adozona.hu
BH 2000.1.28
BH 2000.1.28
Az adózó által tett adóbevallás vagy a befizetett adóelőlegre vonatkozó nyilatkozat végrehajtható okiratnak minősül, ennek birtokában az adóhatóságnak kell a végrehajtást megkísérelnie. A végrehajtás eredménytelenségének igazolásával csak az adóhatóság jogosult felszámolási eljárást kezdeményezni [1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 27. § (2) bek. a)-b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az 1995. január 11-én az elsőfokú bírósághoz érkezett kérelmében azért kérte az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolása elrendelését, mert az adós bevalláson és jogerős adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túli 3.310.509,-Ft adótartozását nem egyenlítette ki. Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény 87. §-ának (2) bekezdése értelmében a becsatolt folyószámla okiratnak minősül. Álláspontja szerint a tartozás az adós ...
BH 2000.1.28 Az adózó által tett adóbevallás vagy a befizetett adóelőlegre vonatkozó nyilatkozat végrehajtható okiratnak minősül, ennek birtokában az adóhatóságnak kell a végrehajtást megkísérelnie. A végrehajtás eredménytelenségének igazolásával csak az adóhatóság jogosult felszámolási eljárást kezdeményezni [1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 27. § (2) bek. a)-b) pont].
A hitelező az 1995. január 11-én az elsőfokú bírósághoz érkezett kérelmében azért kérte az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolása elrendelését, mert az adós bevalláson és jogerős adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túli 3.310.509,-Ft adótartozását nem egyenlítette ki. Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény 87. §-ának (2) bekezdése értelmében a becsatolt folyószámla okiratnak minősül. Álláspontja szerint a tartozás az adós által elismert, mivel mint önadózó azt saját maga vallotta be, ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján fizetésképtelen. Kérelméhez folyószámla-kivonatot és az adós cégmásolatát csatolta.Az elsőfokú bíróság az adóst a felszámolási kérelemről értesítette és 8 napon belül nyilatkozattételre hívta fel. A felhívásra az adós azt jelentette be, hogy jelenleg csődeljárás alatt áll, mert a Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság érdemben még nem bírálta el. Mindaddig, amíg a csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét a Legfelsőbb Bíróság jogerősen nem utasította el, ellene felszámolási eljárás nem indítható. Kérte a csődeljárásban hozott jogerős határozat meghozataláig a felszámolási eljárás felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság a feleket meghallgatta, majd egyeztetésre kötelezte. Ezt követően az adós az 1995. március 27-én érkezett beadványában a folyószámla-egyeztetés után korrigált tartozását elismerte, azt nem vitatta. Bejelentette, hogy likviditási problémák miatt azt nem tudja teljesíteni, de egyezségkötési szándéka fennáll, melyet a hitelezőnek eljuttatott.
A bíróság felhívására a hitelező továbbra is fenntartotta a kérelmét.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét a módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint - tartalmilag az a) pont alapján - állapította meg. Az eset körülményeit mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy az adósnál a fizetésképtelenség jogszabályi feltételei fennállnak, ezért - további bizonyítás lefolytatása nélkül - határozott a rendelkező rész szerint.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Fellebbezésének indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárás során is törekedett a tartozásának egyezséggel történő rendezésére. Változatlanul kész egyezség kötésére, mert a felszámolást kérő hitelezőn kívül egyéb hitelezője nincs, jogerős határozat alapján pedig jelentős kintlévőségének behajtásával a hitelezővel szembeni fizetési kötelezettségét teljesíteni tudja. Amennyiben a hitelező az általa is felajánlott egyezségkötést szorgalmazza, úgy tagi kölcsönök befizetésével a tőkeösszeget kiegyenlítette volna. Álláspontja szerint a határozat hozatala előtt az elsőfokú bíróságnak körültekintően vizsgálnia kellett volna, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt egyezségkötés melyik fél hibájából hiúsult meg. Az elsőfokú bíróság annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a folyószámla-egyeztetések után tartozásának összege lecsökkent, illetve azt sem vizsgálta, hogy a hitelező fenntartja-e egyezségkötési szándékát. Az ezzel kapcsolatos nyilatkozatát a hitelező sem az elsőfokú bíróságnak, sem az adósnak nem küldte meg.
A fellebbezésre adott észrevételeiben a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az adós szándéka időhúzásra utal, mert az adóhátralék behajtására irányuló intézkedései elől különböző módszerekkel kibújik. A hitelező eljárása 1994. óta azért hiúsul meg, mert a végrehajtók a fellelhető címeken a gmk-t nem találták.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
Az eljárás irataiból megállapítható, hogy a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában az adós gazdálkodó szervezet ellen a csődeljárás még folyamatban volt, ezért az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályait sértette meg akkor, amikor egyidejűleg az adós fizetésképtelenségét állapította meg és a felszámolását rendelte el. A módosított Cstv. 8. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a csődeljárás kezdő időpontjával egyidejűleg vagy azt követően az adós ellen felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem érkezik, a bíróság a kérelem elbírálását a csődeljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti. A törvénynek e rendelkezése nem a bíróság mérlegelésére bízza a felfüggesztés alkalmazhatóságát, hanem ez a törvényben előírt kötelezettsége.
Ezen túlmenően a hitelező a felszámolási kérelmében hivatkozott arra, hogy jogerős adóhatósági határozaton, illetőleg ezzel egy tekintet alá eső adóbevalláson alapuló adófizetési kötelezettségének az adós gazdálkodó szervezet nem tett eleget.
Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 87. §-ának (2) bekezdése szerint az adózó által megállapított és bevallott adó, továbbá a jogszabály alapján fizetendő adóelőleg esetén az adóbevallás, illetve az adóelőleg közlése végrehajtható okirat. A végrehajtható okirat alapján magának az adóhatóságnak kell a határozata végrehajtásáról gondoskodnia. Az adott esetben a hitelező csak a végrehajtás eredménytelenségének igazolásával, a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérheti az adós fizetésképtelenségének megállapítását, hiszen a végrehajtható okirattal szemben az adós nincs abban a helyzetben, hogy az ily módon megállapított tartozását vitassa, ezért a fizetésképtelenségnek az elsőfokú bíróság végzésében meghatározott Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti megállapítására nem kerülhet sor.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése jogszabályt sért, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt arra vonatkozóan kell tényállást megállapítania, hogy az adós elleni csődeljárás befejezésre került-e, vagy még ez idő szerint is folyamatban van. Amennyiben a csődeljárás nem fejeződött be, a felszámolási eljárás felfüggesztésének van helye. Ha a csődeljárás már befejeződött, az elsőfokú bíróságnak a hitelezőt kell köteleznie - az erre vonatkozó okiratok becsatolásával - annak hitelt érdemlő igazolására, hogy az adós ellen megkísérelt végrehajtás eredménytelen volt.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.218/1997. sz.)