságban részesült, mely időszakra gyermekgondozási díjat, illetőleg gyermekgondozási segélyt kapott. Tényleges jövedelemmel 1993. november 1. és 1994. augusztus 31. között nem rendelkezett, 1994. szeptember 1-jétől pedig rokkantsági nyugdíjas lett. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a felszámolási eljárás során nem tett eleget az 1991. évi IL. törvény 31. §-ának a) és b) pontjában foglalt kötelezettségének, mert a szükséges iratokat nem bocsátotta a felszámoló rendelkezésére, így egyszerűsített felszámolás folyt az adóssal szemben. A felszámoló felhívta a felperest munkaviszonyának igazolására, a felperes azonban a szükséges okirati bizonyítékokat nem adta át, így az alperes nem tudta megállapítani, hogy az ügyvezetői feladatokat valóban munkaviszonyban látta-e el a felperes, ezért e körben nem róható a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti károkozó magatartás az alperes terhére. A táppénz tekintetében az alperest mulasztás 1994. április 15-ig nem terhelte, mert a felperes hibájából a társadalombiztosítás részére a munkaviszony fennállását nem tudta igazolni, az ehhez szükséges iratokat a felperes csak a megismételt eljárás során csatolta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az ítéletnek a keresete szerinti megváltoztatását. Fellebbezését arra alapította: a bíróság megállapította, hogy munkaviszonyban állt, így őt a keresetben megjelölt kiesett munkabér és az elmaradt társadalombiztosítási ellátás is megilleti, mivel az alperesnek tudnia kellett, hogy ő munkaviszonyban állt mint ügyvezető. Ennek ellenére a szükséges munkáltatói intézkedéseket nem tette meg, ezzel neki kárt okozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15.000,-Ft fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak 63.520,-Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, az abból levont következtetései helytállóak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai szerint a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján hagyta helyben.
A felperes a jogerős másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását oly módon, hogy a felülvizsgálati bíróság a társadalombiztosítási ellátások, illetve munkabére vonatkozásában a kereseti kérelemnek adjon helyt és kötelezze az alperest 1994. március 24. napjától 1994. április 15. napjáig elmaradt táppénz címén 34.950, valamint 46.600,-Ft/hónap megfizetésére. Az 1994. április 15. napjától járó évi 20%-os kamat és költségei megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok a munkaviszonyának fennállását megállapították. A fizetés nélküli szabadság ideje alatt többször, legelőször 1993 novemberében jelentkezett munkára a felszámolónál, aki őt azzal utasította el, hogy a munkavállalói státusa nem bizonyított. Kérte a felszámolótól a munkaviszony igazolását és a munkanélküli-segély folyósításához szükséges okiratok kiadását, amelyet az ugyanezen indokkal utasított el. Álláspontja szerint a felszámoló kártérítési felelőssége fennáll. A cégbírósághoz becsatolt társasági szerződés ugyanis tanúsítja, hogy más ügyvezető megjelölésére sem ekkor, sem később nem került sor. A felszámolónak e cégadat alapján őt a társaság ügyvezetőjének és ezáltal a munkavállalójának is kellett volna tekinteni. A felszámolót a szükséges igazolások hiányában is bejelentési kötelezettség terhelte volna a társadalombiztosítási szervhez, amelyet elmulasztott. Tévedett tehát az első- és a másodfokú bíróság, s egyben jogszabályt is sértett, amikor az alperes kártérítési felelősségét felróhatóság hiányában nem állapította meg. Álláspontja szerint nem terhelte a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási teher sem a munkaviszony fennállása, sem annak hiánya tekintetében. Az első- és másodfokú bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a cégnyilvántartásról szóló 1989. évi 23. tvr. 2. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyta.
A felülvizsgálati kérelemre az alperes ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, mivel a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az első és másodfokon eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, és helyes az arra alapozott jogi döntésük is.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az adott tényállás mellett a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor az első fokon eljárt bíróság ítéletét indokainál fogva a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta. Az U. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ellen, amelynek ügyvezetője volt a felperes, a megyei bíróság előtt a felszámolási eljárás az 1991. évben indult, így az eljárásra az 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve csődtörvény) rendelkezései voltak az irányadóak. A felperes a keresetét a felszámoló ellen nyújtotta be, a csődtörvény 54. §-ára alapítva. A hivatkozott jogszabályhely szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. Helyesen jártak el tehát a bíróságok, amikor - ezen jogszabályhelyben meghatározott kitételeknek megfelelően - az adott helyzetet, valamint a felszámoló által tanúsított, tőle elvárható gondosságot tették vizsgálat tárgyává. A felperes sem az alap-, sem a másodfokú eljárás során, sem pedig a felülvizsgálati kérelmének alátámasztására nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amelyek alkalmasak lettek volna a kártérítés fent hivatkozott jogalapjának a megállapításához.
A nem vitás tényállás szerint az adóssal szemben egyszerűsített felszámolás folyt, mivel a felperes, aki ügyvezetője volt az adósnak, nem tett eleget a csődtörvény 31. §-ának a) és b) pontjában foglalt kötelezettségének. A bírósági eljárás során - hatályon kívül helyezés folytán - megismételt eljárásra került sor, és ezen utóbbi eljárás keretében a felperes részéről becsatolásra kerültek a munkaviszony megállapításához szükséges okiratok. Tehát azok a felszámolási eljárás során a felszámoló részére bemutatásra nem kerültek. Alaptalanul hivatkozott tehát arra a felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy a felszámolót egyrészt terhelte volna a cégbíróság előtti irattanulmányozás, mivel az alapító okirat egyik pontja szerint rögzítésre került, hogy az ügyvezetői beosztását főfoglalkozásban látja el; másrészt a társadalombiztosítási szerveknél is el kellett volna járnia a munkaviszonyának megállapítása vonatkozásában. A felszámolási eljárásban a felszámoló tevékenységére vonatkozóan speciális rendelkezéseket tartalmaz a csődtörvény. A felszámolónak a cég felszámolásával kell foglalkoznia és nem vehet át olyan feladatokat, amelyek a felszámolásra kerülő cég vezetőinek, illetve vezető tisztségviselőinek feladataiból erednek. Így, amennyiben nem tesz eleget az ügyvezető a csődtörvény 31. §-ának a) pontjában foglalt kötelezettségének, a 33. § (2) bekezdése szerint a felszámoló - a bíróság hozzájárulásával - megbízhat szakértőt ezen feladatok elvégzésével, amelynek a költségeit az említett vezetőnek kell viselnie. Tehát nem a felszámolónak kell átvennie a feladatok elvégzését. Amennyiben pedig az adós gazdálkodó szervezet vezetője nem tesz eleget az iratátadási kötelezettségének, a hiányzó iratokat nem a felszámolónak kell pótolnia, illetőleg beszereznie, hanem a csődtörvény 55. §-ának (1) bekezdése alapján kérelmet kell benyújtania a bírósághoz az egyszerűsített felszámolás lefolytatása iránt.
A fentiekre tekintettel tehát a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy munkaviszonyának bizonyítására vonatkozóan a bizonyítási teher a felszámolóra hárult volna az eljárás során.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.VIII.30.699/1998. sz.)