adozona.hu
BH 1999.11.514
BH 1999.11.514
Az időleges üdülőhasználati jog vagyoni értékkel bír, átruházható és végrehajtható, ezért apportálható [1988. évi VI. tv. (Gt.) 22. § (2) bek., 161. § (3) bek., 1992. évi I. tv. (Szvt.) 95. § (1) és (3) bek., 105. §, 107. §, 108. § (2) bek., 1994. évi LIII. tv].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. J. 1994-ben megvásárolta a Hőforrás Üdülőszövetkezet tulajdonában álló 3 db egyszobás és 3 db másfél szobás üdülőegységek évi 2x14 napos használati jogát, majd tagként belépett az üdülőszövetkezetbe. Az alperes korlátolt felelősségű társaság az 1996. január 8-i társasági szerződést módosító okirata szerint elhatározta a törzstőke 5.300.000,-Ft-ról 9.300.000,-Ft-ra való felemelését és a törzstőke-felemelés során az alperes tagjaként elővásárlási jogával élő B. J. a fent említett üdülőegység...
BH 1999.11.514 Az időleges üdülőhasználati jog vagyoni értékkel bír, átruházható és végrehajtható, ezért apportálható [1988. évi VI. tv. (Gt.) 22. § (2) bek., 161. § (3) bek., 1992. évi I. tv. (Szvt.) 95. § (1) és (3) bek., 105. §, 107. §, 108. § (2) bek., 1994. évi LIII. tv].
B. J. 1994-ben megvásárolta a Hőforrás Üdülőszövetkezet tulajdonában álló 3 db egyszobás és 3 db másfél szobás üdülőegységek évi 2x14 napos használati jogát, majd tagként belépett az üdülőszövetkezetbe. Az alperes korlátolt felelősségű társaság az 1996. január 8-i társasági szerződést módosító okirata szerint elhatározta a törzstőke 5.300.000,-Ft-ról 9.300.000,-Ft-ra való felemelését és a törzstőke-felemelés során az alperes tagjaként elővásárlási jogával élő B. J. a fent említett üdülőegységek vonatkozásában fennálló üdülőhasználati jogát bocsátotta nem pénzbeli betétként - 4.000.000,-Ft értékben - az alperes rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság 1997. január 24-én meghozott változásbejegyző végzésével ezen okirat alapján a változásokat a cégjegyzékbe 1996. január 8-i hatállyal bejegyezte. (A szövetkezet az alperest mint tagot nyilvántartásba vette.)A felperes a változást bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított keresetet az elsőfokú bíróságon. A keresetben kifejtettek szerint az időleges üdülőhasználati jog mint vagyoni értékű jog nem felel meg az apporttal szemben támasztott azon követelményeknek, melyeket a gazdasági társaságokról szóló - többször módosított, majd az 1997. évi CXLIV. tv-nyel hatályon kívül helyezett, de a perbeli jogviszonyban még alkalmazandó - 1988. évi VI. tv. (Gt.) 161. §-ának (3) bekezdése megfogalmaz.
Az elsőfokú bíróság 7. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest 5.000,-Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára, mert álláspontja szerint a társasági szerződést módosító okiratban megjelölt apport teljes mértékben megfelelt a Gt. 161. §-ának (3) bekezdésében írt követelményeknek. Az időleges üdülőhasználati jog ugyanis olyan vagyoni értékű jog, amely végrehajtható, és harmadik személy hozzájárulásához nem kötött. Az alperesi kft. - amelyet a szövetkezet tagként nyilvántartásba is vett - jogszerűen szerezte meg apportálás jogcímén az időleges üdülőhasználati jogot. Annak pedig nincs jelentősége, hogy utóbb az alperest a szövetkezetből esetleg kizárják, il1etve hogy tagsági viszonya a jövőben miként alakulhat a szövetkezet megszűnése esetén.
A felperes - a Legfőbb Ügyészség által fenntartott-fellebbezésében a 7. sorszámú ítélet megváltoztatását és a változás bejegyző végzés hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv. (Szvt.) 108. §-ának (2) bekezdéséből és 105. §-ának (1) bekezdéséből következően az üdülőhasználati jog csak adásvétel, ajándékozás vagy öröklés útján szerezhető meg, apportálás jogcímén nem. Az alperes nem rendelkezhet szabadon használati jogával, mert az átruházáshoz a szövetkezet egyetértése szükséges, a használati jog jogosultjának tagként is be kell lépnie a szövetkezetbe, és a tagsági jogviszony megszűnése esetén - pl. kizárás vagy a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése következtében - a használati jog is megszűnik. Az alperes használati joga nem is kizárólagos, mert csak egy adott egységre és csak meghatározott időre áll fenn jogosultsága, ezért az ingatlan-nyilvántartásba be sem jegyezhető. Nem felel meg az időleges üdülőhasználati jog a végrehajthatóság követelményeinek sem. Végrehajtás alól mentes vagyontárgy nem foglalható le az 1994. évi LIII. tv. szerint, és felszámolás esetén nem minősül az adós vagyonához tartozó vagyontárgynak sem.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a nem pénzbeli betét bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. A Gt. 161. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy korlátolt felelősségű társaság esetében ezen feltételek fennállása esetén is csak olyan végrehajtható dolgot, továbbá olyan szellemi alkotást vagy jogot lehet figyelembe venni nem pénzbeli betétként, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása nélkül ruházhat át.
Az Szvt. 105. és 107. §-ából következően az üdülőegység időleges használati jogával rendelkező tagot- éppúgy mint az állandó lakáshasználati joggal rendelkező tagot - a használat és hasznosítás joga mellett megilleti a használati jog átruházásának joga is. Jelen esetben a szövetkezet alapszabálya szintén kimondja, hogy az időleges használati joggal rendelkező tag jogosult használati jogának hasznosítására és átruházására is. Az apportálás egyfajta átruházás, így nem vonható kétségbe, hogy az időleges használati joggal rendelkező tag jogosult időleges - azaz a szövetkezet alapszabálya szerinti időtartamú - használati jogát nemvagyoni betétként gazdasági társaság részére szolgáltatni. Ilyen apport szolgáltatása a gazdasági társaság számára azt jelenti, hogy a továbbiakban a gazdasági társaság jogosult az alapszabályban megjelölt időtartam alatt az üdülőegységet használni, ugyanezen időtartamon belül azt hasznosítani, illetve átruházni is jogosult. Az időleges üdülőhasználati jog átruházása esetén a szövetkezet elővásárlási joggal nem élhet, mert ilyen jog az Szvt. 105. §-ának (2) bekezdése szerint csak az állandó használati jog visszterhes átruházása esetén illeti meg a szövetkezetet. Az Szvt. 105. §-ának (3) bekezdése és 108. §-ának (2) bekezdése alapján az is egyértelmű, hogy a szövetkezet "engedélye" nem szükséges ahhoz, hogy az időleges üdülőhasználati jogot átruházás útján megszerző személy tagsági jogviszony keretében gyakorolhassa időleges üdülőhasználati jogát. Amennyiben ugyanis tagfelvételi kérelmét benyújtja, és az Szvt. 95. §-ának (1) bekezdésében írt jognyilatkozatot megteszi, tagfelvételi kérelme nem utasítható el. Az időleges üdülőhasználati jog a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. szerint végrehajtási eljárás során foglalás és értékesítés tárgya lehet, bár nem az ingatlan-végrehajtás szabályai szerint, de végrehajtás alá vonható. Ilyen esetben természetesen az üdülőhasználati jognak csak azon időtartamú része lesz tárgya a végrehajtási eljárásnak, mely az üdülőhasználati jog jogosultját megilleti.
Mindebből következően az időleges üdülőhasználati jog olyan vagyoni értékkel rendelkező, átruházható, tehát forgalomképes és végrehajtható jog, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása, engedélye nélkül átruházhat, azaz a Gt. 22. §-ának (2) bekezdésében és a Gt. 161. §-ának (3) bekezdésében írt követelményeknek megfelel. Természetesen az időleges üdülőhasználati jogot átruházás útján megszerző személynek számolnia kell azzal, hogy társasági viszonya a jövőben megszűnhet az üdülőszövetkezetben. Ilyen kockázati tényező előfordulásának azonban - mint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott - semmi jelentősége nincs a Gt. 161. §-ának (3) bekezdésében írt "megfelelőségű" követelmények vizsgálatakor.
Az elsőfokú bíróság tehát a helyes tényállás alapján- a szövetkezet alapszabályának és a szövetkezet perben csatolt nyilatkozatának figyelembevételével - az Szvt. és a Gt. rendelkezéseinek helyes alkalmazásával megalapozott döntést hozott. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A pervesztes, ugyanakkor teljes személyes illetékmentességben részesült felperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdés alapján kötelezte az alperes oldalán felmerült perköltségek megfizetésére.
(Legf. Bír. Gf.II.31.056/1998. sz.)