adozona.hu
BH 1999.11.534
BH 1999.11.534
Félreérthető tájékoztatás a jogalap nélkül felvett gyermekgondozási segély visszatérítéséhez szükséges felróhatóságot kizárhatja [22/1989. (VII. 31.) SZEM r. 4. §, 1975. évi II. tv. 106. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei egészségbiztosítási pénztár betegségi ellátási osztálya az 1995. szeptember 22-én kelt határozatával kötelezte a felperest az 1984. február 23-án született O. Brigitta nevű gyermeke után 1991. június 3-tól 1994. február 23-ig jogalap nélkül felvett 172 260,-Ft gyermekgondozási segély 60%-át kitevő 103 356,-Ft visszafizetésére. Megállapította, hogy a visszatérítési kötelezettség azért keletkezett, mert a felperes a gyermekgondozási segélyhez benyújtott nyilatkozatokban minden alkalomm...
BH 1999.11.534 Félreérthető tájékoztatás a jogalap nélkül felvett gyermekgondozási segély visszatérítéséhez szükséges felróhatóságot kizárhatja [22/1989. (VII. 31.) SZEM r. 4. §, 1975. évi II. tv. 106. § (2) bek.].
A megyei egészségbiztosítási pénztár betegségi ellátási osztálya az 1995. szeptember 22-én kelt határozatával kötelezte a felperest az 1984. február 23-án született O. Brigitta nevű gyermeke után 1991. június 3-tól 1994. február 23-ig jogalap nélkül felvett 172 260,-Ft gyermekgondozási segély 60%-át kitevő 103 356,-Ft visszafizetésére. Megállapította, hogy a visszatérítési kötelezettség azért keletkezett, mert a felperes a gyermekgondozási segélyhez benyújtott nyilatkozatokban minden alkalommal saját háztartásában lévőként tüntette fel a gyermeket annak ellenére, hogy 1990. szeptember óta a gyermek a diákotthon bentlakó tanulója, mely körülmény a 22/1989. (VII. 31.) SZEM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a értelmében kizárja a felperes gyermekgondozási segélyre való jogosultságát.Az alperes az 1995. november 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva a felperest 172 260,-Ft jogalap nélkül felvett gyermekgondozási segély visszafizetésére kötelezte, mert megállapíthatónak találta, hogy a perbeli időszakra kifizetett gyermekgondozási segély felvételeiért a felelősség kizárólag a felperest terheli, amiatt, hogy a gyermekgondozási segély igénylésekor és a későbbiek során is úgy nyilatkozott, hogy O. Brigitta nevű gyermeke a háztartásában van.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletében az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, mert úgy találta, hogy a gyermekgondozási segély folyósításakor a kifizetőhely minden olyan körülményt ismert, melynek alapján elutasító döntést is hozhatott volna, ugyanakkor a felperes magatartása nem volt megtévesztő, számára a gyermekgondozási segély felvétele nem róható fel, így a visszatérítés alapjául szolgáló, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 106. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi feltétel hiányában a felperes a visszatérítésre nem kötelezhető.
Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes felülvizsgálni kért határozatát megváltoztatta és a felperes által visszafizetendő összeget 121 367,-Ft-ra szállította le, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az 1991. június 3-tól 1992. március 31-ig terjedő időszakra elfogadta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, mely szerint a felperesnek a gyermekgondozási segély felvétele nem felróható, mivel a felperes által 1991. június 4-én aláírt nyomtatvány nem volt egyértelmű, az azon lévő tájékoztatásból nem tűnt ki kétséget kizáróan, hogy az igénylő nem jogosult a gyermekgondozási segélyre a gyermek gyermekotthoni elhelyezése esetén. Az 1992. március 30-án a felperes által aláírt újabb igénybejelentési lap tartalmára figyelemmel azonban a másodfokú bíróság megállapította, hogy annak kitöltésénél a felperes nem lehetett tévedésben, így a gyermekgondozási segély felvétele - 1992. július 1. napjától kezdődően - a felperesnek felróható, ezért 121 367,-Ft visszafizetésére az alperes a jogszabályok megfelelő értelmezésével és alkalmazásával kötelezte a felperest.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete az 1952. évi III. törvény (Pp.) 1 §-ában és 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat sérti, mivel a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést levonva nem biztosította az igazság érvényesülését a felperes számára.
Hivatkozott a felperes arra, hogy az általa 1991. június 4én kitöltött nyomtatvány még a szakemberek számára sem egyértelmű, mivel azt tartalmazza, hogy a gyermekgondozási segély akkor nem folyósítható, ha a gyermek a háztartásból elkerül, gyermekintézményben nyer elhelyezést, kivéve, ha a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatásban vesz részt. A felperes mozgássérült gyermeke pedig a gyermekotthoni elhelyezéssel egyidejűleg rehabilitációs célú foglalkoztatáson is részt vett, melyre figyelemmel a felperes jogalappal vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Mivel pedig a felperes felróhatósága - az eset összes körülményére tekintettel - nem áll fenn, így a másodfokú bíróság helytelen jogi következtetést levonva kötelezte őt a másodfokú ítéletben meghatározott időszakra 121 367,-Ft visszatérítésére.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felperesi keresetet teljes egészében elutasító határozat hozatalát kérte, hivatkozva arra, hogy a felperesnek a valóságtól eltérő adatszolgáltatása megalapozza felróhatóságát az 1991. június 3-tól 1992. március 31-ig terjedő időszakra is, melyre figyelemmel visszafizetési kötelezettsége az alperesi határozatban megjelölt 172 260,-Ft-ot illetően áll fenn. Állította az alperes, hogy a felperes által 1991. június 4-én kitöltött nyomtatvány tájékoztatójában lévő szöveg a R. 4. §-a (2) bekezdésének szó szerinti idézésével készült, ezért az nem nevezhető félreérthetőnek, a felperesi felróhatóságot nem zárja ki.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesi határozat jogszerűségének, a felperes térítési kötelezettségének alapjául szolgáló, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 106. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.
Az R. 4. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy intézményben (bölcsőde, óvoda, napközi otthonos óvoda, csecsemőotthon, egészségügyi gyermekotthon stb.) elhelyezett gyermek után gyermekgondozási segély nem jár. Ez a korlátozás nem vonatkozik a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójára, illetve a gyermekgondozási segély mellett munkát vállalóra, ha gyermekét bölcsődében, óvodában vagy napközi otthonos óvodában helyezi el. A (2) bekezdés szerint nem tekinthető intézményi elhelyezésnek, ha a gyermek csak rehabilitációs (habilitációs) célú foglalkoztatásban vesz részt.
Ezen jogszabályi rendelkezéssel nem azonos a felperes által 1991. június 4-én aláírt nyomtatványon lévő tájékoztatás, mert az abban írtak szerint nem folyósítható a gyermekgondozási segély a gyermekintézményben (óvodában, bölcsődében, napközi otthonos óvodában, csecsemőotthonban, egészségügyi gyermekotthonban stb.) elhelyezett gyermek után, kivéve, ha a gyermek habilitációs, rehabilitációs célú foglalkoztatásban vesz részt.
A tájékoztató ezen szövege valóban alkalmas volt arra, hogy a felperest megtévesztve benne azt a benyomást keltse, hogy gyermekgondozási segélyre az esetben is jogosult, ha gyermeke gyermekintézményben van elhelyezve, de a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatásban vesz részt. Felperesi felróhatóság hiányában ezért a másodfokú bíróság az 1991. június 3-tól 1992. március 31-ig terjedő időszakra helytállóan mentesítette a felperest a visszatérítési kötelezettség alól, míg az 1992. március 30-án aláírt igénylési lap tartalmát alapul véve helyesen állapította meg a felperes felróhatóságát az 1992. április 1-jétől 1994. december 23-ig terjedő időszak vonatkozásában, ugyanis a felperes ezen nyomtatványon úgy nyilatkozott, hogy a perbeli gyermek a saját háztartásában van, holott ez a valóságnak nem felelt meg.
Mivel a másodfokú bíróság az irányadó törvényi rendelkezést helyesen alkalmazta, így a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.780/1997. sz.)