adozona.hu
BH 1999.12.570
BH 1999.12.570
Tanúbizonyítás a felszámolási - nemperes - eljárásban is megengedett. Lényeges eljárási szabályt sért a felszámolási eljárást folytató bíróság, ha a tanúbizonyításra vonatkozó indítványt az ellenérdekű hitelezővel nem közli, illetőleg ha a kért bizonyítást nem a hitelező jelenlétében megtartott meghallgatáson veszi fel [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 5. §, 136/B. § (2) bek., 167-176. §-ai, 196. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 1995. november 27-én benyújtott kérelmében amiatt kérte az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését, mert 826.000,-Ft + áfa összegű, 60 napon túli számlatartozását nem fizette meg. Az elsőfokú bíróság az 1996. február 2-án kelt végzésével az eljárást megszüntette, és a hitelezőt a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására 20.000,-Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy az ...
BH 1999.12.570 Tanúbizonyítás a felszámolási - nemperes - eljárásban is megengedett. Lényeges eljárási szabályt sért a felszámolási eljárást folytató bíróság, ha a tanúbizonyításra vonatkozó indítványt az ellenérdekű hitelezővel nem közli, illetőleg ha a kért bizonyítást nem a hitelező jelenlétében megtartott meghallgatáson veszi fel [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 5. §, 136/B. § (2) bek., 167-176. §-ai, 196. § (1) bek.].
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 1995. november 27-én benyújtott kérelmében amiatt kérte az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését, mert 826.000,-Ft + áfa összegű, 60 napon túli számlatartozását nem fizette meg. Az elsőfokú bíróság az 1996. február 2-án kelt végzésével az eljárást megszüntette, és a hitelezőt a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására 20.000,-Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy az adós az 1995. november 30-án kelt levelében a követelést vitatta, ezért az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján nem látta megállapíthatónak az adós fizetésképtelenségét, mivel elismert hitelezői követelés nem áll fenn.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A hitelező fellebbezésével felmerült 5.000,-Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetékköltséget megállapította.
A hitelező fellebbezését annyiban találta alaposnak, hogy a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, továbbá új bizonyítékra is lehet hivatkozni. Az elsőfokú bíróság által a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen megállapított tényállással szemben a hitelező a fellebbezésében azt kívánta bizonyítani, hogy ugyanazon a napon, amikor az elsőfokú bírósághoz benyújtotta a felszámolás megindítása iránti kérelmét, egyidejűleg - a kérelem másolatának megküldésével - az adóst is tájékoztatta erről. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság által döntő bizonyítékként elfogadott 1995. november 30-án kelt adósi levél a kérelem benyújtását követően keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság iránymutatásul meghagyta az elsőfokú bíróságnak: a hitelező által becsatolt bizonyítékok alapján kell vizsgálnia azt, hogy az adós részéről a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek fennállnak-e, tehát, hogy az adós részéről vitatottnak tekinthető-e a tartozás vagy nem, ebből eredően a fizetésképtelensége megállapítható-e. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1994. évi 4. számában 212. szám alatt közzétett eseti határozatára, mely szerint nem az eljárást kezdeményező kérelemnek az adós részére történő kézbesítéséhez, hanem a bírósághoz történő benyújtás időpontjához kapcsolódik a vitatás tényének a vizsgálata.
A megismételt eljárás során a bíróság felhívására az adós öt személy, dr. D. G., F. Gy., K. M., M. Gy. és V. J.-né dr. 1997. május 13-án kelt nyilatkozatát csatolta annak igazolására, hogy a hitelező követelését az adós a felszámolási kérelem benyújtása előtt több alkalommal, legutóbb 1995. október 17-én és 19-én, szóban vitatta. Az elsőfokú bíróság e nyilatkozatok figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy az adós nem csupán a felszámolás iránti kérelem benyújtását követően, hanem azt megelőzően, több esetben is vitatta a hitelező követelését. Hivatkozott a BH 1996. évi 607. számú eseti döntésében foglaltakra, mely szerint a bírói gyakorlat kialakította azt az álláspontot, hogy nem csupán írásban, hanem egyéb módon vitássá tett követelés esetében sincs lehetőség az adós fizetésképtelenségének megállapítására. Ezért a felszámolási eljárást megszüntette, és a hitelezőt kötelezte 20.000,-Ft elsőfokú eljárási és 5.000,-Ft fellebbezési illeték megfizetésére. Egyúttal felhatalmazta a hitelezőt 5.000,-Ft közzétételi költség visszaigénylésére.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, illetve az adós fizetésképtelenségének megállapítását kérte.
Fellebbezésének indoka szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatásnak. Nem vizsgálta meg a hitelező által becsatolt bizonyítékokat sem. Az elsőfokú bíróság a végzésében maga utalt a BH 1996. évi 607. számú eseti döntésében foglaltakra, melyet jogi álláspontja alátámasztására kívánt felhasználni. A hivatkozott eseti döntésben a bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállást a lefolytatott bizonyítási eljárás, a felek előadásai, a csatolt iratok és a tanúk vallomása alapján állapította meg. Ilyen bizonyítási eljárást a jelen ügyben eljáró elsőfokú bíróság nem rendelt el. A bíróságnak az adós állítását cáfoló ellenérdekű felet is meg kellett volna hallgatnia. Álláspontja szerint az adós által csatolt nyilatkozatoknak nincs bizonyító erejük a Pp. 167-176. §-ai alapján, csupán a bíróság előtt tett szóbeli tanúvallomások tekinthetők a Pp. szerinti bizonyítási eszközök egyik fajtájának. A bíróságnak ugyanis csak a tanúk szóbeli meghallgatása alkalmával áll módjában eleget tenni a Pp. 5. §-ában foglalt kötelezettségének, azaz figyelmeztetni a tanút a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. A bíróság ezzel a mulasztásával az eljárási szabályok sorozatát szegte meg. Az adós előadásával szemben változatlanul állította, hogy 1995. november 30-át megelőzően az adós sem négyszemközt, sem tanúk jelenrétében nem vitatta a tartozását, amelyet korábban kifejezetten elismert.
A fellebbezésre adott észrevételében az adós az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az öt érdektelen tanú nyilatkozata kétséget kizáróan alátámasztotta azt az állítását, mely szerint a hitelezői követelést még a felszámolási kérelem benyújtása előtt vitatta. A tartozás ténye, annak megalapozottsága vagy megalapozatlansága pedig nem a felszámolási, hanem külön eljárás keretében bírálandó el.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az eljárásra irányadó módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak.
A megismételt eljárásban az adós annak bizonyítására, hogy a hitelező a felszámolási kérelme alapjául szolgáló követelést még a felszámolási kérelem benyújtása előtt vitatta, "öt tanú nyilatkozatát" csatolta. E bizonyítékot és mellékleteit egy példányban nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság ezt a beadványt és mellékleteit a hitelező részére nem küldte meg, ezzel megsértette a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 136/B. §-a (2) bekezdésének azt a szabályát, hogy a bizonyítási indítványt és minden olyan tényállítást, amit vele még nem közöltek, az ellenérdekű féllel közölni kell, és lehetőséget kell adni, hogy az arra vonatkozó észrevételeit megtegye.
A hitelező helyesen hivatkozott arra, hogy mivel az adós a követelés korábbi vitatását tanúkkal kívánja bizonyítani, a bizonyítási eljárást a bíróságnak a felek jelenlétében, a tanúk szóbeli meghallgatásával kell lefolytatnia. A tanúkihallgatások során van mód az esetleges ellentmondásoknak szembesítés útján történő feloldására is.
Az adós által okirat formájában becsatolt nyilatkozatokat a Pp. 196. §-ának (1) bekezdésében meghatározott magánokiratoknak kell tekinteni, amelyek az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul csak arra szolgálnak, hogy a kiállító az abban foglalt nyilatkozatot megtette. Nem bizonyítják azonban önmagukban a nyilatkozatok valóságtartalmát is.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése az eljárás lényeges szabályait sérti, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak az adós bizonyítási indítványát és mellékleteit a hitelező részére kézbesítenie kell, majd a nyilatkozó személyeket a felek jelenlétében tartott meghallgatáson tanúként kell kihallgatni a nyilatkozatban tett tényállításaikra vonatkozóan.
A hatályon kívül helyezés folytán a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felek másodfokú képviseletével felmerült költséget csupán megállapította, a feljegyzett fellebbezési eljárási illetékköltséggel együtt. Annak viseléséről a megismételt eljárás eredményéhez képest az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
(Legf. Bír. Fpk.VI.31.869/1997. sz.)