BH 2000.1.27

A hitelezőnek - a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően - a végrehajtható okiraton alapuló követelése bírósági végrehajtás keretében való behajtását meg kell kísérelnie. Ha nem az adósának bankszámláját vezető pénzintézethez nyújtja be a végrehajtható okiratot, e kötelezettségének nem tesz eleget [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a)-c) pont, (4) bek., 1994. évi LIII. tv. 6. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság az 1997. május 23-án kelt végzésében megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, elrendelte felszámolását, kijelölte a felszámolót. Végzésének indokolásában tényként megállapította, hogy a hitelező 1996. szeptember 5-én előterjesztett beadványában kérte az adós felszámolását. Kérelmében arra hivatkozott, hogy az adós az 1995. december 2-án jogerőre emelkedett fizetési meghagyásban foglalt - bérleti díj címén követelt - 1.344.753,-Ft-ot és kamatait nem...

BH 2000.1.27 A hitelezőnek - a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően - a végrehajtható okiraton alapuló követelése bírósági végrehajtás keretében való behajtását meg kell kísérelnie. Ha nem az adósának bankszámláját vezető pénzintézethez nyújtja be a végrehajtható okiratot, e kötelezettségének nem tesz eleget [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a)-c) pont, (4) bek., 1994. évi LIII. tv. 6. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1997. május 23-án kelt végzésében megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, elrendelte felszámolását, kijelölte a felszámolót. Végzésének indokolásában tényként megállapította, hogy a hitelező 1996. szeptember 5-én előterjesztett beadványában kérte az adós felszámolását. Kérelmében arra hivatkozott, hogy az adós az 1995. december 2-án jogerőre emelkedett fizetési meghagyásban foglalt - bérleti díj címén követelt - 1.344.753,-Ft-ot és kamatait nem fizette meg. A hitelező megkísérelte követelését az OTP-n keresztül behajtani, a bank azonban azt a tájékoztatást adta, hogy az adós nála bankszámlát nem vezet.
Az elsőfokú bíróság tájékoztatta a hitelezőt: annak igazolása, hogy olyan pénzintézethez fordult a követelése behajtása végett, amely az adós bankszámláját nem vezeti: önmagában nem alapozza meg a felszámolás iránti kérelemét. A hitelező ezt követően bejelentette, hogy az adós bankszámlája vonatkozásában újabb adatot nem tud közölni. Az adós bankszámlája előtte azért ismeretlen, mert az adóhatóság arra nézve - adótitokra hivatkozással - adatot nem szolgáltatott.
Az eljárás során az adós gazdálkodó szervezet jogi képviselője bejelentette: a hitelezői követelést a társaság vitatta, a fizetési meghagyást az adós vonatkozásban nem az arra jogosult alkalmazott vette át. Ezért a követelés jogalapjaként megjelölt jogerős fizetési meghagyás ellen jogorvoslattal kíván élni. Az elsőfokú bíróság megállapította: az adós azt a körülményt, hogy a követelést vitatta, a megadott határidőn belül okirattal nem tudta bizonyítani. Rámutatott arra, hogy mivel a hitelező követelése jogerős, végrehajtható bírósági határozaton alapul, az adós a követelést csak akkor vitathatná, ha akár a kérelem benyújtása előtt, akár időközben azt maradéktalanul teljesítette volna. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: mód. Cstv.) 27. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a végzés rendelkező része szerint határozott.
Az elsőfokú végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a társasága nem fizetésképtelen, az adó- és egyéb fizetési kötelezettségének eleget tesz, a hitelező vitatott követelésén kívül más tartozása nincs. Előadta, hogy a jelen eljárásban hitelezőként szereplő U. Rt. 4 448 631,-Ft és kamata megfizetése iránt kérte fizetési meghagyás kibocsátását. Az eljárás ellentmondás alapján perré alakult, amely szünetelés folytán megszűnt. Ezután a hitelező újabb fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A fizetési meghagyást valaki az adós képviseletében olvashatatlan aláírással átvette. Ennek alapján azt a bíróság jogerősítette. Előadta, hogy egyidejűleg az elsőfokú bíróságon igazolási kérelmet és a Legfelsőbb Bíróságon perújítási kérelmet terjeszt elő. Hivatkozott arra, hogy az adós társaság ügyvezetője - hiányos nyelvismerete miatt - csak késve szerzett tudomást annak a végzésnek a tartalmáról, mely az adóst arra hívta fel, hogy a követelés vitatottságát okirattal igazolja. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem járt el körültekintően, amikor olvashatatlan aláírásokkal átvett, az eljárás szempontjából fontos iratok vonatkozásában jogkövetkezményeket alkalmazott.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében a fellebbezés és az adós által hivatkozott igazolási kérelem elutasítását kérte, mert - álláspontja szerint - az adós által is hivatkozott fizetési meghagyás kibocsátásának jogi akadálya nem volt, ugyanis a hivatkozott per megszűnése az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően nem jelent ítélt dolgot. Az adós a fizetési meghagyás olvashatatlan átvételéből - bár az az adós társaságának képviseletében történt - tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor az eljárás szempontjából fontos iratok vonatkozásában jogkövetkezményeket alkalmazott. Az adós - amennyiben a kézbesített irat tartalmával kapcsolatban aggályai voltak - a rendelkezésére álló idő alatt megkereshette volna jogi képviselőjét, aki a képviseletét már hosszú idő óta ellátta.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
A jelen eljárásra irányadó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: a többször módosított Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki [a) pont], vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt [b) pont], vagy a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette [c) pont].
A többször módosított Cstv. 24. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat csatolni kell.
A jelen eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a hitelező a felszámolási eljárást megindító kérelmében jogerős fizetési meghagyás alapján kérte az adós gazdálkodó szervezet felszámolását. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy amennyiben végrehajtható okirat alapján áll fenn követelés, annak végrehajtását a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályai szerint meg kell kísérelni. Amennyiben a végrehajtás eredménytelen volt, annak okirattal történő bizonyítása mellett, az eljárásra irányadó Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján nyílik lehetőség az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítására.
Az a tény, hogy a hitelező olyan bankot keresett meg a követelése beszedési megbízás alapján történő behajtása végett, amely banknál az adósnak számlája nem volt, nem elegendő bizonyíték a végrehajtás eredménytelenségének, illetve az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapításához. Tekintettel arra, hogy a hitelező előadása szerint az adós bankszámláját vezető bankról pontos információt beszerezni nem tudott; a hitelező akkor járt volna el helyesen, ha - miután azonnali beszedés útján igényét a fenti okból nem tudta érvényesíteni - a fizetési meghagyás bírósági végrehajtását megkísérli [Vht. 6. § (2) bekezdés]. Erre azonban jelen eljárás adataiból megállapíthatóan nem került sor.
A fellebbezés kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése körülményeinek vizsgálata nem tartozik a felszámolási eljárást foganatosító bíróság hatáskörébe.
A fentiekre tekintettel az adós fizetésképtelensége a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján nem állapítható meg. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a 27. § (2) bekezdése alapján megállapította, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az eljárást a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.188/1997. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.