adozona.hu
BH 1999.12.572
BH 1999.12.572
A felszámolás alatt álló adós vagyonához tartozó ingóságok őrzésével, tárolásával kapcsolatos költségekre vonatkozó igény is csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető [Ptk. 479. §, 486. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 38. § (3) bek., 54. §, Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. március 8-án keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, amelyben az I. r. alperest mint a II. r. alperes felszámolóját, valamint a II. r. alperest mint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet egyetemlegesen kérte kötelezni 1.929.627,-Ft őrzési és tárolási költségének, valamint ezen összeg 1998. február 11-től a tényleges kifizetésig számított törvényes kamatának és a perköltségének a megtérítésére. Hivatkozott arra, hogy jogelődjének telepén található a II. r. alperes...
Az elsőfokú városi bíróság végzésével illetékességének hiányát megállapítva az iratokat - a Pp. 40. §-ának (1) bekezdésére utalással, a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján - a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz rendelte áttenni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést, az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással kérték az elsőfokú bíróság döntésének akkénti megváltoztatását, hogy az iratokat a megyei bírósághoz tegye át, amely előtt felszámolási eljárás van folyamatban.
A másodfokú megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette, és a felperes kérelmét a Heves Megyei Bíróság részére küldte meg. Végzésében megállapította, hogy a megyei bíróság az 5/1995. szám alatti határozatával, 1996. május l. napjától kezdődő időponttal, a II. r. alperes ellen a felszámolási eljárást megindította, s a felszámolói feladatok ellátására az I. r. alperest jelölte ki. A felperes 48.292.638,-Ft vonatkozásában hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. Ezt követően, 1998. január 29-én az I. r. alperesnél bejelentette a k.-i telephelyén őrzött ingóságok őrzésével, tárolásával kapcsolatos, 1.929.627,-Ft összegű költségei megtérítése iránti igényét. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy a felperes az igényét általános illetékességű bíróság előtt nem érvényesítheti, mert az igénye tekintetében a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése, valamint 38. §-ának (3) bekezdése az irányadó jogszabály. Ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja, és a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette, és a felperes kérelmét a Heves Megyei Bíróság részére megküldeni rendelte.
A jogerős másodfokú végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a végzés hatályon kívül helyezésével az eljáró bíróságot az eljárás folytatására utasítani. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú végzés iratellenes, a kereset adataival ellentétes tényállást állapított meg, továbbá jogszabálysértően értelmezte és alkalmazta a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdését. Ennek következtében jogszabálysértő volt a Pp. 130. §-a (1) bekezdése b) pontjának és a Pp. 157. §-a a) pontjának, valamint a Pp. 251. §-a (1) bekezdésének az alkalmazása is. A jelen perben előterjesztett keresete nem hitelezői igény, hanem alapvetően a felszámolóval szemben érvényesített követelés. F/8. alatt csatolta az 1998. január 29-én kelt pert megelőző ügyvédi felszólítást, amelyben világosan kifejtette, hogy - álláspontja szerint - az I. r. alperes és a felperes jogelődje között megbízási szerződés jött létre az őrzésre. Óvatosságból indította meg a II. r. alperes ellen is a pert, súlyosan iratellenes azonban az, hogy a kereset hitelezői igényérvényesítés volna, ezért megalapozatlan az a bírói álláspont, amely szerint a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a követelést csak a felszámolási eljárásban lehetne érvényesíteni.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a másodfokú bíróság végzésének helyes indokainál fogva történő hatályban tartását.
A felek tárgyalás megtartását nem kérték, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az első és másodfokon eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást. A másodfokon eljárt bíróságnak az arra alapozott jogi okfejtése is helytálló.
A nem vitás tényállás szerint a II. r. alperes ellen a felszámolási eljárás 1996. május 1-jétől van folyamatban. A felperes a felszámolási eljárásban a telephelyén tárolt ingóságok őrzésével és tárolásával kapcsolatos költségeit mint hitelezői igényt az I. r. alpereshez bejelentette, annak pontosított összege megegyezik a jelen eljárásban keresettel érvényesített követelés összegével, azaz 1 929 627,-Ft-tal.
A Pp. 4. §-a alapján a bíróság - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A másodfokú bíróság utalt arra a végzésének indokolásában: figyelemmel volt a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, ezért a keresetet tartalma szerint elbírálva megállapította, hogy az megegyezik a felszámolási eljárásban benyújtott hitelezői igénnyel. Megállapította továbbá azt is, hogy a követelés a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos, ezért az csupán a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Az adós ellen a felszámolási eljárást kezdeményező kérelem az 1995. évben került benyújtásra, így az ellene folyó felszámolási eljárásban az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. E módosított törvény 38. §-ának (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az ingóságok, amelyeket a felperes őriz a telephelyén, a II. r. alperes gazdálkodó szervezet felszámolási eljárása körébe tartozó vagyonának részét képezik, így helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság akkor, amikor úgy határozott, hogy a keresetben foglalt követelés hitelezői igény tárgyát képezi, és azt nem keresettel, csupán a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor - a Pp. 130. §-a (1) bekezdése b) pontjának első fordulata figyelembevételével - a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján határozott az ügyben.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy maga a felperes is a fentieknek megfelelően foglalt állást az ügyben, amikor a követelését a peres eljárás megindítása előtt hitelezői igényként a felszámolási eljárásban bejelentette, tehát ott érvényesítette. A felszámoló ellen a fent hivatkozott jogszabály 54. §-a alapján akkor van helye per indításának, amennyiben a felszámolás során a felszámoló - az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellőzésével - kötelezettségeit megszegi, és ebből kár keletkezik. Ebben az esetben az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint kell a felszámoló felelősségét megállapítania. A felperes keresete azonban ilyen kártérítési igényt nem tartalmaz. Alaptalan a felperesnek a felszámolóval kötött szerződésre való hivatkozása is, mivel - ha ilyen létre is jött volna - az abból mint a felszámolás körébe tartozó vagyon őrzésére vonatkozó szerződésből eredő követelés érvényesítésére a már hivatkozott jogszabályhely alapján van lehetőség.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.VIII.32.617/1998. sz.)