adozona.hu
BH 1999.11.523
BH 1999.11.523
Az adós ellen felmerült - jogszabályon vagy szerződésen alapuló - kamatkövetelések, továbbá egyéb járulékok, pótlékok, rendbírságok jogcíme figyelembevételének kötelezettsége a felszámoló részéről a hitelezői igények besorolásánál [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 35. § (2) bek. b) pont, 44. §, 50. § (1) bek. , 57. § (1) bek. g) és e) pont, 58. § (1) bek., Ptk. 301. §, 1975. évi II. tv. 105/C. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr.* 106. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. május 28-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1992. június 18-i számában közzétett felszámolási eljárás során a hitelező kifogással élt a felszámoló igény-nyilvántartásba vételi intézkedése ellen. Sérelmezte azt, hogy a felszámoló az eljárás közzétételét megelőzően lejárt főkövetelése után járó, a felszámolási eljárás tartama alatt keletkezett késedelmi kamat és késedelmi pótlék megfizetése iránti igényét nem a főköveteléssel azonos kielégítési csoport...
BH 1999.11.523 Az adós ellen felmerült - jogszabályon vagy szerződésen alapuló - kamatkövetelések, továbbá egyéb járulékok, pótlékok, rendbírságok jogcíme figyelembevételének kötelezettsége a felszámoló részéről a hitelezői igények besorolásánál [1991. évi
IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 35. § (2) bek. b) pont, 44. §, 50. § (1) bek. , 57. § (1) bek. g) és e) pont, 58. § (1) bek., Ptk. 301. §, 1975. évi II. tv. 105/C. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr.* 106. § (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. május 28-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1992. június 18-i számában közzétett felszámolási eljárás során a hitelező kifogással élt a felszámoló igény-nyilvántartásba vételi intézkedése ellen. Sérelmezte azt, hogy a felszámoló az eljárás közzétételét megelőzően lejárt főkövetelése után járó, a felszámolási eljárás tartama alatt keletkezett késedelmi kamat és késedelmi pótlék megfizetése iránti igényét nem a főköveteléssel azonos kielégítési csoportba, hanem a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába tartozóként sorolta be.Az első fokon eljárt megyei bíróság végzésével a kifogást elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy míg a felszámolás kezdő időpontjáig keletkezett minden társadalombiztosítási tartozás - így a társadalombiztosítási járulék, késedelmi pótlék, rendbírság is - a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába tartozik, az ezt követően a zárómérleg elkészítéséig felmerült késedelmi pótlék csak a törvény g) pontjába sorolható. Emiatt utasította el a hitelező általa alaptalannak talált kifogását.
A hitelező fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és arra kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőnek a jelen felszámolási eljárás közzétételét megelőzően esedékessé vált főkövetelése után a felszámolási eljárás tartama alatt felmerült késedelmi kamat és késedelmi pótlék iránti igényét - a főköveteléssel egy sorban - a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába sorolja be. Kötelezte az adós felszámolóját, hogy fizessen meg a hitelezőnek - 15 nap alatt - 1.250,-Ft másodfokú jogi képviseleti munkadíjat. Határozatának indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette azt a jogi álláspontját, hogy a Cstv. (avagy csődtörvény) 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába csak azok a társadalombiztosítási tartozások után felmerült késedelmi kamat- és késedelmipótlék-követelések tartoznak, amely társadalombiztosítási tartozásokat - a Cstv. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében - a felszámolás kezdő időpontja tett lejárttá. A felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé vált társadalombiztosítási tartozások után felmerült késedelmi kamat- és késedelmipótlék-követeléseket pedig a Cstv.
57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába tartozóként kell nyilvántartásba venni. Ez következik a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában alkalmazandó, az adott felszámolási eljárás kezdő időpontjában hatályban volt, a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 106. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból, továbbá abból, hogy a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja csupán az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá váló tartozásai után érvényesíthető kamatkövetelések kielégítési rangsorára vonatkozóan tartalmaz különös szabályt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokon eljárt bíróság végzését, s a hitelező kifogásának helyt adva kötelezte a felszámolót az új igény-nyilvántartásba vételi intézkedés megtételére.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése ellen az adós gazdálkodó szervezet felszámolója felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a sérelmezett jogerős határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő - tartalmában az elsőfokú végzés szerinti - új határozat hozatalát kérte. Jogorvoslati kérelme indokolásában kijelentette: nem vitatja annak a jogértelmezésnek a helyességét, amely szerint főszabályként a felszámolási eljárást megelőzően lejárt főkövetelések járulékainak - bizonyos kivétellel - a főköveteléssel azonos rangsorban kell állniuk, de azt jogellenesnek tartja, hogy a felszámolási eljárás idejére járó késedelmi kamat a főköveteléssel megegyező csoportba tartozzon. Véleménye szerint a jogerős végzés a Cstv. 44. §-ában, 50. §-ának (1) bekezdésében, 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal összevetve is jogellenes, mert a hitelezők főkövetelései összegének eltérő volta, illetőleg a késedelmi kamat mértékére vonatkozó többféle jogi szabályozási vagy a szerződéses kikötések diszpozitivitása folytán alkalmazott mérték miatt a felszámolási eljárás alatt a hitelezők követeléseinek járulékokkal növelt összege a követelések egymáshoz viszonyított arányát folyamatosan változtatja. Emiatt fogalmilag kizárt a hitelezői egyezség létrehozásához szükséges arány számítása, a közbenső mérleg alapján vagyonfelosztási javaslat készítése és a hitelezők kielégítése a javaslat szerint, továbbá a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítésekor a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolt követelések kielégítése. A felszámoló hangsúlyozta: a Cstv. a hitelezői igények kielégítésére olyan rangsort állít fel, amely biztosítani képes azt, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában az adós vagyonával szemben támasztott követelések összege kétséget kizáróan pontosíthatóvá és a felszámolási eljárás idejére állandósíthatóvá válik két kielégítési kategória - a felszámolási költségek, és a késedelmi kamatok, pótlékok, bírságok csoportja - kivételével. Úgy vélte, hogy a hitelezői követelések "folyamatosan növekvő mobilitása" a Cstv. rendelkezéseinek maradéktalan végrehajtását gátolná.
Álláspontja alátámasztásaként a felszámoló az elsőfokú eljárásban általa előadottakat megismételve hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Fpkf.II.30.084/1994/2. számú végzésére, s azzal érvelt, hogy az ezen iránymutató, az egységes jogértelmezést elősegítő döntéssel ellentétes jelen határozat kedvezőtlenül befolyásolja a joggyakorlatot, és sérti a jogbiztonság követelményét is. Nézete szerint a Legfelsőbb Bíróság egységes joggyakorlatot elősegítő és meghatározó szerepének az elvárhatóságát támasztja alá az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozata is, amelyből az következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság eltérő jogalkalmazási gyakorlata alkotmányossági kérdéseket is felvet.
A kifogásoló hitelező a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, mivel a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős döntés - az alábbiak szerint - nem jogszabálysértő.
Az adós mezőgazdasági termelőszövetkezet ellen 1992. évben indult felszámolási eljárásban követendő csődtörvény eljárásjogi és anyagi jogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaz. Az eljárás rendjét illető főszabályt a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése fogalmazza meg akként, hogy azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a Polgári perrendtartás (Pp.) előírásait kell megfelelően alkalmazni. Jogrendünk azon elvére figyelemmel pedig, hogy a lex specialis megelőzi a lex generalist, a fentiek - tételes jogi megfogalmazás nélkül is - irányadóak az anyagi jogi rendelkezésekre is. Tehát amennyiben a csődtörvény nem tartalmaz speciális anyagi jogi szabályt, az általános polgári jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.
A polgári törvénykönyv (Ptk.) 301. §-a alapján pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától köteles késedelmi kamatot fizetni. A polgári jogi követelések kielégítésének rendjét szabályozó, az egyedi végrehajtásról, azaz a bírósági végrehajtásról szóló - a jogerős végzésben is helyesen felhívott - korábban hatályban volt, illetve a jelenleg is hatályos jogszabály értelmében a követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költségeket és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság tehát helytállóan hangsúlyozta: a csődtörvény csak a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá váló tartozásai után érvényesíthető kamatkövetelések, továbbá az adóhatósághoz fizetendő pótlék és bírság kielégítési sorrendjére vonatkozóan tartalmaz a fentiektől eltérő előírást. A Cstv. 35. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján csupán az említett tartozások után az eredeti lejárati időtől érvényesített késedelmi kamat és késedelmi pótlék, valamint az adóhatósághoz fizetendő pótlék és bírság sorolandó a törvény 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába.
A felszámolás kezdő időpontja előtt már esedékessé vált adósi tőketartozás után járó - szerződéses vagy késedelmi - kamat tehát a tőkeköveteléssel azonos kielégítési csoportba tartozik. A felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált követelés utáni szerződéses kamat is ugyanebbe a kategóriába tartozik. A felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált tőketartozás után járó késedelmi kamat is a Cstv.
57. §-a (1) bekezdésének g) pontjában írt tartozások közé rangsorolható.
A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja is - egyebek mellett - átfogóan a társadalombiztosítási tartozások besorolásáról rendelkezik. Társadalombiztosítási tartozás pedig - az adott ügyben érvényesített hitelezői igényre irányadó, a társadalombiztosításról szóló többször módosított 1975. évi II. törvény 105/C. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból következően - a társadalombiztosítási járulékon kívül a késedelmi pótlék és a rendbírság is.
A fenti törvényi szabályozásra figyelemmel alaptalanul hivatkozott a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt már lejárt főkövetelés után a felszámolás tartama alatt felmerülő késedelmi kamat, illetve késedelmi pótlék eltérő elbírálás alá esik, s azok nem a főköveteléssel azonos kielégítési csoportba tartoznak.
A kifejtettekből következően ugyanígy megalapozatlan a felszámoló azon érvelése is, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzése a felszámolás során köthető egyezség, a közbenső mérleg és a zálogjoggal biztosított követelések jogosultjainak kielégítésére vonatkozó csődtörvényi szabályokkal összevetve szintén jogellenes. A számítási nehézségek nem jelentenek végrehajthatatlanságot, s nem eredményezhetik a főkövetelés járulékainak besorolására vonatkozó fenti szabályok figyelmen kívül hagyását sem.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmének indokolása szerinti, a Cstv. szabályozási rendjének megfelelő "jogalkotói előrelátást tükröző" olyan szabályt, hogy a felszámolási eljárás időszakára járó valamennyi kamat, pótlék és bírság csak a kielégítési rangsor utolsó kategóriájába tartozóként vehető figyelembe, a jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó csődtörvény nem tartalmaz. A keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül minden késedelmi kamatot és késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozást a kielégítési sorrend végére utaló rendelkezést csak az 1997. augusztus 6-án hatályba lépett 1997. évi XXVII. törvény iktatta a csődtörvénybe.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megalapozottan utalt határozata indokolásában arra is, hogy döntése megfelel a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának.
A felszámoló által iránymutató döntésként hivatkozott határozat kelte előtt 1994. március 21-én hozott Fpkf.II.33.763/1992/7. számú döntésében, majd pl. a Bírósági Határozatok c. lap 1995. évi 8. számában 486. szám alatt közzétett, illetőleg az 1995. január 5-én hozott Fpk.II.33.843/1993/2. számú, valamint az 1998. december 3-án kelt Fpk.VIII.33.074/1997/2. számú, vagy az 1999. január 11-én hozott Fpk.VIII.30.047/1998/2. számú eseti döntéseiben is a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben foglaltakkal egyezően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság. Így - a felszámoló érvelésével ellentétben - nem a jelen jogerős határozat, hanem éppen a felülvizsgálati kérelemben idézett, a másodfokú ítélkezés során egy adott ügyben, adott tényállás alapján - egyébként a jogegységi eljárás jogrendünkbe történt iktatása előtt - hozott eseti döntés tér el a Legfelsőbb Bíróság által irányított, következetes bírói gyakorlattól.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzését - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó - Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.X.31.753/1998. sz.)