adozona.hu
BH 1999.11.521
BH 1999.11.521
Felszámolási eljárás nem vehető igénybe egyedi végrehajtás helyett. Ha a bíróság azért szünteti meg az eljárást, mert a hitelező a jogerős ítélet (fizetési meghagyás) alapján a végrehajtást nem kísérli meg, ez a bíróság részéről az ügy érdemi elbírálását jelenti, ezért az eljárás már nem tárgyi illetékmentes [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 6. § (2) bek., 26. § (1) bek., 27. § (2) bek. a)-b) pont és (4) bek., Pp. 229. § (1) bek., 321. § (1) bek., 1990. évi X
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az adós gazdálkodó szervezet felszámolására irányuló - az elsőfokú bírósághoz 1997. november 5-én érkezett - kérelmében azért kérte az adós ellen - fizetésképtelensége miatt - a felszámolási eljárás megindítását, mert 217.500,-Ft és kamata jogerős fizetési meghagyás alapján fennálló tartozását 60 napon túl nem egyenlítette ki. Előadta, hogy a végrehajtást költségkímélés céljából nem kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást azzal az indokkal szüntette meg, hogy a Cstv. 27....
BH 1999.11.521 Felszámolási eljárás nem vehető igénybe egyedi végrehajtás helyett. Ha a bíróság azért szünteti meg az eljárást, mert a hitelező a jogerős ítélet (fizetési meghagyás) alapján a végrehajtást nem kísérli meg, ez a bíróság részéről az ügy érdemi elbírálását jelenti, ezért az eljárás már nem tárgyi illetékmentes [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 6. § (2) bek., 26. § (1) bek., 27. § (2) bek. a)-b) pont és (4) bek., Pp. 229. § (1) bek., 321. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 44. §, 47. § (3) bek., 62. § (1) bek. i) pont, 64. §, 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bek.].
A hitelező az adós gazdálkodó szervezet felszámolására irányuló - az elsőfokú bírósághoz 1997. november 5-én érkezett - kérelmében azért kérte az adós ellen - fizetésképtelensége miatt - a felszámolási eljárás megindítását, mert 217.500,-Ft és kamata jogerős fizetési meghagyás alapján fennálló tartozását 60 napon túl nem egyenlítette ki. Előadta, hogy a végrehajtást költségkímélés céljából nem kérte.Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást azzal az indokkal szüntette meg, hogy a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha a végrehajtás eredménytelen volt, a törvényi előfeltétel megvalósulása hiányában tehát nincs helye felszámolási eljárásnak. A módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azt állapította meg, hogy az eljárás illetékmentes, mert a bíróság a beadványt érdemi vizsgálat nélkül utasította el.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte a felszámolási eljárás lefolytatására. Álláspontja szerint a vonatkozó jogszabály alapján az adós felszámolására irányuló kérelme megalapozott, mivel nem vitatottan az elismert tartozását nem fizette ki.
A fellebbezésre az adós észrevételeket nem terjesztett elő. A részére kézbesített iratokat a kézbesítés kétszeri megkísérlését követően a törvényben meghatározott határidőben nem vette át, de az iratot a Pp. 99. §-ának (2) bekezdése értelmében a kézbesítés második megkísérlésének napját követő 5. munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
A fellebbezés alaptalan.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdése tartalmazza azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a bíróságnak az adós fizetésképtelenségét meg kell állapítania. A felszámolási kérelemből és a hozzácsatolt mellékletekből megállapítható, hogy a felszámolás alapját képező követelés tárgyában az adós gazdálkodó szervezetet jogerős fizetési meghagyással a bíróság az abban foglalt összeg és kamatai megfizetésére kötelezte.
A Pp. 321. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a fizetési meghagyást ellentmondással kellő időben nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. Ebből következik, hogy a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő folytán az ítélettel azonos hatályú fizetési meghagyással elbírált jogot a felek egymással szemben vitássá nem tehetik. Ezért fogalmilag kizárt az adós fizetésképtelenségének megállapítása a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján, hiszen az adós nincs abban a helyzetben, hogy a jogerős határozattal elbírált követelés tekintetében jogilag jelentős bármilyen nyilatkozatot tegyen. Ilyen esetben - a Legfelsőbb Bíróság számos eseti határozatában kifejtett jogértelmezése szerint - a bíróság a fizetésképtelenségnek a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeit kell vizsgálnia. Nevezetesen, hogy a hitelező a jogerős határozat alapján megkísérelte-e a végrehajtást és igazolta-e annak eredménytelenségét.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet érdemben vizsgálva, az abban tett hitelezői nyilatkozat alapján helyesen állapította meg, hogy a hitelező a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően meg sem kísérelte a törvényben előírt végrehajtás lefolytatását, ebben az esetben pedig a fizetésképtelenségnek a 27. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétele nem valósult meg. A többször módosított Cstv.
1. §-ának (3) bekezdésében a törvény a felszámolási eljárás céljaként azt jelöli meg, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A törvény e céljából következően a felszámolási eljárás nem vehető igénybe egyedi végrehajtás helyett. Mindaddig, amíg a jogerős határozat alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alapján a végrehajtás eredménytelenségét a hitelező nem igazolja, felszámolási eljárás megindításának nincs helye.
A többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése értelmében ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el, ezért az ügy főtárgya tekintetében hozott döntését a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 6. §-ának
(2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy az eljárást soron kívül megszüntette.
A Pp. 253. §-a (3) bekezdésének második mondata alapján megváltoztatta viszont a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak az illeték viselésére vonatkozó rendelkezését, mert az a kérelmet nem érdemi vizsgálat nélkül utasította el, hiszen ezt csak a Cstv. 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek esetén teheti. A bíróság azonban a Cstv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint megvizsgálta az adós fizetésképtelenségét, és ennek eredményeként, érdemi határozatával jutott arra a jogi következtetésre, hogy a Cstv. felhívott rendelkezése alkalmazásában az adós nem minősül fizetésképtelennek, az eljárás megszüntetése tehát ezért történt. Ennek folytán az eljárás nem illetékmentes, ezért az It.-nek az eljárás megindításakor hatályos
44. §-a értelmében az elsőfokú eljárás illetéke 40.000,-Ft. Az It. 62. §-a (2) bekezdésének i) pontja folytán feljegyzett ezen illeték, valamint az eredménytelen fellebbezésre tekintettel az It. 47. §-ának (3) bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az eredménytelenül fellebbező hitelezőt kötelezte az It. 64. §-a értelmében alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 23. §-ának (2) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.097/1998. sz.)