adozona.hu
BH 1999.11.528
BH 1999.11.528
I. A jutalékelőleg visszakövetelése esetén nem alkalmazható a törvénynek a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetésére vonatkozó szabálya. A jutalékelőleg a hároméves elévülési időben követelhető vissza [Mt. 162. (1) bek., 11. § (1) bek.]. II. A munkavállaló részére kifizetett munkabér, munkabérelőleg visszafizetése esetén a munkavállaló a nettó összeggel tartozik, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. Ilyen esetben a munkabérből levont adót a munkáltató igényelheti v
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetével az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését, az alperes pedig a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes 1995. október 3-i - a felperest 146.372,-Ft és kamata visszafizetésére kötelező - fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes 1991. augusztus 26-tól 1992. december 31-ig volt az alperes munkaviszonyban foglalkoztatott üzletkötője. A munkaszerződése szerint az alapfizetése havi 7.00...
BH 1999.11.528 I. A jutalékelőleg visszakövetelése esetén nem alkalmazható a törvénynek a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetésére vonatkozó szabálya. A jutalékelőleg a hároméves elévülési időben követelhető vissza [Mt. 162. (1) bek., 11. § (1) bek.].
II. A munkavállaló részére kifizetett munkabér, munkabérelőleg visszafizetése esetén a munkavállaló a nettó összeggel tartozik, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. Ilyen esetben a munkabérből levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Ha az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik, és az adót a munkavállaló igényelheti vissza [1990. évi XCI. tv. 42. § (5) bek., 23. § (1) bek.].
A felperes keresetével az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését, az alperes pedig a kereset elutasítását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes 1995. október 3-i - a felperest 146.372,-Ft és kamata visszafizetésére kötelező - fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes 1991. augusztus 26-tól 1992. december 31-ig volt az alperes munkaviszonyban foglalkoztatott üzletkötője. A munkaszerződése szerint az alapfizetése havi 7.000,-Ft volt, a mozgó bérére vonatkozó szabályokat a munkaszerződés részét képező jutalékszabályzat tartalmazta. E jutalékszabályzat szerint az alapfizetésre jogosultság feltétele, hogy az adott havi teljesítménye éves szinten 500.000,-Ft-ot elérjen. A szabályzat további rendelkezése szerint a biztosítási szerződések két éven belül történő felmondása, díjmentesítése vagy visszavásárlása esetén a teljes szerzési jutalék visszaírásra kerül a munkavállaló időközben való kilépése esetén is. Az e rendelkezések alapján történt visszakövetelést a munkaügyi bíróság jogszerűtlennek minősítette, minthogy ilyen esetben a munkavállaló akár évekig úgy dolgozhatott volna, hogy a munkája ellenében nem illetné meg díjazás.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és megállapította, hogy az alperes a munkaszerződés szerint megjelölt bruttó alapbért meghaladó mértékű, jutalék jogcímén kifizetett, nettó összeg visszakövetelésére jogosult.
A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy az üzletkötő részére a jutalékot az első díjfizetés hónapja végén kell kifizetni. Ehhez kapcsolódik a két éven belüli felmondás stb. esetére megállapított visszatérítési rendelkezés. Ebből következik, hogy a jutalékszabályzat szerint az egyes hónapokban kifizetett összeg jutalékelőleg, amelyre akkor szerez jogot az üzletkötő, ha az annak alapjául szolgáló biztosítási szerződést két éven belül nem mondták fel. Az ilyen megállapodás nem ütközik a törvénybe, hiszen a kifizetéskor még nem ismerhető fel annak esetleges alaptalansága. Ezért változtatta meg a munkaügyi bíróság döntését.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását. Jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a jogerős közbenső ítélet nem jelölte meg a döntésének alapjául szolgáló anyagi jogszabályokat. Hivatkozott arra is, hogy a visszakövetelt összegeket az alperes nem jutalékelőlegként fizette ki, hiszen ilyen megjelölést a jutalékszabályzat nem tartalmaz, ezért a jutalékként történt kifizetés két hónapon túl csak rosszhiszeműsége esetén lenne az Mt. 262. §-ának (2) bekezdése szerint visszakövetelhető. Végül jogszabálysértésként kérte figyelembe venni azt is, hogy a munkaszerződése 1991. augusztus 26-i időpontjára tekintettel a szerződésben említett kilépésen csak a jogellenes kilépést lehet érteni, ezért ennek hiányában egyébként sem kötelezhető visszafizetésre.
A felül vizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős közbenső ítélet a tényállást helytállóan állapította meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése]. E tényállás alapján a másodfokú bíróság a felek munkaszerződését és az annak részét képező jutalékszabályzatot összességében megfelelően értelmezte akként, hogy az teljesítménybér-fizetésről rendelkezik, és annak keretében a havi jutalékfizetés előleg jelleggel történik, hiszen az véglegessé csak a kifizetéstől számított két év elteltével válik. E minősítésnél az értelmezés általános szabályai szerint nem annak van lényeges jelentősége, hogy a szabályzat a havi kifizetéseket jutalékelőlegnek vagy jutaléknak nevezi-e, hanem a jutalékszabályzat egybevetett rendelkezései értelmének. A jutalékelőlegre pedig az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 162. §-a nem alkalmazható. Az a hároméves elévülési időben követelhető vissza (BH 1975/12/576). A másodfokú döntésnél alapul vett anyagi jogszabályok megjelölésének elmaradására alapított támadás sem helytálló, mert a jogerős közbenső ítélet rámutatott arra, hogy az Mt. keretei között a felek munkaszerződését vette irányadónak. Végül nem jogszabálysértő az sem, hogy a másodfokú döntés a jutalékszabályzatban előforduló kilépés kifejezésen - a rendelkezés céljának figyelembevételével - a munkaviszony megszűnését vagy megszüntetését értette.
A közbenső ítéletnek kizárólag a teljesítménybér-szabályzatban foglalt feltételek vizsgálatára korlátozott bírói hatáskörre vonatkozó indokával kapcsolatban rámutat arra, hogy ennek a törvényben foglalt rendelkezések figyelembevétele - például megfelelő esetben a biztosított bérre megállapított szabályok [Mt. 143. § (3) bekezdés] - mellett van helye.
A közbenső ítélet döntése alapján szükséges további eljárással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság irányításképpen megjegyzi, hogy a kialakult gyakorlat szerint a munkavállaló részére kifizetett munkabér, munkabérelőleg visszafizetése esetén a munkavállaló a nettó összeggel tartozik, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. Ilyenkor a munkabérből levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Ha viszont az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik és az adót a munkavállaló igényelheti vissza (Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.123/1998. sz.)